„Agóniája szörnyű volt. Szemünk láttára fulladozott. [...] Rettenetes volt a tekintete, az őrület és a harag határvonalán...” – idézte vissza a diktátor halálát lánya, Szvetlana.
Szolzsenyicinnek nem volt baja a rendszerrel, míg saját bőrén meg nem tapasztalta gyilkos voltát: saját Gulag-élményei alapján írt műve bemutatta a sztálinizmus valódi arcát.
Sztálin hátba támadta a németek ellen élethalál harcát vívó Lengyelországot, és Hitlerrel közösen leradírozta a térképről. A britek és a franciák ígérgettek, de valós segítséget csak Magyarország nyújtott a lengyeleknek.
Nyikita Szergejevics Hruscsovot valójában senki nem vette komolyan, ennek köszönhette Sztálin alatt az életét, a diktátor halála után pedig teljhatalmát.
A számos kritika ellenére Karl Marx ritkán kételkedett saját képességeiben. Miként lehetett egy nem túl jómódú menekültből a történelem egyik legnagyobb hatású gondolkodója?
Olyan halvány kis folt voltunk a térképen, amit a győztesek háromszor is átrajzoltak, radíroztak és satíroztak, mire egyáltalán észrevették, hogy ott van.
Lett szavazati jog, legalizálták az abortuszt, foglalkoztak az emancipáció kérdésével, de a nők nélkülözése nem szűnt meg a száz évvel ezelőtti bolsevik forradalom után. És a helyzet csak romlott Sztálin alatt.
A húszas években, a szovjet mezőgazdaság és az ipar nem épp békés módszerrel történő fejlesztése idején még a mindennapokba finoman beúszó propagandára is maradt energia.