Azt nem tudhatjuk, hogy a Borussia Dortmund nagyjából két hónapos vesszőfutása véget ért-e, azt viszont igen, hogy Peter Bosz állásába került a Werder elleni újabb blama. A holland mester vezetésével a BVB a Bajnokok Ligájában 2 pontot összeszedve (két döntetlennel az APOEL Nicosia ellen), minden idők leggyengébb teljesítményével „kvalifikálta” magát az Európa Ligába. A csapat a Bundesligában egy nyolcmeccses nyeretlenségi szériával jelentkezett: október eleje óta a ligában a második legkevesebb pontot gyűjtötte össze.
A dolog pikantériája, hogy bár alig telt el pár óra a meccs után, egy rövid összejövetel után már tudni lehetett, hogy Bosz utódja a kölni tréner Peter Stöger – aki korábbi együttesével két pontot hozott össze az első 14 meccsén – lesz.
Az optimista verzió szerint a dortmundiak a hoffenheimi csodagyerek edzővel, Julian Nagelsmann-nal képzelik el a jövőt. De ne szaladjunk ennyire előre, és maradjunk egyelőre pár kérdés megválaszolásánál, hogyan is jutott eddig a Dortmund.
Miért volt ennyire sikeres Peter Bosz a szezon elején?
Bár játékosként is szép karriert futott be – többek között a Hansa Rostockban, a Feyenoordban és a holland válogatottban is megfordult – Peter Boszra úgy három éve a Vitesse és az Ajax edzőjeként figyelt fel a futballvilág.
Bosz egy 4-3-3-as játékrendszerű, labdatartásra (a kis költségvetésű Vitesse 55 százalék körüli labdabirtoklással folyamatosan a legjobbak közé tartozott a holland bajnokságban) és magas letámadásra épülő, pozíciós játékos, attraktív támadó futballt játszat a csapataival. A háromszögekre épülő rövidpasszos játék sok mozgással és állandó nyomással, visszatámadásokkal megfojtja az ellenfél próbálkozásait és rengeteg helyzetet alakít ki.
Ez gyakorlatilag tökéletesen működött az első hét Bundesliga-meccsen, mivel az olyan gyenge presszinget mutató csapatok, mint például a Hertha, a Köln vagy a Wolfsburg képtelenek voltak zavarba hozni a Dortmundot, míg a Hamburg és a Freiburg (81 százalékos labdatartás, 29 lövés ellenére gól nélküli döntetlen) támadói jobbára veszélytelenek voltak Roman Bürki kapujára. Ha voltak is árulkodó jelek – a Gladbach elleni 6-1 első húsz percében a svájci kapus többször is nagyot védett – a Dortmund csatársora elfedte azt, hiszen Pierre-Emerick Aubameyang azon a meccsen hármat, a szezonban így már nyolcat lőtt, míg a Marco Reus pótlására igazolt Maxi Philipp duplájával már négy gólnál járt.
A két kapott gól egy erős védelemről árulkodott, és a statisztikai mutatók is alátámasztották a frenetikus dortmundi rajtot: meccsenkénti 16.7 lövésből – ebből 13 akcióból – 6.7 talált kaput, míg az ellenfelek csak kevesebb mint háromszor találták el Bürki kapuját átlagban. Csak összevetésképp, az elmúlt évek címvédő Bayernja ugyanilyen mutatókat tudott felmutatni.
Miért pukkadt ki a BVB?
A fáradtság jelei már szeptember végén láthatóak voltak: 21 nap alatt hét meccset játszott a BVB, ebbe a Real és Tottenham elleni BL-vereségek is belecsúsztak, de az Augsburg elleni második félidő is pocsékra sikeredett, a 2-1-es győzelem ellenére. A válogatott meccsek miatti szünet úgy tűnt jókor jön, hiszen végre lesz idő regenerálódni és edzéseket tartani, illetve beépíteni az utolsó pillanatban érkezőket (a jobbhátvéd Jeremy Toljant, aki a lesérülő Lukasz Piszczeket kellett, hogy pótolja) és a sérülésből visszatérőket (Julian Weigl, Marcel Schmelzer, Raphael Guerreiro).
A Lipcse elleni meccs, bár semlegesek nézők számára biztosan a szezon egyik legizgalmasabb találkozója volt, dortmundi szempontból a vég kezdetének is tekinthető:
- Toljan ismét borzalmas volt jobbhátvédben,
- a PSG-től érkező Dan-Axel Zagadou a maga 196 centijével a szélvészgyors lipcseiekkel nem volt egy osztályban,
- míg a rutinos Sokratis–Ömer Toprak belső védő páros folyamatosan bizonytalankodott.
A csereként beálló Weigl, akit egykor még a korábbi ferencvárosi edző, Ricardo Moniz száműzött az 1860 München tartalékcsapatába Király Gáborral együtt és tavaly Tuchel legnagyobb felfedezettjévé nőtte ki magát (elnézésünket kérjük Ousmane Dembélétől), egyből óriásit hibázott és Sokratist lehetetlen helyzetbe hozta: a görög utolsó emberként lerántotta Jean Kevin Augustint és a sértett a piros lap után a tizenegyest bevarrta. 1-3 és Aubameyang már csak szépíteni tudott.
A lipcseiek tehát az idei szezonban is élen jártak a „dortmundbiztos” taktika kidolgozásában és kivitelezésében. Ennek a legfontosabb eleme az emberfogásos letámadás, amivel kiveszik a dortmundi visszavont irányítót (Nuri Sahin és Weigl). A nem éppen atletikus Sahin, és a formán kívüli Weigl, vagy a közepes tehetségű Gonzalo Castro nem tudnak a passzárnyékból elmozogni, és mivel a gyengén passzoló középső védők nem tudják átjátszani, a Dortmund támadás építkezése akadozik.
A sérülések miatti gyenge szélsőjáték hozzájárul ahhoz, hogy ritkán jut el a labda a Christian Pulisic, Andrij Jarmolenko, Aubameyang trióhoz kedvező helyzetben, gyakorlatilag csak egy-egy Mario Götze és Kagava Sindzsi villanásra lehetett számítani. Az erősen ember-orientált presszing, nemcsak a dortmundi támadások megfojtását eredményezte. A másik komoly következménye, hogy nagyobb nyomás nehezedik a csapat leggyengébb pontjára, vagyis a középső védőkre. Bosz talán legnagyobb tévedése a már-már komikusan feltolt védekezés, amit olyan kicsit is értelmesen kontrázó csapatok, mint a Frankfurt vagy a Hannover is játszva használtak ki és lőttek simán gólokat.
A Stuttgart ellen már a Dortmund is művészi szintre emelte a szerencsétlenkedést, elég csak Marc Bartra-Bürki kabaréjára gondolni:
Voltak ugyan próbálkozásai, de a három védős rendszert a BL-ben sokszor a kétségbeesés szülte, míg a bajnokságban inkább a Sahin-Schmelzer páros győzte meg (ha hinni lehet, a Bild című lap értesüléseinek) a holland trénert. Talán két jó húzása volt, a Bayern elleni 4-4-2 Kagavával, illetve a három középső védő a Schalke ellen 45 percig komoly fejtörést és meglepetést okozott Domenico Tedescónak. De az sokat elmond, hogy Bosz és a Borussia nem igazán tudta lereagálni Coman és Thiago meccs közbeni visszalépéseit, valamint bár jól támadott le, sokszor túl sok időt hagyott Mats Hummelsnek indítani, valamint képtelen volt Tedesco 32. perces cseréjére válaszolni, így az Amine Harit–Leon Goretzka duó behozatalával a Schalke 0-4-ről egyenlített a derbin!
Az APOEL elleni döntetlenek után a Bayern elleni meccsre készülve is érezhető volt az egyre növekvő feszültség, hogy krízisről ne is beszéljünk.
Kik a felelősek a krízisért?
A krízis szó használatát a csapattal kapcsolatban a Dortmund vezetése csak nemes egyszerűséggel skizofrénnek nevezte és megvédte a holland edzőt, persze ezzel értelemszerűen magát is védve. Mint ismeretes, Thomas Tuchel kiállhatatlansága a BVB két többnyire sikeresnek mondható (minden idők legjobb másodikja, kupagyőzelem) szezonja ellenére szakításhoz vezetett. Egy ilyen kvalitású edző elvesztése, majd a Tuchel által kiutált Sven Mislintat Arsenalhoz való elengedése súlyos hiba volt.
Főleg úgy érdekes a történet, hogy Mislintat, aki, Robert Lewandowski, Aubameyang, Kagawa megszerzésével a Dortmund átigazoláspolitikáját világszínvonalra emelte, Michael Zorc sportigazgató jó barátja. Hans-Joachim Watzke (CEO) és Reinhard Rauball (elnök) elvileg Tuchel menesztésével Mislintat mellett döntött, ő viszont pár hónapra rá eligazolt, ami nem éppen a legjobb fényt veti a klubvezetésre.
Milyen mélyebb okai lehetnek a mélyrepülésnek a csapatösszetételben, a taktikában, az igazolásokban?
Arról is kevesen beszéltek, hogy a klub három utánpótlásedzőt engedett el az elmúlt 2 évben: Daniel Farkét a Norwichoz, Hannes Wolfot a Stuttgarthoz, míg David Wagnert a Huddersfieldhez, így gyakorlatilag teljes volt az edzői „agyelszívás”. Az, hogy helyükre nem érkezett megfelelő utánpótlás – érdemes megnézni, hogy milyen nevek röpködtek az elmúlt hetekben Bernd Storcktól, Armin Veh-ig – rengeteget elmond a vezetőség gondolkodásáról, illetve arról, hogy mennyire képtelenek voltak előre tervezni. Az is érdekes, hogy a nagy kapkodásban sorban utasította vissza a posztot – Ottmar Hitzfeldtől Matthias Sammerig – számos dortmundi legenda.
A klub átigazoláspolitikáját elég sokat szapulják, mert csak 250 millió eurót kaptak a Götze, Lewandowski, Hummels, Ilkay Gündogan, Henrikh Mkhitaryan, Dembele világsztár szintű hatosért. Ezen üzletek, egyenként racionális okokkal magyarázhatóak, és még akár érhetőek is, de a baj, egyrészt az, hogy óriási veszteségek, másrészt, hogy az őket pótolandó André Schürrle, Jarmolenko, Toprak, Toljan, Sebastian Rode, Bartra, Castro társulat közel 125 millióért gyakorlatilag a megbízható Bundesliga szintet se mindig üti meg.
A Bosz alatt szenvedő Weiglnél érdemes egy pillantást vetni, a passztérképekre, így maximum a hasonló felépítésű és stílusú Nagy Ádámot szokták „kihagyni” a játékból. A holland elemző Sander Ijtsma (11tegen11) által készített térképen minél vastagabbak a vonalak, annál több passz sikerült, minél nagyobb a kör annál többet van az adott játékosnál a labda:
A Schalke elleni derbin Weigl alig találkozott a labdával, de mintha a társak is direkt nem passzolnának neki:
Pedig tavaly még ilyenekre volt képes a Real ellen Weigl:
De visszatérve a transzferekre: holland tréner által mellőzött Dahoud, Guerreiro, Bürki trió a sikerültebb üzletek közé tartozik, de már rossz előjel volt, hogy a húszéves Mikel Merino, Emre Mor kettős a tavalyi kevés lehetőség után már tovább is állt. Merino newcastle-i tejlesítményét és a dortmundi középpálya szenvedését elnézve ez egyértelműen rossz döntés volt.
Ez most már Bosz nyári kinevezéséről is elmondható. Már nyáron sem volt egyértelmű a kinevezés, és voltak olyan szakértők (Constantin Eckner a Spielverlagerung blogról), akik úgy gondolták, hogy Peter Bosz vagy hamar sikeres lesz, vagy az idény végét sem éri meg.
A háttérsztori annyi, hogy Tuchel hirtelen távozásával Lucien Favre volt az első számú edzőjelölt, de mivel a svájci edző és felesége nem akarták Nizzát és a francia Riviérát elhagyni, a fókusz az Ajaxtól egy, a Maccabitól fél szezon után nem éppen a legszebben távozó hollandra került. A rosszmájúak szerint azért, mert az ügynöke ugyanaz mint Favre-nak, de Sahin és Dahoud személyében a dortmundiak két játékosának is. Az Ajax sem járt rosszul, főleg ha az ötmilliós lelépti díjat nézzük. De volt még egy valaki, aki nyáron még nem annyira, de a 14 meccsen összeszedett 3 pont és a kölni borzalomhoz képest nagyon jól járt:
Mit hozhat Peter Stöger és mennyire volt jó választás őt kinevezni?
Az 51 éves osztrák edző, aki játékosként 65 válogatottságig jutott, az Austria Wiennel nyert óriási meglepetésre osztrák Bundesligát 2012-13-ban a nagy favorit RB Salzburg előtt öt ponttal. Pedig a Salzburgot a korábbi leverkuseni sikeredző Roger Schmidt vezette és olyan játékosok alkották, mint Stefan Ilsanker, Kevin Kampl, a 26 gólos Jonathan Soriano, vagy éppen a 16 gólos jelenlegi Liverpool-sztár Sadio Mané. Stögernél ezzel szemben a két legnagyobb név az exfradista Emir Dilaver és a brightonos Markus Suttner voltak.
Stögert el is vitte a Jörg Schmadtke vezetése alatt 25 év pokoljárásból visszatérni készülő másodligás 1.FC. Köln, és a Bundesliga negyedik legnagyobb szurkoló tábora hamar szívébe zárta a népszerű mestert, aki fel is jutott a csapattal az első idényben. Keze alatt olyan játékosok lettek senkikből sztárok, mint
- a balhátvéd Jonas Hector,
- vagy a tavaly 25 gólos vándorcsatár Anthony Modeste.
Három év alatt folyamatos volt a fejlődés és a 12. helyről a kilencedikre, majd tavaly mindenkit meglepve az ötödik, EL-t érő helyre vitte be a csapatot Stöger. A Köln játékát alapvetően egy visszahúzódó, az ellenfelet magára engedő kemény védekezésből villámgyors kontrákkal operáló taktika jellemzi, ami tavaly rendkívül hatékony volt. Idén Modeste eladásával, illetve nem megfelelő pótlásával, valamint Hector és 4-5 alapember (Dominic Maroh, Dominique Heintz, Marcel Risse, Jhon Cordóba) sérülésével és hihetetlen balszerencsével sikerült összehozni egy végzetes szezont.
Stögerrel alapvetően egy masszívabb középpályát és védekezést, és kevésbé látványos támadójátékot kaphat a Dortmund, és jelen pillanatban ez jobb megoldás, mint Bosz további alkalmazása, így érthető a váltás.
Bármennyire is szimpatikus figura, aki megmentheti a Borussiát, ahhoz valami nagyon nagy dolgot kéne Stögernek, hogy a félszezon után is maradjon. A Dortmund ugyanis Nagelsmannban és a támadófutballban gondolkozik, mert egyrészt a klub lételeme a szép és eredményes játék, másrészt az utóbbi időkben gyakorlatilag minimális elvárás lett a Bajnokok Ligájába jutás is.
Ám a jelenlegi vezetés fentebb említett hibái, illetve az elmúlt hónapok történései miatt a Dortmund visszaszürkülhet a Bundesliga középmezőnyébe.
Mészáros Ábel
Nyitókép: Europress/dpa/Anke Waelischmiller
