Tudomány

Magyarország Párizsban sem érdekelt senkit

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 02. 10. 09:00

Olyan halvány kis folt voltunk a térképen, amit a győztesek háromszor is átrajzoltak, radíroztak és satíroztak, mire egyáltalán észrevették, hogy ott van. Az 1947-es párizsi béke a legkevésbé sem rólunk szólt.
Korábban a témában:

A millenniumot ünneplő magyarság joggal tekintett komoly várakozásokkal a XX. század elé. A társadalmat persze számos, főleg szociális probléma feszítette, de a gazdaság virágzott, soha nem látott mértékben fejlődött, és évszázadok óta végre béke uralkodott a Kárpát-medencében. Az átlagember nem látta, nem láthatta a gyülekező felhőket egészen az utolsó percig. Aztán a nagy háború elkezdte sorozni a pofonokat, majd Trianon bevitte a KO-t.

Hasonlóan jártak a németek is, igaz a ma már közhelynek számító kijelentés: a II. világháború a Versailles-i békerendszerrel kezdődött.

Párizs a második Trianon?

No, de február 10-én nem Trianonról emlékezünk, a mai nap a második világégést lezáró 1947-es párizsi békeszerződés aláírásának évfordulója. Az előbbinél jóval kevesebb szó esik róla, mert a szovjet megszállás és a diktatúra kiépítése – egyébként teljesen érthető módon – elvonják róla a figyelmet.

Annyival szokás elintézni, hogy ugyanazt kaptuk, mint Trianonban, de tekintve, hogy a végsőkig fegyverben maradtunk Hitler oldalán, mást nem is igazán várhattunk. A párizsi békeszerződés:

  • Visszaállította Magyarország 1937-es határait, ebben a kérdésben viszont szigorúbb volt Trianonnál, mert Csehszlovákiának juttatott még három falut a Duna jobb partján: Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt. Ezzel északi szomszédunk „védhető hídfőt” nyert Pozsony térségében.
  • A Versailles-i dokumentummal ellentétben nem fogalmazott meg kisebbségvédelmi rendelkezéseket.
  • Hazánkat 300 millió dollár jóvátétel megfizetésére kötelezte, amiből 200 millió a Szovjetuniót, 70 millió Jugoszláviát, 30 millió pedig a csehszlovák államot illette.
  • A hadsereg létszámát 70 ezer főben szabta meg, de engedélyezte nehézfegyverzet és légierő fenntartását.
  • Elrendelte a Vörös Hadsereg Magyarországon állomásozó egységeinek kivonását, csupán akkora haderő jelenlétét tette lehetővé, amit az Ausztriában állomásozó szovjet csapatikkal való kapcsolattartás indokolt.

Itt szokás elkezdeni az igazság és a felelősök keresését, sebeink gyógyítgatását. Kérdezgetjük: mi lett volna, ha? Őszintén szólva e cikk is hasonló tervek mentén indult, amíg el nem beszélgettünk Dr. Székely Gábor történésszel, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének professor emeritusával. Hagyjuk a fákat, nézzük az erdőt.

A láthatatlan Magyarország

Sem az első, sem a második világháborút lezáró békerendszer nem Magyarországról szólt, sőt. Nem azért nem vettek minket figyelembe, mert mindkétszer a vesztes oldalon álltunk, hanem mert bizony nem sokat számítottunk. Engedtessék meg az újságírónak a példa kedvéért kisarkítani:

Magyarország olyan halovány foltként szerepelt a győztesek térképén úgy Versailles-ben mint Párizsban is, amit háromszor is átrajzoltak, radíroztak és satíroztak, mire egyáltalán észrevették, hogy ott van.

De térjünk is vissza rögtön a tényekre. talajára. Negyed évszázad alatt sok minden változott, egyes törekvések maradtak, ezek vázlatos áttekintéséből hazánk sorsára is kilátás nyílik.

Németország lenullázása?

Az első világháborút a nyugati államok nyerték meg. Viszont volt egy tényező, amire nem számítottak, jelesül Németország geopolitikai helyzete lényegesen kedvezőbbé vált, mint korábban volt: határairól eltűnt két nagyhatalom, Oroszország és a Monarchia, valamint Franciaország is meggyengült. Ezért is volt a franciák terve a Versailles-i békével Németország padlóra küldése. A folytatásban pedig igyekeztek a „hátában” ellensúlyokat létrehozni.

Ezért szedték szét az Osztrák-Magyar Monarchiát, mint a németek lehetséges támaszát, és hoztak létre kis államokat a térségben. Főleg a francia politika remélte az erősen megtámogatott Jugoszláviától, Romániától, Csehszlovákiától, hogy alkalom adtán keletről fékezni tudják majd a németeket. Már a 20-as évek derekára kiderült, hogy mindez hiábavaló volt.

Mi történt az újabb háború után?

Ehhez képest 1945 után már egyértelműen világossá vált, hogy Franciaország többé nem nagyhatalom, és Nagy-Britannia is csak fogatlan oroszlán az amerikai segítség nélkül. Ezzel szemben két ország is olyan erővel bizonyította nagyhatalmi státuszát, ahogy később új fogalommal illették őket: szuperhatalom. Európa jövőjéről gyakorlatilag az Egyesült Államok és a Szovjetunió döntött.

Ami az öreg kontinenst illeti, az egyik – igaz rövid életű –  elképzelés Németország lenullázása volt. Kevesen tudják, de az amerikaiaknak volt egy olyan elképzelésük is, miszerint az országot el kell tiltani mindenfajta nehézipari tevékenységtől, agrárországgá kell tenni

– jegyzi meg a professzor.

A végleges megállapodást a „nagyok” Teheránban, Jaltában majd Potsdamban kötött egyezségei határozták meg: mondhatni, minden előre le volt játszva. Sztálinnak Kelet-Közép-Európa kellett, és meg is kapta. Tanult a két háború közötti időszakból, ami bebizonyította, a Németország „megfékezésére” létrehozott szövetséges kis államok mit sem érnek, de Franciaország és környezete sem – Hitler néhány év alatt felszámolta az egész versailles-i rendszert.

Sztálin étvágya

A két világháború közötti, a Szovjetunió elszigetelésére létrehozott, de védelmére is alkalmatlannak bizonyult „cordon sanitaire” súlyos kudarcot vallott. Sztálin saját haderejét akarta közvetlenül az ellenséggel szembe állítani, ehhez pedig megszállta Kelet-Közép-Európát. Szokták is mondani, Magyarország ugyanazt kapta büntetésből, mint Lengyelország jutalomból.

Nyilvánvalóan lehetett volna úgy is csinálni, hogy az etnikai állapotokat jobban követő határokat húznak a Kárpát-medencében, ha valakit érdekelt volna Magyarország.

Hazánk a lehető legrosszabb pozícióban ült le a tárgyalóasztalhoz, hiszen Horthy elvetélt kiugrási kísérlete után teljes erővel és a végsőkig támogattuk a Harmadik Birodalmat.

Kik álltak velünk szemben? Az áldozat Csehszlovákia, a lerohant, majd partizánjai által gyakorlatilag önmagát felszabadító Jugoszlávia, illetve a megfelelő időben köpönyeget fordító és kiválóan tárgyaló Románia. Nincs is értelme arról beszélni, mi lett volna, ha?

Végezetül a professzor megismétli: térségünk kis népei nem voltak tényezők a II. világháború utáni béketárgyalásokon, a megállapodás engedmény volt Sztálinnak. A hidegháború sem hozott lényeges változást a térségben: a nagyhatalmi szférák, ha belső változásokkal is, de 1990-ig változatlanok maradtak Európában.

(Kiemelt képünkön balról jobbra Clement Attlee brit miniszterelnök, Harry S. Truman amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet diktátor a potsdami konferencián 1945 nyarán. Foto: Wikipedia)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Hódmezõvásárhely, 2017. május 26.
Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter érkezik a hódmezõvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz 2017. május 26-án. Orbán Viktor a Modern városok program keretében látogatott el Hódmezõvásárhelyre, ahol Almási István (Fidesz-KDNP) polgármesterrel aláírja a kormány és Hódmezõvásárhely közötti együttmûködési megállapodást.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Orbán a fejét veheti Lázárnak

Kommentek

Reka Bucsi speaks to the audience after being awarded the Audi Short Film Award during the awards ceremony of the 68th edition of the Berlinale film festival on February 24, 2018 in Berlin. / AFP PHOTO / Tobias SCHWARZ
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.