Ön, Cosimo Inguscio és Gera Zoltán dolgoznak másodedzőként Marco Rossi mellett. Le vannak osztva a szerepek, hogy kinek mi a pontos feladata?
A legfontosabb, hogy igyekszünk a lehető legtöbb módon segíteni Marcónak. Én vagyok a videoelemző a stábban, megnézzük a mérkőzésekről készült felvételeket, és aztán megmutatjuk a játékosoknak, mit csináltak jól és mit kell kijavítani, miben kell fejlődnünk. De nem csak a saját csapatunkat elemzem ki, hanem az ellenfeleket is, minden egyes játékost figyelemmel kísérek, aztán a stábon belül megosztjuk az információkat egymással, és végül ismertetjük a mieinkkel, mire kell figyelniük.
Csapatszinten vagy egyénileg lebontva?
Attól függ. Minden csapatban lehetnek olyan játékosok, akikre kiemelt figyelmet kell fordítani, a görögöknél például Fortuniszt említhetem, róla készítettünk egy külön videót, hogy tudjuk, mik az erősségei, hogyan kell készülni ellene.
Rossi a görögök elleni idegenbeli meccsen tanúsított viselkedése miatt eltiltását tölti az észtek elleni hazai meccsen, és nem ülhet le a kispadra. Mit változtat ez a felkészülésen vagy magán a meccsen?
Az edzéseket ugyanúgy ő tartja majd, de a kispadon és az öltözőben nem lehet ott, nekünk emiatt sokkal többet kell majd kommunikálunk a játékosokkal, mint máskor, és a cseréket is nekünk kell majd levezényelnünk.
Négy meccset vívott eddig a csapat Rossi irányításával, a mérleg 1 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség. A stáb hogyan értékeli az eddig szereplést?
Úgy érzem, ha elhoztuk volna a három pontot Észtországból, akkor nem lenne okunk a panaszra. A finnektől kikaptunk, de ők most történetük legjobb időszakát élik, nekünk pedig az első közös meccsünk volt, mi sem ismertük a játékosokat még annyira, és ők sem voltak még teljesen képben, mit is várunk tőlük. A görögökről tudtuk, hogy kemény ellenfelek lesznek, ehhez képest itthon egy szoros meccsen vertük őket. Athénban pedig papírforma vereséget szenvedtünk tőlük, ráadásul szerintem akkor teljesített a legjobban a csapat, jól játszottunk, szervezettek voltunk, mindenki elvégezte a kiszabott feladatot, de a futball nem csak erről szól, gólt is szerezni kell, és ez nekik sikerült.
Az észtek ellen mi lehetett a baj? A kapitány panaszkodott pár játékos fegyelmezetlenségére és arra is, hogy néhányan mintha túl könnyen vették volna a találkozót.
A legnagyobb gond az volt, hogy nem úgy teljesítettek a fiúk, ahogy tudnak.
Az észtek ellen is maximális erőbedobásra lesz szükség, mert lehet, hogy nem tartoznak az európai élmezőnyhöz, de csapatként megnehezíthetik a dolgunkat.
Tekinthetünk úgy a Nemzetek Ligájára, mint tesztidőszakra, ami azt a célt szolgálta, hogy az Eb-selejtezőkre már tökéletesen elsajátítsa a Rossi-féle stílust a válogatott?
Hasznos volt, mert mi is jobban megismertük a játékosokat, és ők is minket. Természetesen a meccsek előtt nem csak az volt a célkitűzésünk, hogy fejlődjünk, hanem az is, hogy nyerjünk, de az utolsó két NL-mérkőzésen azt várom, hogy játékban is előrelépjünk, és úgy érzem, most rendelkezünk a legerősebb kerettel.
Említette, hogy az ön reszortja feltérképezni az ellenfelet, mondana néhány fontos tudnivalót, hogy mire kell figyelni az észtek ellen idehaza?
Az észtekre az jellemző, hogy hazai pályán nagyon agresszívak, idegenben viszont közel sem ennyire harciasak. Három, illetve négy védővel is szoktak játszani, ellenünk legutóbb négy védőt dobtak be, de most gondjaik vannak, Baranov eltiltott és a korábban a Liverpoolban is megfordult Klavan sem bevethető. A csapat kulcsembere a rutinos középpályás, Vassiljev, a szélen figyelni kell a gyors játékosaikra, mint Ojama vagy Purje, és a kontráikra is, hiszen Tallinnban egy ilyen ellentámadásból kaptuk a harmadik gólt. Ez a leghatásosabb fegyverük, labdát szerezni, és aztán végigvinni egy gyors akciót a fellazult védelem ellen.
Ha a Feröer elleni meccsekre vagy az Andorra elleni zakóra gondolunk, akkor azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy a magyar válogatott nem igazán tud érvényesülni, ha felállt védelem ellen kell játszania, és ő birtokolja többet a labdát. Mit lehet kitalálni ilyen esetben?
Nekem úgy tűnik, hogy ez a mentális tényezőkön múlik.
Ezen dolgoznunk kell, és itt az első lehetőség az észtek elleni meccs formájában, hogy nyerjünk egy olyan csapat ellen, mely papíron gyengébb nálunk.
Ha már a mentális tényezőket említette, ez lesz az első olyan hazai meccs, ahol nézők is lesznek a stadionban, hiszen a görögök elleni találkozó zárt kapus volt. Kell erre is készülni? Helyezhet nyomást a csapatra a hazai közönség?
A csapat egy része fiatalokból áll, és vannak olyanok is, akik még nem elég rutinosak a nemzetközi színtéren. Ilyenkor érthető, ha elkapják őket az érzelmek vagy idegesek, idővel ez majd elmúlik. Viszont az egyéni képességeket nézve jól állunk, Dzsudzsák Balázs, Holman Dávid, Kovács István, Kalmár Zsolt, Szalai Ádám, Nagy Dominik és a többiek mind minőségi játékosnak számítanak. Igaz, a pályán nem csak ez dönt, hanem a hozzáállás is, hogy mennyire akarsz nyerni, lehet, hogy ezen a téren is tudunk még előrelépni.
Az észtek után a finnekkel találkozunk majd, akiknek karakteres játékuk van, ahogy a többi skandináv csapat, ők is a brit stílust alkalmazzák, sok felíveléssel, sok párharccal, a futball fizikai részét kidomborítva. Nekem úgy tűnik, ez a stílus nem igazán fekszik nekünk, kell erre külön készülni?
A Duna-menti iskola egyéni stílust adott a magyar labdarúgásnak, de minden csapatnak van olyan ellenfele, amely képes hatástalanítani. Mi, olaszok például rendre megszenvedünk a horvátokkal, a németeknek és a spanyoloknak viszont a taktikai precizitásra építő olasz stílus nem ízlik. Ha tudod előre, hogy az ellenfél a fizikális stílust erőlteti majd, akkor készülni kell rá, bár nem érzem, hogy emiatt kaptunk volna ki Finnországban, hiszen nem volt szó arról, hogy egy beadás vagy egy szöglet után begyötörték a labdát, egy egyéni hibából kaptuk a gólt.
Amikor a kerettagok megérkeznek, akkor önöknek már van a fejükben egy lehetséges kezdőcsapat? Vagy ez ott dől el, és a napi edzésmunkától függ?
Változó. Amikor a keretet összeállítjuk, akkor már van egy terv, hogy az ellenfél ismeretében ki léphet pályára nálunk, de a végleges döntés azon múlik, milyen teljesítményt látunk tőlük az edzéseken. Előfordul, hogy végül meggondoljuk magunkat, Tallinnban például nem ragaszkodtunk az eredeti tervhez, hanem inkább változtattunk. De hangsúlyozom, mindezekben Marco dönt még akkor is, ha minden esetben kikéri a véleményünket. A legfontosabb, hogy a játékosokhoz kell igazítani a csapat stílusát. Az észtek ellen bajban voltunk, nem volt ballábas védőnk, most viszont kerettag Korhut Mihály, akitől elvárhatjuk, hogy balról jó beadásokkal szolgálja ki a társakat. Az előző két meccsen középpályán főleg olyan játékosaink voltak, akik képesek voltak labdát szerezni és abból kontrát indítani, most viszont olyanok is bekerültek, akik tudnak kulcspasszt adni, ezáltal javulhat a támadójátékunk.
Nem tudom, figyelemmel kíséri-e a különféle internetes fórumokat, de a szurkolók körében Dzsudzsák meglehetőse megosztó személyiségnek számít. Az első négy meccsen nem volt kerettag, most azonban ott szerepel a névsorban. Egyértelmű döntés volt, hogy ha rendszeresen játszik a klubjában, akkor meghívják?
Ő az egyik legjobb képességű játékosunk, és kevesen bírnak olyan nemzetközi tapasztalattal, mint ő. Korábban valóban az volt a probléma, hogy nem volt játékban, de most már hétről hétre pályára lép, jó állapotban van, úgyhogy felteszem a kérdést:
Azt hiszem, az embernek azért kritikusak vele, mert sokan benne látták azt az ígéretes futballistát, aki majd nagy csapatokban játszik Európában. És nehezen fogadták el, hogy inkább elment Oroszországba vagy az Egyesült Arab Emírségekbe pénzt keresni, még ha abszolút érthető is, hogy meg akarta alapozni anyagilag a jövőjét.
Minden játékosnak megvan a joga, hogy a saját pályafutásával kapcsolatos kérdésekben döntsön. Ugyanakkor a szurkolóknak is meg lehet a véleményük a dolgokról, nincs ezzel semmi gond. Olyan döntés viszont még nem született, vagy legalábbis nagyon kevés, ami mindenkinek tetszett volna. Dzsudzsákot azért hívta be Marco, mert segítségére lehet a csapatnak, ilyen egyszerű.
Tudnak az észtek vagy a finnek olyat előhúzni a tarsolyból, amivel meglephetnek minket?
Az észtek képesek meccsen belül is változtatni, Tallinnban nem is tudtunk alkalmazkodni hozzájuk a középpályán, de ők szeretnek a felállással is variálni. A finnek szerintem nem tudnak újat mutatni.
Akkor ilyen szempontból a finnek elleni mérkőzés tűnik könnyebbnek?
Igen, de csak ebből a szempontból. Hasonló volt a helyzet, amikor a Dunaszerdahellyel a szlovák bajnokságban játszottunk, mert az élcsapatoknak, a Slovannak vagy a Zilinának megvolt a jellegzetes stílusa, míg a Ruzomberokot sokkal nehezebb volt kiismerni.
Ha egy szóval kellene jellemezni a magyar válogatottat, melyik lenne az?
Azt mondta, a mienk egy technikás stílus, az önök futballjában pedig a taktikának van vezető szerepe. Lehet ez egy nyerő kombináció a magyar válogatottnál?
Sok mindentől függ, de lehet. A válogatott nem csak azt a csapatot jelenti, amelyik a pályán van, mert ehhez jön még csomó összetevő. A magyar szövetség remek körülményeket biztosít, a telki edzőközpont elsőrangú, és ha megvan az alap, akkor arra lehet építkezni. Olaszországban nincs most ilyen erős alap. Egy jó válogatott kifutásához idő kell, nézzük meg a belgákat vagy Izlandot, de ha a magyar szövetség ilyen magas szinten folytatja a munkáját, akkor szép jövő várhat a magyar focira.
Amikor 2016 nyarán a Honvédhoz érkezett, volt olyan, ami meglepte a magyar futballban? Vagy ami váratlanul érte? Nem volt fura például, hogy vannak új stadionok, de néző alig?
Akkoriban nem járt a Fradi-tábor a meccsekre, de azóta visszatértek, és remek atmoszférát teremtenek, ami azért örömteli, mert a szurkolók a foci egyik főszereplői.
A körülmények adottak, Kelet-Európában nagyon kevés olyan ország van, ahol ennyi modern stadion várja a nézőket. A kérdésre visszatérve: ismertem már Budapestet, mivel jártam már itt korábban, úgyhogy nem ért semmi váratlanul.
A Honvéd 2017-ben bajnok lett, ami a 2000-es évek legmeglepőbb sikere volt a magyar bajnokságban, és sokan a Leicester City angliai diadalához hasonlították. Ha Kispesten sikerült ilyen bravúrt összehozni önöknek, képes lehet hasonlóra a válogatott is?
A görögök 2004-es Eb-győzelme is ebbe a kategóriába tartozik, de a válogatottban általában csak pár napot dolgozik együtt a stáb a játékosokkal, ami teljesen más, mint amikor a klubnál folyamatos munka folyik. Abból a szempontból egyébként a Dunaszerdahellyel elért harmadik hely nagyobb eredmény, mint a Honvéddal nyert arany, hogy ott egy év alatt szinte a nulláról sikerült felépíteni egy sikeres csapatot, míg a Honvédnál Marco már évek óta építkezett. Úgy is mondhatnám, hogy a Honvédnál a kész házra csak a tetőt kellett felhúzni, míg a DAC-nál az alapoktól kellett indulni.
A magyar vagy a szlovák bajnokság az erősebb?
A tempó magasabb a szlovákoknál, és talán stabilabbak a csapatok, nem követnek el annyi hibát. A magyar bajnokság technikásabb, és a Vidi, valamint a Fradi már eljutott szerintem a Slovan szintjére, amely már rég kinőtte a szlovák ligát.
Mennyivel más egy válogatott másodedző élete, mint egy klubnál dolgozóé?
Nagyon megváltozott a munkám, rengeteg mérkőzést kell megnézni, korábban például egyáltalán nem követtem a görög ligát, most viszont Ugrai Roland és Megyeri Balázs miatt képben vagyok az Atromitosszal kapcsolatban. Ez egy folyamatos tanulás, rengeteg játékost lehet megismerni, megfigyelni a csapatok stílusát, és ezáltal hasznos ismereteket elraktározni. Kevesebb az edzés, többet lehet készülni, de mint mindennek, ennek a munkának is megvannak az előnyei és a hátrányai is.
Ez a harmadik idénye Rossival, volt olyan, hogy az olaszos temperamentum vitát eredményezett?
Nagyon hasonló karakterek vagyunk, mindketten tudunk szenvedélyesek lenni, de ebből sosem volt probléma. Mindketten tiszteljük a másikat, tiszteljük egymás munkáját, és sosem éreztem azt, hogy alárendelt viszonyban lennénk, Marco mindig egyenrangúként kezelt.
Melyik az a tulajdonsága a kapitánynak, ami a leghasznosabb lehet a csapat szempontjából?
Ki a kedvenc olasz edzője? Rossit nem mondhatja!
Nem? Kár! Két olyan edző van most a Serie A-ban, akit nagyra tartok: az egyikük a Sassuolót irányító Roberto de Zerbi, a másik a Sampdoriánál dolgozó Marco Giampaolo, de a Napolitól a Chelsea-hez igazoló Maurizio Sarri is nagy kedvenc. Hasonló stílusban játszanak a csapataik, kevés érintésből, gyorsan igyekeznek megjátszani a labdát, szervezettek, és szeretnek addig passzolgatni, amíg meg nem találják az ellenfél gyenge pontját. És mindent a legapróbb részletekig kidolgoznak.
2020-ban Budapest lesz az egyik helyszíne az Eb-nek. Ott lesz a magyar csapat a tornán?
A Nemzetek Ligájában már nem érhetünk oda a csoport első helyére, amivel azért kalkuláltunk, bár nem sejtettük, hogy a finnek ilyen jók lesznek. Igaz, még közel sem biztos, hogy ők nyerik a csoportot, és én nagyon szeretném, ha megvernénk őket, mert korábban dolgoztam Finnországban.
A legutóbbi torna előtt sok minden a magyar csapat malmára hajtotta a vizet, a megnövelt létszám miatt a harmadik hely is pótselejtezőt ért például. Most ilyen nem lesz, de bízom benne, hogy kijutunk, viszont előbb meg kell várnunk a sorsolást, hogy megállapítsuk, mit mond a realitás.
