A januári, finnországi műkorcsolya Európa-bajnokságra a Kósa Lajos által elnökölt Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) hat versenyzőt nevezett, ám közülük csak egy volt született magyar – egy Ukrajnában, négy pedig Oroszországban látta meg a napvilágot, utóbbiak jelenleg is orosz állampolgárok. Mindez bizonyítja, hogy 2018 márciusa óta, vagyis amióta az örmény Vardanjan Gurgen a MOKSZ pontozás ágazati sportigazgatója, a volt felesége, Jeranjak Ipakjan pedig a szövetségi kapitány (fiuk, Tigran Vardanjan szintén a MOKSZ alkalmazottja volt marketingesként), a sportágban háttérbe szorultak a magyar versenyzők.
Az Eb-re utazók közül – Láng Júlia mellett – Vlasenko Alekszandr, Pavlova Maria és Sviatchenko Alexei is az utolsó magyar Európa-bajnok műkorcsolyázónő, Sebestyén Júlia egyesületének (SKSE) igazolt sportolója, amit az elmúlt két évben e furcsa „orosz invázió” miatt többen elhagytak. Így
- Berei Mózes (aki azt mondta Sebestyénnek, hogy „ez a felirat, hogy HUN, nekem a hazám, a szívem, az orosznak csak betűk, és te őt választottad helyettem”), azóta az olaszországi YGA akadémián korcsolyázik,
- Papp Vivien, aki fél év olaszországi készülés után immár Svájcban edz, és tavaly őszi búcsúzó Facebook-bejegyzésében azt írta, akkor dőlt el, hogy nem versenyezhet tovább magyar színekben, amikor a hazai szövetség olyan szerződést akart aláíratni vele, mely szerint a fejlődését segítő támogatást nem kap, de számára rengeteg kötelezettséggel járna, és szinte minden jogáról le kellene mondania, ráadásul nemcsak a szövetség, hanem egy harmadik fél számára is,
- Nagy Balázs, aki a válogatottságért hazatért, majd visszament Amerikába,
- Ekker Léna, aki átigazolt a KSI-be,
- valamint Zsembery Katinka is az oroszok térnyerése miatt hagyta el az SKSE-t.
A műkorcsolya drága sportág, a szülőkre hatalmas teher hárul. Magyarországon, ezen belül Budapesten is kevés a jégfelület, azt is jelentős százalékban a taosportág jégkorong uralja. A maradék minimális edzésidő a szövetségé, a lehulló szabadidő pedig iszonyú drága, ahogy a korcsolya, a kűrruha és sok minden egyéb is. A műkorcsolya finoman fogalmazva sem tömegsport, a Regőczy Krisztina és Sallai András jégtánckettős korában, de az ezredfordulón, Sebestyén Júlia karrierje alatt sem volt az. Ha ehhez hozzávesszük, hogy pontozásos sportág, el lehet képzelni, egy-egy gyermek, ifjúsági vagy juniorverseny, válogatott csapatösszeállítás kapcsán micsoda feszültségek alakulnak ki versenyzők, edzők, szövetségi kapitányok, szülők és akár pontozók között.
Mindezt azért fontos leírni, mert a szerkesztőségünk birtokába került egy levél, amelyet egy elkeseredett szülő, Zsuffa Tünde, közismert író írt a szövetségnek január közepén, és akinek műkorcsolyázó fia 2022 tavaszán végül az orosz sportolók érkezésének hatására hagyta el az SKSE-t. Az édesanya leszögezi, tapasztalatait, gondolatait nem azért tárja a MOKSZ elnöke és elnöksége elé, hogy gyermeke, Berei Mózes bármilyen előnyt élvezzen a sportágban. Levelét azzal kezdi, fia
esete nem egyedi, hanem egy a rengeteg közül, és azért nem kerülnek felszínre mások történetei, mert korábban olyan arrogáns választ kaptak a panaszaikra (Gurgen Vardanjan, Jeranjak Ipakjan és Sebestyén Júlia részéről), vagy olyan mértékű retorzió következett, hogy a gyerekek vélt érdekében a hangok elcsendesedtek – mind a szülői, mind pedig az edzői oldalról.
A levél foglalkozik a már említett Vardanjan családdal, illetve vezetési módszereikkel. Zsuffa szerint
- Vardanjan és a szövetségi kapitány, Jeranjak Ipakjan olyan rendszert épített ki, hogy minden csak rajtuk keresztül történhet, és minden probléma, sérelem, ezért már náluk elakad,
- a mindennapok része a megfélemlítés és az alázás, ez pedig nem teszi lehetővé a magyar tehetségek fejlődését, és ez meg is látszik a teljesítményükön,
- és úgy látja, hogy nem a válogatott tagjait és edzőik tudását fejlesztették, hanem inkább sportolókat importáltak (akiknek többsége nem is Magyarországon edz), ezért is mentek többen külföldre a magyar versenyzők közül.
Sebestyén Júliával kapcsolatban még erősebb vádakat sugall, „rángatást, erős szorítást/markolást, karmolást, egy-egy pofon elcsattanását, a megszégyenítő kivételezést, sértegetést, elhanyagolást” említ. Egy példán keresztül azt is bemutatja, hogy az edzőnek nem lehetett nemet mondani: amikor gyermeke a 2021. decemberi országos bajnokság idején lázas beteg volt, hörgőgyulladásban szenvedett, „[a balett-tanára] aggódva hívott fel, hogy léptessem vissza a fiamat a versenyről, magától ugyanis nem fog, mert Julinak akar megfelelni. Utólag már tudom, hogy hibáztam, amikor elengedtem a versenyre. A rövid program után (mikor már hányt is), kértem Julit, hogy ne engedje lefutni a kűrt. Tudatta velem, hogy ő az edző, a fiam folytatja és kész, nem érdekli a köhögése, bírja ki, küzdjön, hiszen sportoló, majd rám csapta a telefont.”
Mielőtt azt hinnénk, hogy egyetlen, elfogult szülő „ámokfutásáról” van szó, álljon itt egy másik eset. Szabó Zoltánék hét éve Debrecenből költöztek Dunakeszire. Kifejezetten a korcsolyázás miatt döntöttek így, az akkor 11 éves Szabó Cintia rendkívül tehetségesnek mondott műkorcsolyázó hírében állt, míg bátyja jégkorongozó. Sebestyén Júlia hét éve azzal kereste meg a családot, hogy sokat lát a lányban. Fizikai bántalmazásról ők nem számoltak be, másról viszont igen.
„Egy edzésen hatalmasat esett a lányom. Óriási dudor nőtt a fejére. Ilyen nyilván előfordul a jégen. Ám Juli nem hívott orvost, nem hívott fel minket az esés után azonnal, sőt le sem engedte a jégről, végigcsináltatta az edzést a gyerekkel. Amikor a gyakorlás végére érte mentünk, Cinti még mindig sírva mutatta a fejét. Elvittük orvoshoz, megröntgenezték. Szerencsére törés nem volt, de a dudor akkorára nőtt, hogy egy hónapig kitapintható maradt.
Később, közvetlenül a Covid előtt egy csehországi, blaskói edzőtáborban a szobatársa, egy nála jóval fiatalabb, 10 év körüli kislány a karján, hátán véraláfutásokkal lépett be este a szobájukba. Amikor megkérdezte tőle, mi történt, azt mondta, hogy Juli megpofozta, megszorongatta, megrángatta.
Ezt követően elhagytuk Sebestyént és az SKSE-t. Utána kissé nehezebbé vált a versenyzés számunkra, ennek ellenére a 2021-2022-es szezonban Cintia nyolc hazai versenyen indult, ebből hat alkalommal első helyezett lett, az elmúlt másfél évben mégis alig jutott már jéghez, a nemzetközi versenyeken indulását irreális, gumi módra változtatott feltételekhez kötötték Gurgenék, és ahol rajthoz állhatott, ott a pontozásból egyértelműen látszott, hogy kegyvesztettek lettünk. Cintia ma már elmúlt 18 éves.
Továbbra is műkorcsolyázik, ám nem mehet a szövetség jegére, ahol oroszok, angolok, szlovén gyerekek is korcsolyáznak az arra érdemes magyarok helyett
– mondta Szabó Zoltán.
Szabó már tavaly szeptemberben írt egy levelet Kósa Lajosnak, melyben feltárta gyermeke történetét. Levele végén azt kérte a MOKSZ elnökétől, hogy Vardanjan vagy aki ebben a döntéshozó, adjon számára szakmai magyarázatot, hogy a lánya „miért nem készülhet fel azonos jégen olyan sporttársaival, aki a közel fél szezonban nem is versenyzett, felmérésen nem volt, mégis bizalmat kap, vagy még nem is versenyzett abban a kategóriában, mégis lehetőséget kap a jégre, sőt már válogatott kerettag is”. Nem kapott választ.
A MOKSZ-alapszabály szerint „rendkívüli elnökségi ülést kell összehívni, ha azt az elnök, az ügyvezető igazgató, vagy legalább három elnökségi tag az ok és a cél megjelölésével javasolja”, ám ez eddig nem történt meg.
A szövetséghez fordultunk kérdéseinkkel, a többi között azzal, hogy menesztik-e az örmény vezetőket. Oláh Andrea kommunikációs igazgató azt a választ adta:
„A MOKSZ elnökségének különböző szakágaihoz tartozó elnökségi tagjai rendszeresen tartanak informális szakmai egyeztetéseket, amely alkalmak során van idejük részletesebben átbeszélni a sportágaikat érintő aktualitásokat, szakmai kérdéseket. Ez szövetségünk mindennapi működésének része. A 2022/2023-as versenyszezon valamennyi sportágunk esetében a világbajnokságokkal ér véget, nincs ez másképp a műkorcsolyánál sem, a világbajnokságnak 2023. március 20. és 26. között Saitama (Japán) ad otthont. Ezt követően a sportszakmai vezetés, illetve a MOKSZ elnöksége is értékeli az elmúlt szezon szakmai tevékenységét, eredményeit, áttekinti és aktualizálja a következő időszakra vonatkozó terveket.”
Mindenesetre információnk szerint Tigran Vardanjan – akivel a gyorskorcsolyázó Liu testvérek is gyakran ütköztek országváltásuk előtt –, már nem tagja a MOKSZ stábjának, úgy tudjuk, a napokban szerződést bontottak vele.
Oláh Andrea a Sebestyén Júliával kapcsolatos panaszokat firtató kérdéseinkre az alábbi választ küldte:
A MOKSZ a korcsolyacsaládba tartozó szülők kéréseivel, leveleivel minden esetben foglalkozik. Az ön által említett levelet egy nagykorú (!) versenyző szülője írta. Bizonyítékok nélküli vádakat tartalmaz egy, a MOKSZ-szal szerződéses jogviszonnyal nem rendelkező egyesületi edző kapcsán. Sem az említett szülő nagykorú gyermeke, sem más kiskorú versenyző törvényes képviselői a mai napig nem fordultak hasonló megkereséssel szövetségünkhöz. Természetesen amennyiben szövetségünkhöz konkrétumokkal alátámasztott megkeresés érkezik, úgy azt szövetségünk minden esetben a versenyzők érdekeit, és jogait szem előtt tartva kivizsgálja.
Megjegyzendő, Berei Mózes 2004 februárjában született, azaz a fenti eset leírásakor, ahogy a teljes SKSE-tagsága alatt, még kiskorú volt. Zsuffa Tündét is megkerestük, de az írónő azzal hárította el a további nyilatkozatot, hogy a levelében mindent leírt, abban bízik, hogy ezek után végre kivizsgálja a szövetség a szülők állításait, panaszait.
Sebestyén Júliától azt kérdeztük:
- előfordult-e, hogy edzői pályafutása alatt megpofozta, megrángatta, sértegette, lelkileg gyötörte bármely tanítványát?
- Előfordult-e valaha, hogy bármelyik sportolóját lázasan versenyzésre sarkallta?
Európa-bajnoknőnk válaszában azt közölte:
„A leírtak semmiben sem felelnek meg a valóságnak, egyetlen céljuk, hogy személyemet, illetve az Magyar Országos Korcsolyázó Szövetséget rossz színben tüntessék fel. Munkámat minden esetben a MOKSZ, az Európai Sport Charta és Sport Etikai Kódex szellemének megfelelően végzem, és mind emberként, mind egykori sportolóként, mind edzőként ódzkodom mindenféle fizikai és verbális erőszaktól, megalázó vagy sértő gyakorlattól. Az emberi, sportolói méltóságot, biztonságot mindennél fontosabbnak tartom. Versenyzőmet egyetlen alkalommal sem kényszerítettem arra, hogy betegen szerepeljen, sőt az édesanyával váltott SMS-üzenetek bizonyítják, hogy minden alkalommal, amikor beteg volt, azt képviseltem, hogy az egészségnél semmi sem fontosabb, pihenje ki magát. Csatoltan küldöm a képernyőfotókat ezekről az üzenetváltásokról. Ezek az anyagok a személyiségi jogok védelme miatt nem publikálhatók, csak az újságírói tájékozódást szolgálják.”
Sebestyén egyúttal a fenti állításokat a jó hírnevét sértő rágalmaknak nevezte, és jogi lépéseket helyezett kilátásba. A klubvezető válasza mellé valóban mellékelt beszélgetésfoszlányokat tartalmazó képernyőfotókat is, de ezek egyike sem az ominózus, 2021 decemberében rendezett országos bajnokság idejéről való.
Információnk szerint Zsuffa Tünde levélben leírt állításait a napokban további szülők, edzők, versenyzők és egy neves sportpszichológus is megerősítette több elnökségi tagnak. Mivel egyik szülői levelet sem követte szövetségi lépés, immár aláírást gyűjtenek a Vardanjan, Ipakjan, Sebestyén hármas tevékenységének kivizsgálása érdekében.
