A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány új podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.
Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.
Feledy Péter épp e műsor megjelenésének napján, február 4-én lett 80 éves. Ismert újságíró, rádió és tévériporter volt. Ahogy manapság mondják: az első hazai influenszerek egyike. Rengeteg műsor kötődik a nevéhez, politikai viták moderálása, miniszterelnöki interjúk, vagy éppen a Nagy Imre-újratemetés közvetítése. Csak pár cím: Aktuális, Záróra, Kezdőkör, Párbeszéd, s talán ezt ismerik a legtöbben: Ablak. Pár éve jelent meg Napropó című kötete, amelyben Magyarország elmúlt 150 éves történelméről ad tanulságos képet 365 napra lebontva, cikkek, esszék, hírek, levelek alapján.
Feledy Péter megható nyíltsággal, melankóliával és humorral mesél meghatározó halálélményeiről, a halál kérlelhetetlen végletességéről, ami megszakította azt a negyven évet, amíg Monspart Sarolta a házastársa volt.
Saci 1960-tól 1978-ig elit tájfutó volt, nem mellesleg az első nő, aki 3 órán belüli maratont tudott futni Európában, amikor a kullancscsípés okozta agyhártyagyulladás ledöntötte a lábáról. Onnantól lett sportvezető, szakedző, tömegsport-szervező és mozgásra buzdító életmód-motivátor. Szeretetfürdőben élt, nem véletlenül: volt ő az amatőr futás nagyasszonya, Nemzet Sportolója, a Nemzet Szurkolója, de leginkább a Nemzet Sacija. A Margitszigetet kerülő futókört nemrég róla nevezték el. Az adásban ő is megszólal, egy évekkel korábbi életút-interjúból szemezgetve.
Beszélünk egy brutálisan közölt orvosi leletről. Utolsó autóútról, egy utoljára megsimogatott arcról. Saci előre elküldött búcsúleveléről. Az özvegyi magányról és arról a többéves tortúráról, aminek a végén Saci egy tudatos vállalás keretében úgy döntött, hogy hospice-ban fejezi be az életét. Milyen volt az odavezető út, hogyan élte meg Péter Saci halálát, és mit tudunk ebből mi elvinni?
