„A valóságban nem szoktak magvas utolsó mondatok születni”

A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.

Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.

„Annak, aki élete vége felé közeledik – öregsége és/vagy betegsége folytán – van felelőssége, hogy hogyan segíti a hozzátartozóit.”

Elengedni csak azt merjük, amit meg tudunk őrizni. De hogyan lehet megőrizni valakit, aki már meghalt, nincs benne mindennapi életünkben? Ezt mindenkinek külön kell kitalálni. Ahogy azt is, hogy meg kell változtatni az életet, amelyet az illető addig élt. Hogy mit kellene tenni azért, hogy a szerette halála után az ember önmagával viszonylagos békében élhessen tovább, Biró Eszter mondja el. Ő 2003 óta, húsz éve a Magyar Hospice Alapítvány pszichológusa. Rákbetegekkel és hozzátartozóikkal dolgozik.

Nemcsak szakmai, de privát tapasztalat alapján pontosan tudja, miről beszél. Édesanyja tavaly halt meg a budapesti Hospice Házban. Beszélünk a tudatos, önazonos haldoklóról. Arról, hogy miért kiemelkedően fontos az intimitás a haldoklónak, az érintés fontossága. Hogy kell-e szégyellnie magát egy hozzátartozónak, hogy ha felszabadultságot érez szerette halálakor? Rendezetlen emberi kapcsolatokról, megoldatlan, feloldhatatlan emberi és érzelmi viszonyokról, amik mérgezik a haldoklást.

Hogy mennyire stigmatizáló a pszichológussal való találkozás, pláne, ha a halálról beszélgetünk vele. Mert a halálról való gondolkodás korántsem lelki defekt. Hanem mondhatni szükséges feltétele annak, hogy intenzívebben tudjunk élni, és jobban tudjuk értékelni az életet.
Ez az első és talán a legnagyobb, legfontosabb lépés ahhoz, hogy a halál és minden, ami azzal összefügg, egyszerre kimondható, kibeszélhető és megszelídíthető legyen. Épp ezért is publikált Biró Eszter 2020-ban beszélgetőkönyvet Bérczes Tiborral közösen A halál életkérdés címen.

Ez a beszélgetés első része, jövő héten folytatjuk.

„Az ember életének utolsó időszaka és halála történjen úgy, hogy felismerhető legyen benne ő maga. Ez a méltóság egyik definíciója.”