2024 tavaszán a Girona szereplése Európa egyik legnagyobb futballszenzációja volt. A katalán kiscsapat, amely néhány évvel korábban még a másodosztályban játszott, a La Liga harmadik helyén végzett, 81 pontot szerzett, megelőzte az Atlético Madridot, és története során először kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába. Míchel Sánchez együttese nem egyszerűen eredményes volt: a szezon jelentős részében még a bajnoki címért is versenyben maradt, miközben látványos, támadó futballt játszott. A Gironával akkoriban mi is részletesen foglalkoztunk.
Alig másfél évvel később azonban már egészen másról szóltak a hírek. A Girona a kiesés ellen harcolt, majd végül búcsúzott az élvonaltól. Az a klub, amelyet nemrég még Európa egyik legizgalmasabb projektjeként emlegettek, példátlan zuhanást produkált. A kérdés adja magát:
A 2023-24-es idény valóságos tündérmese volt. A Girona 38 bajnoki mérkőzésen 81 pontot gyűjtött, 25 győzelmet aratott, és egész Európát meglepte. A csapat 85 gólt szerzett, amivel a Real Madrid mögött a liga második legeredményesebb együttese lett. A támadójáték központi figurája Artem Dovbik volt, aki 24 bajnoki góllal gólkirály lett, míg Aleix García a középpályán irányított, Savinho és Yan Couto pedig a széleken jelentettek állandó veszélyt. Míchel munkáját Európa-szerte elismerték, ám a sikertörténet a későbbi problémák katalizátora is volt egyben.
A Girona sikerének egyik alapja az volt, hogy szinte minden meghatározó játékosa karrierje legjobb idényét futotta. Ez ugyanakkor azt is jelentette, hogy a nagyobb klubok azonnal lecsaptak rájuk. A nyári átigazolási időszakban történt távozások:
- Artem Dovbik (Roma)
- Aleix García (Bayer Leverkusen)
- Savinho (Manchester City)
- Yan Couto (visszatért a City Football Group rendszerébe)
- Eric García (Barcelona)
Ahogy a fenti ábra mutatja, a távozók mindegyike játszott az elérhető játékpercek legalább 65 százalékán a 2023-24-es bajnoki szezonban. Ezek a játékosok tehát nem egyszerűen kezdők voltak, hanem a Girona játékrendszerének alapkövei. A klub ugyan több mint 50 millió euró értékben igazolt új futballistákat – köztük Ladislav Krejcít, Abel Ruizt, Yáser Asprillát, Donny van de Beeket és Bojan Miovskit –, de az új keretnek időre lett volna szüksége az összecsiszolódáshoz. Míchel már a szezon előtt figyelmeztetett: „A felkészülésünk rosszul sikerült. Nem tudtunk minden játékossal együtt dolgozni, emiatt még nem látom tisztán se a csapatot, se a játékunkat. Öt nap múlva pedig kezdődik a szezon.” Ez utólag rendkívül pontos diagnózisnak bizonyult.
A Girona története során először szerepelt európai kupában, ráadásul rögtön a Bajnokok Ligájában. A klub infrastruktúrája, kerete és tapasztalata azonban nem volt felkészülve arra a terhelésre, amelyet a heti két-három mérkőzés jelentett. A csapat a BL alapszakaszában nyolc mérkőzéséből mindössze egyet nyert meg, és hét vereséget szenvedett. A Liverpool, az Arsenal, a Milan és a Paris Saint-Germain elleni találkozók megmutatták, milyen nagy a különbség az európai elit és a Girona között. A nemzetközi szereplés fizikailag és mentálisan is felőrölte a keretet. Novemberben Míchel nyíltan beszélt erről: „Nagyon könnyű összeállítani a kezdőt, mert rengeteg a sérült – mondta cinikusan. – Rendkívül nehéz így menedzselni a mérkőzéseket. Alig tudunk normális edzéseket tartani, és háromnaponta kell játszanunk.” A sérültlista pedig csak egyre hosszabb lett. Viktor Cihankov, Abel Ruiz, Yáser Asprilla, Iván Martín, Portu és több más játékos is hosszabb-rövidebb időre kiesett. Az alábbi ábrán látjuk, hogy Míchel mindösszesen egyszer tudta pályára küldeni ugyanazt a kezdőtizenegyet két egymást követő bajnokin a 2024-25-ös szezonban.
A 2023–24-es idényben a Girona jelentősen felülteljesített. Több statisztikai modell szerint a megszerzett pontok száma meghaladta azt, amire a helyzetminőség és a várható gólok (xG) alapján számítani lehetett volna. Ez önmagában nem probléma egy szezonon át, de hosszú távon ritkán fenntartható. A következő évben már nem is jöttek azok a szoros győzelmek, amelyek korábban igen.
A csapat gólszerző képessége látványosan visszaesett, miután Dovbik 24 találatát nem sikerült pótolni. Az új csatárok nem hozták a várt számokat, és a Girona támadójátéka sokkal kiszámíthatóbb lett. Miközben a bajnoki bronzérmes csapat 81 pontot szerzett, a következő szezonban már csak a tabella alsó harmadában vergődött, végül a tizenhatodik helyen zárt.
A Girona vezetői és a City Football Group részben áldozatai lettek saját sikerüknek. A klub történetének legjobb szezonja után természetes volt az optimizmus, ám a keret valójában nem volt olyan erős, mint ahogyan az eredmények mutatták. A játékoseladások pénzügyileg sikeresek voltak, de sportszakmailag jelentős veszteséget jelentettek. Több elemző szerint a Girona túl sok kulcsembert veszített el egyszerre, miközben az érkezők nagy része vagy túl fiatal volt, vagy nem tudott rendesen beilleszkedni. Míchel később maga is hangsúlyozta, hogy nem szabad összehasonlítani az új csapatot a BL-be jutott együttessel:
Nem szabad állandóan a tavalyi szezonhoz mérnünk magunkat. Most az a célunk, hogy az élvonalban maradjunk és versenyképesek legyünk.
A szurkolók azonban természetesen továbbra is a csodacsapat emlékéből indultak ki.
A futballban gyakran alábecsülik a pszichológiai tényezőket. A Girona esetében azonban döntő jelentőségűek voltak.
Amikor egy csapat hirtelen a BL-helyekért küzdő elitből a középmezőnybe esik vissza, az öltözőben is megváltozik a hangulat. A játékosok korábban győzelmekhez szoktak, most pedig sorozatos vereségekkel szembesültek. A BL-kiesés különösen fájdalmas volt. Míchel ugyan próbálta fenntartani az optimizmust: „A továbbjutás távolinak tűnik, de harcolni fogunk, amíg matematikailag van esélyünk”. Januárra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi kaland véget ér. Nem sokkal később a bajnoki eredmények is romlani kezdtek. A csapat elveszítette az önbizalmát, és egyre gyakrabban kapott ki olyan ellenfelektől is, amelyeket korábban rendszeresen legyőzött. A 2025-ös év során a Girona már nem tudott kilábalni a válságból. A keretet minőségileg nem tudták javítani, a játék identitása elhalványult, a sérülések pedig továbbra is sújtották a csapatot. A mélyrepülésnek azonban itt még nem volt vége.
A következő idényben a negatív sorozat tovább folytatódott. A Girona igazán sohasem tudott elszakadni a kiesőzónától,
Az a klub, amely egy évvel korábban még Európa legnagyobb színpadán szerepelt, kiesett a spanyol élvonalból. Természetesen nem egy konkrét mérkőzés okozta a Girona vesztét, de a Sociedad elleni hazai 1–1-es döntetlen a 36. fordulóban utólag nagyon fájhat Mícheléknek. Ezen a találkozón a Girona 29-szer lőtt kapura és 2,69-es xG-t dolgozott ki, szemben a Sociedad 0,55-ös várható gólszámával. Az egyenlítő találat után azonban a katalánok mintha megelégedtek volna az egy ponttal, és nem forszírozták tovább a gólszerzést. A pocsék helyzetkihasználás – amit az előző, gól-xG ábra is tökéletesen szemléltet – az egyik legfőbb oka volt a Girona kiesésének.
A klub elképesztő teljesítményt nyújtott, amikor eljutott a Bajnokok Ligájába, de sikere részben olyan tényezőkre épült, amelyeket hosszú távon nehéz fenntartani. A kulcsjátékosok elvesztése, a túlzsúfolt versenynaptár, a sérülések, a BL által jelentett extra terhelés és az irreális elvárások együtt olyan láncreakciót indítottak el, amelyet sem Míchel, sem a vezetőség nem tudott megállítani. „Nagyon nagy üresség van bennem – nyilatkozott csalódottan Míchel a kiesés után. – Nem most van itt az ideje, hogy értékeljem a szezont vagy a saját helyzetemet. Most időre van szükségünk a sebgyógyításhoz, és hogy újra felépítsük magunkat. A következő cél egyértelmű: visszajutni az élvonalba.”
A Girona esete emlékeztet arra, hogy a futballban sokszor könnyebb feljutni a csúcsra, mint ottmaradni. Egy kis klub számára a Bajnokok Ligája nemcsak siker lehet, hanem veszélyforrás is: több mérkőzés, nagyobb nyomás, intenzívebb játékosmozgás és magasabb elvárások járnak vele.
A katalánok néhány év alatt megélték a futball két végletét: a történelmi BL-kvalifikáció eufóriáját és az élvonaltól való búcsú fájdalmát. Ez a kontraszt teszi a Gironát az elmúlt évek egyik legkegyetlenebb sztorijává.
A szerző Kovács Gábor, a Ferencváros adatelemzője.
