A Ziccer legújabb adásában Kálnoki Kis Attila és Kele János a nézők-hallgatók kérdéseire válaszolva a magyar futball mélyebb szerkezeti kérdéseit bontották ki. Nem meccsekről, hanem hatalomról, pénzről, felelősségről és működési logikákról volt szó. A beszélgetés középpontjában az állt, hogy ki irányítja valójában a magyar futballt, ki hozza a döntéseket, és ki viseli azok következményeit akkor, amikor a válogatott nem jut ki világeseményekre.
Kele János szerint simán elképzelhető, hogy kevesebb pénzből, jobb ösztönzőkkel hatékonyabb futballt lehetne csinálni, mint a mostani, bőkezű, de torz struktúrában. Szóba került az is, hogy a nagy állami szponzorok egyéves elköteleződése korábban ismeretlen bizonytalanságot jelez a rendszerben.
Kiemelt téma volt az utánpótlás és a társadalmi bázis kérdése: hol vannak a tehetséges, hátrányos helyzetű gyerekek, miért nem jutnak el a profi szintig, és hogyan szűkíti le a rendszer a merítést? A beszélgetés szerint a legsikeresebb válogatott játékosok kivételek, nem a rendszer természetes termékei.
Az adás végén az Újpest és Dárdai Pál szerepe is előkerült: a MOL döntését a Kele „ultimate jokerkártyaként” értelmezte, amely egyszerre jelent teljes bizalmat és kockázatos mindent-egy-lapra feltevést. Kálnoki Kis Attila ezzel szemben úgy vélekedett, a korábbi Hertha-edző kinevezése valódi fordulópont lehet a klub újkori történelmében.
Az epizód összképe szerint a magyar futball nem szakmai részleteken, hanem rendszerszintű döntéseken múlik – és amíg nem világos, ki vezet, addig az sem lehet egyértelmű, hogy merre tart.
