Poszt ITT

És azt hallották, hogy papot hívtak Orbán Viktorhoz?

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2015. 09. 04. 12:10

Dr. Szószerin Tivadar és Harcra Felicián a veszélyes Robin Hoodról, a legfőbb magyar igazságról, politikáról, fociról. Aztán előáll a kérdéssel Tul Shui, a híres kínai lakberendező leszármazottja.
Egyik hősünk, Dr. Szószerin Tivadar nem más, mint a legendás Richtig bácsi unokája. (Richtig volt az, aki annak idején tudatlansága miatt visszakérte az iskolapénzt.) Másik hősünk, Harcra Felicián, nem dicsekedhet ilyen legendás felmenőkkel. Anyja, Czen Zorka, az irodalmat inkább gyomlálta, mint ápolta.Dr. Szószerin Tivadar és Harcra Felicián az egyetemen ismerkedtek meg. Soha nem lettek barátok, de az élet egymás mellé sodorta őket egy polgári aranykort idéző házban, ahova Szószerin született, Harcra meg ott kapott lakást az önkormányzattól. Szószerin a szakvizsga után, bogaras ügyvédként gyakorlatilag semmire se vitte, mert folyton csak az igazságot kereste, így persze gyakran bukta el pereit, de volt olyan ügy, amit már el sem vállalt. Harcra viszont igazi életművész volt. Gimnáziumi KISZ-titkárként kezdte, majd egész életében tanácsokat adott hivataloknak, pártoknak. Annyira kreatív volt, hogy noha csak kézzel, lábbal beszélt angolul, németül, mégis valódi nyelvzseni hírében állt, amit bármelyik aktuális hatalom igazolni tudott volna. A kommunikáció urológusaként emlegették, ám ez neki egy cseppet sem volt kellemetlen. Inkább az a szűk nadrág a furcsa zakóval zavarta, amit az utóbbi időben kellett hordani. Valójában soha nem voltak barátok, mégis gyakran átbeszélték az aktualitásokat. Most éppen a Volk Listájával kezdik.

– Kinek telefonál? – kérdi dr. Szószerin, de egyelőre nem kap választ.
– Semmi vész, majd kitaláljuk, kommunikáció kérdése az egész. Ugyan, még nem ég a ház… – mondja valakinek Harcra magabiztosan, de láthatóan nyugtalan, amikor leteszi a telefont.
– Baj van?
– Á, dehogy, csak a sógorok.
– Magának vannak? Nem is tudtam.
– Az osztrákokról beszélek.
– Mi van velük?
– Rossz példát mutatnak. Új listával indul egy volt kalózpárti képviselő a bécsi tartományi választásokon.
– És az baj?
– Még nem, de könnyen lehet, ha átterjed a határon.
– Majd elhallgatják, vagy oda is húznak egy kerítést.
– Ne vicceljen, jó! Ez komoly dolog. Mi van, ha ez a Nép Listája – Robin Hood és Te nevű tömörülés sikeres lesz? Ez a volt kalózpárti Anatolij Volk még veszélyes lehet.
– Még megrémiszt, de tényleg! Tartanak a Rózsa Sándor vagy Dózsa György testvérpárttól?
– Csak gúnyolódjon, de tudja, mit akarnak? A gazdagoktól, politikusoktól elvett pénzt a szegényeknek adnák.
– Ez tényleg szörnyű.
– Ne hozzon ki a sodromból. Ha mandátumot szereznének, a fizetésüket jótékony célokra ajánlanák fel, amíg a választási ígéreteik nem teljesülnek.
– Ó irgalom anyja, ne hagyj el, ez tényleg rettenetes! És mit ígérnek?
– Javítanák az oktatási rendszert, megfizethető gyógyszereket, feltétel nélküli alapjövedelmet ígérnek. Még a törökökkel is összefognának.
– Teljesen illiberális, de mire most ez a kapkodás? – röhög Szószerin doktor.
– Mi egyáltalán nem kapkodunk, de lehet, valamit majd mondani kell, ha szeptember 4-ig sikerül ennek a Robin Hood-pártnak összegyűjtenie a támogató aláírásokat. Lehet, jól jött volna egy magyar lista is.
– Az biztos, talán vannak már odaát annyian, hogy könnyebben összejött volna, mint idehaza egy népszavazás.
– Ne savazzon, egy kicsit több optimizmust! – kiált fel ingerülten Harcra. Ezt követően pedig addig magyarázza, mire föl is kéri számon a néppárti derűlátást, hogy dr. Szószerin Tivadar végül – az egyszerűség kedvéért – inkább teljes apátiába süllyed. Arra gondol, hányan ülnek még fel a Szocialista Szellem vasútjára a Nagy Váltóállító után, aki sínre tette az országot. Ekkor azonban megkapja a 24.hu Napi Pakkját. Megint vigyorog.
– Nagy nap ez a mai – mondja látszólag békülékenyen.
– Miért? – kérdezi Harcra, aki érzi a csapdát.
– Választhat. Mit akar ünnepelni? Azt, hogy 22 éve temettük újra Horthyt, vagy azt, hogy 23 éve a Fidesz a Liberális Internacionálé tagja lett. Tényleg örülhet. Mindkettőn túl vagyunk.
– Maga megint ízetlenkedik. Szurkolna inkább a magyar sikerekért.
– Azért szurkolok. Jön maga is?
– Hová?
– A meccsre. Magyarország – Románia.
– Dehogy megyek. Bent nézzük, közösen, aztán kitaláljuk, mit mondunk.
– Miről? Egy focimeccsről?
– Hát persze. A foci is olyan, mint a politika. Mindenki ért hozzá. Nekünk is fel kell készülnünk.
– Tudom, még emlékszem, amikor azt mondta a főnöke, hogy a focihoz kell a sportok közül intellektuálisan a legnagyobb erőfeszítés. Mi lesz, ha kiderül, hogy a magyarok nem elég okosak? Ha a focit sem érik fel ésszel, akkor mi van a politikával?
– Maga az agyamra megy. A futball igenis olyan, mint a politika, a lényege az alázat és a teljes odaadás.
– Vagyis aki sikert, pénzt akar, az a legjobbat hozza ki magából. Csapatjátékosként a nemzetért akár a pályát is felszántja, és önzetlenül helyzetbe hozza társait. Mindent értek.
– No csakhogy belátja, nem játék ez, végre megértette, mi is a magyar foci lényege.
– Ne örüljön ennyire, én a főnökét értettem meg, a magyar focit nem. De szerintem mások sem, én már csak a szegényeknek bízom.
– ?
– Nekik újra kitörés lehet, tőlük nem sajnálom még a stadionokat sem.
– Idióta, erre vannak az akadémiák. Maga nem is igazi drukker.

– Még a fociról beszélünk? Mert akkor maga is tudja, hogy van az a játékos, aki megőrül, ha másnál van a labda, és kicselezne mindenkit. Amíg le nem cserélik. Biztos benne, hogy a legjobbak játszanak?
– Persze. Miért?
– Ha a politika tényleg olyan, mint a foci, akkor tartok tőle, hogy már országon belül is érvényesül a legfőbb magyar igazság.
– Éspedig?
– Biztos benne, hogy a magyar-románra beválogatták azt is, aki a magyar-magyar mérkőzésen a másik csapatban játszik? Tudja, hogy ebben az országban mindenből kétféle van: a sajátod és a másoké. Minden attól függ, kinek a csapatában játszik. Az én kommunistám, a te rendeződ, az ő jobbszélsője, a ti üzletetek, amiből mi kimaradtunk. Ők meg, persze a pályán kívül, csak lesnek. Övék a hatalom? Na, ez a legfőbb magyar igazság.
– Hülyeségeket beszél, ez nevetséges.
– Tényleg? Nem vette még észre, hogy egyre többen sírnak azon, ami maga szerint nevetséges. 

Harcra ekkor feladta a harcot, lemondóan legyintett, de azon elgondolkodott, hogy az utóbbi időben bármit is mondott viccből, azt a többiek tényleg vér komolyan vették. Ekkor lépett asztalukhoz Tul Shui, a híres kínai lakberendező, Feng leszármazottja. Ő eredetileg azért jött Magyarországra, mert utálta a tömeget. Gondolta, itt könnyebben megküzd agorafóbiájával. Arra akkor nem gondolt, hogy egyszer épp erre indulnak el a tömegek. Tul Shui egyébként már magyar lett és keresztény, Komment Elviraként vezette kifőzdéjét, ahol törzsvendég volt Szószerin és Harcra. Gyakran leült melléjük, beleszólt a beszélgetéseikbe. Most is.

– És azt hallották, hogy papot hívtak Orbán Viktorhoz?
– Micsoda? – kapta fel a fejét Harcra, mert erről azért neki is tudnia kellett volna.
– Ne vicceljen! – mondta a doktor is. 
– Nem vicc, polgári piknik, prédikációval, pappal. Tényleg, nem tudják, terveznek pikniket parasztoknak, meg  keményen dolgozóknak is? Engem erre sem hívtak. És magukat?
– Nekem mennem kell – felelte Harcra, és így is tett. 

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.