Nincs rá szó

„Aki átkísér, az egy szent” – Puzsér Róbert haldoklásról, hospice-ról

Puzsér Róbert tőle szokatlan szordínós hangnemben beszél a környezetében látott halálokról, betegségekről, önvádról és félelmekről. Saját bevallása szerint elméletben jól modellezi a haldoklás és halál körüli dolgokat, de a gyakorlatban csődöt mond. Nincs rá szó podcast.

A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.

Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.

„Milyen csodálatos lehetett meghalni a felvilágosodás előtt, hogy az embernek nem volt kétsége arról, hogy van az, ahova megy!”

Sok mindenről beszél és sok mindent beszélnek róla. Puzsér Róbert hangban, képben, betűvel érvel, elemez, kritizál, felmutat, kifordít, felkavar, megoszt, kioszt. De most más oldaláról ismerhetjük meg, ahogy elmeséli szülei halálának körülményeit és a rá vonatkozó konzekvenciákat. Tőle szokatlan szordínós hangnem, amiben felbukkanak kérdőjelek, önvádak, félelmek. Saját bevallása szerint elméletben jól modellezi a haldoklás és halál körüli dolgokat, de a gyakorlatban csődöt mond.

Mit csinál egy jó fiú, ha haldoklik az anyja, akinek ő, a fia volt az élete nagy projektje?  Hogyan ad kontrollt, nyugalmat a mindennapi káoszban a haldoklóért végzett cselekedet, a segítség imitálása akár, legyen az bármilyen tétova vagy felesleges? Hogyan ad reményt a direkt el nem köszönés? Mire használható a hozzátartozók bűntudata?

Beszélünk szüleink halálának realizálásáról, ami a felnőtt létbe lépés végleges aktusa. A hospice-ról, ami megadja a haldoklás értelmét, a méltóság megőrzését. Eutanáziáról és a feltámadásba vetett hitről. Az el nem rendezett, nem kezelt fájdalomban való megkeseredésről. Az életről, ami csak addig vidámpark, amíg meg nem kapjuk a térfoglaló progresszióról szóló jelentést, azaz a rákleletet. A fájdalommal és katarzissal teli mélységes kútról, amit a haldoklás jelent. Az élők, egészségesek szégyenéről, a lesütött szemről.„Minden alkalommal úgy mentem el, hogy majd jövök holnap. Nem tudtam elbúcsúzni. De akármit is mondok, ha ezt a búcsúból tudja meg, régen rossz, késő.”

Legfrissebb epizódok
Háromharmad
Della
Első kézből
Ziccer
Buksó
Filéző
Reklámszünet
Zöldövezet
Nincs rá szó
Szintén zenész
Europoli
Ötkarikás szemek
Rendszerváltás30
Kilépők
Szerintem
Bárkiből valaki
Sorozatlövő
Határsértők
Olvasói sztorik