A Magyar Olimpiai Bizottság mindenkori vezetésének alapvetésként kell tekintenie az Olimpiai Chartára: ehhez képest a szervezet május 2-i tisztújító közgyűlése előtt a politika van az előtérben, a barátság és a szolidaritás ellenben csak nyomokban lelhető fel a jelöltek közt.
Az olimpikonok közt már négy éve nincs egyetértés. Míg a 2010-ben leváltott vezetés hat éve folyamatosan olykor szemöldökráncolva, diszkréten, a háttérből kritizál, addig Dr. Török Ferenc, Tokió olimpiai bajnoka egyenesen törvényességi felügyeleti eljárást indított a MOB ellen. Azt állította, a 2012-es tisztújító közgyűlés nem az alapszabálynak megfelelően történt, ráadásul a “Róka” becenévre hallgató jogásznak négy év után igazat is adott az ügyészség.
Aztán az alapszabály módosítására összehívott decemberi első közgyűlés előtt a sportállamtitkárság hivatalból kigyomlálta a szervezet működését szabályozó módosított okirattervezet: 38 helyen talált benne hibát, majd tett javaslatot a módosításra. Ennek hatására Deutsch Tamás alelnök biztos, ami biztos, jelzésértékűen lemondott posztjáról.
Négy hónap után az olimpia óta második, idén április 24-én megtartott, rendkívüli MOB-közgyűlésen a szervezet csak részben tett eleget – 17 pontban módosított – a szakállamtitkárság javaslatainak.
Ráadásul akadtak, akik szerint az alapszabály-módosítás vitatott passzusainak megszavazásakor már nem volt meg a szükséges ötven százalék plusz egy szavazatos “részvétel” sem, mivel a 200 fős tagságból akkor már csak 96-an tartózkodtak a teremben.
A MOB másképp számolt. Az ötkarikás szervezetben voltak menesztett sportági elnökök, delegáltak, akik illegitim tagokká váltak, szavazati jogukat elvesztették. Ennek nyomán megvolt a szükséges részvétel, a szavazás jogszerűségéhez nem férhet kétség.
Ám ennek ismeretében nem veszünk mérget arra, hogy a keddi közgyűlésen vesztes jelöltek nem támadják meg az eredményt…
Gyorstalpaló sporttörténelem-lecke
A MOB 1895-ös megalakulása óta kézen fogva jár a politikával. Fennállása 122 éve alatt 16 MOB-elnöki időszakot tartunk nyilván, 19 elnök (volt, hogy triumvirátus irányította a szervezetet) dolgozott, de többségük a mindenkori politikai érdekek mentén működtette a szervezetet.
A második világháború előtt jobbára grófok, köztiszteletben álló nagypolgárok kerültek a szervezet élére, de pont a sport természetes önszerveződési folyamata, az akkoriban még szűk körű elterjedése, úri passzió mivolta miatt valamilyen formában ők is kötődtek a politikához, a parlamenthez.
A világégés utáni kommunista éra deklaráltan politikafüggő időszakában a MOB-elnök (OTSH, ÁISH, stb. ) választásánál – azaz inkább a tizenegy elnök kinevezésénél – a megbízható káderség többet számított, mint a sport iránti elkötelezettség. Jó elvtársak ültek jó helyen.
A rendszerváltás látszólag meghozta az Olimpiai Chartában elvárt politikai függetlenséget. A MOB történelme folyamán először olimpiai bajnok sportoló ült az elnöki székbe – Sebes Gusztáv hivatala után a labdarúgó-válogatott edzőjeként vehetett át 1952-ben olimpiai aranyat -, de a leghosszabb időt ott töltő Schmitt Pál is átsétált egy számára érdekesebb, nagyobb kihívást sejtető pástra, ahol a MOB-bal párhuzamosan már kifejezetten politikai asszókat vívott.
2010-ben a tornász olimpiai bajnok Borkai Zsolt már újra deklaráltan fideszes pártpolitikusként, Győr polgármestereként vette át a stafétát Schmittől. Az ugyanabban az évben kétharmados többséggel választásokat nyerő Fidesztől 2012-ben ráadásul olyan lehetőséget kapott, amelyre régóta várt a magyar sport: a szocialista kormány nyolc éve alatt utazási irodaként működő szervezet az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) mintájára lett a teljes magyar sport legfőbb irányító, pénzelosztó szerve.
A regnáló MOB-vezetés elmúlt négy éve: siker vagy bukás?
Az elmúlt négy év, a riói szereplés, a nyolc arany, három ezüst, négy bronzérem sportszakmai téren is vitát szült, de ettől még tán nem lenne kérdéses az elnök személye, ha a MOB meg tudott volna birkózni a speciális “sportminisztérium” felépítésének kihívásával.
Mert ami a legfontosabb és mindent eldöntött: a politika minden téren úgy ítélte meg, hogy elégtelen volt az, amit Borkai Zsolt elnök és Szabó Bence főtitkár irányításával a szervezet négy éven keresztül bemutatott. Félreérthetetlen üzenetét tavaly ősszel, egy borongós keddi napon 152 igen, 2 nem és 36 tartózkodó szavazat formájában fogalmazta meg, amikor úgy döntött
Ha jó szándékkal tekintünk a döntésre, úgy annak hátterében az elégedetlenség mellett annak a szakmai ténynek a felismerése is állhatott, hogy a MOB hagyományos feladatai is jócskán megszaporodtak az elmúlt hat évben. A bizottság ma már nem csak
- nyári olimpiára utaztat, hanem
- hála a forrástöbbletnek, 2-3 sportágban is éremszerzési álmokat dédelgetve jócskán megnőtt a téli olimpia iránti érdeklődés is.
- Mi több, 1991 óta Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál,
- majd 2010 óta Ifjúsági Olimpiai Játékok csapatszervezése is nyomja a szervezet vállát, amelyekhez
- 2015-től pedig újabb esemény, a szintén négyévente megrendezésre kerülő Európa Játékok utaztatása is a MOB-ra hárul.
Ennek nyomán immár minden évre jut egy-egy olimpia névvel futó világ- vagy kontinensesemény. Ezekhez valóban szükség lehet egy, kifejezetten ezek szervezésére figyelő dedikált szervezetre.
Borkai Zsolt éppen ezért a május 2-án esedékes tisztújító közgyűlés előtt politikushoz méltó módon úgy állította be az elmúlt hónapok történéseit, ahogy neki leginkább megfelelő:
Valójában most térünk vissza arra az útra, amelyen 115 éven át járt a MOB, vagyis az elmúlt öt év egyfajta kitekintés volt az olimpiai mozgalom életében.
Végül is az elmúlt négy év MOB-szervezetépítési kudarcát akár úgy is lehet értelmezni; olyan feladatot akartak a szervezetre tukmálni, ami alapvetően nem az övé.
Tétre, helyre, befutóra
A Magyar Olimpiai Bizottság tagságának kedden arról kell döntenie, hogy a meghagyott, nem kis feladatot kinek az irányításával képzeli el?
- Megfelel nekik az eddigi vezetés, azaz úgy gondolják, a főállásban polgármester Borkai a kisebb feladattal jobban megbirkózik majd.
- Váltást szeretne, ezért az elmúlt időszak másik főszereplőjét, az olimpia után Borkaival bajszot akasztó és ezért a főtitkári posztról „selyempapírba csomagolva kirúgott” Szabó Bencét választja meg,
- vagy a Schmitt Pálhoz hasonlóan több nyelven beszélő, korábban szintén párbajtőrvívó Kulcsár Krisztiánra voksol, aki valós, piaci alapú gazdasági és sportvezetői tapasztalat terén a három jelölt közül tán a legtöbbel rendelkezik.
Úgy hírlik, a kormány miután ténylegesen csak utazásszervezésre és szakmai javaslattételre korlátozta a MOB működését, most valóban tartja magát az Olimpiai Charta fő üzenetéhez – külső behatástól mentes választások joga – és nem kívánja egyik jelöltet sem nyíltan támogatni.
Szögezzük le, a MOB-elnöki pozíció és a szervezet társadalmi elismertsége továbbra is magas. Ennek ellenére nincs jobb megközelítése a keddi választás céljának, mint hogy a politika, amely az elmúlt bő hetven évben mindig is alapjaiban határozta meg a magyar sport, az olimpizmus működését, hagyja, hogy a MOB-tagság maga válasszon és játszadozzon abban a kis homokozóban, amiben csak pár játékot hagyott.
