„Baj, hogy az egészségügyben sem beszélünk a halálról”

A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.

Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.

„Amikor felteszik a betegek a kérdést, meg fogok-e halni, már rég tudják a választ. Inkább az a kérdés, hogy hogyan fogok meghalni, és mi lesz velem addig.”

Dr. Kádas Júlia belgyógyász és palliatív szakorvos egy budapesti kórház onkológiai osztályán, valamint a Magyar Hospice Alapítvány fekvőbeteg részlege, a Budapest Hospice Ház főorvosa. Itt nincs VIP-beteg, nincs hálapénz, nincs újraélesztés, és nem szoktatnak le már senkit a dohányzásról. Nemcsak orvosként dolgozik a hospice házban, hanem ugyanott átélte hozzátartozóként is, hogy milyen valakit elkísérni az utolsó napjaiban. Orvosi szemléletváltásból fordult tíz éve a hospice felé, és azért, hogy terjessze az önrendelkezéshez való jogot.

A hiedelmekkel ellentétben a hospice-ellátásnak nem az a célja, hogy halálba segítsenek valakit, hanem hogy az adott helyzetből kihozzák a lehető legjobbat. Tüneti kezeléssel, szakápolással, lelki támogatással, a méltóság és az autonómia megőrzésével. A hospice-ban a nyugalom és jóllét van a középpontban. Szó lesz a hippokratészi eskü problematikájáról, azaz az egészségügyi rendszerben levő kötelező erőfeszítésről, hogy mindenáron gyógyítsanak, akkor is, amikor már el kéne engedni.

Beszélünk az orvostársadalom halállal, haldoklással kapcsolatos fehér foltjairól. Arról, hogy kevesen akarnak tudni a hospice-ról, amit gyakran elfekvőnek gondolnak. A hierarchiából fakadó távolságtartásról, és a kommunikáció nehézségeiről: mit válaszol az orvos egy páciensnek arra a kérdésre, hogy meg fogok-e halni? A kölcsönös hazudozásról. Az eutanázia-turizmusról, és arról, hogy az eutanázia miért nem alternatívája a hospice-nak. A hospice-szervezetek legfőbb nehézségeiről, és az élet végén egyedül hagyott emberekről, akik kvázi szociális halottak.

Az epizódban Földessy Margit színésznő működik közre.

„Ha egy haldoklónál elmulasztjuk, megszüntetjük, elviselhetővé tesszük a testi tüneteket, akkor sokkal kevésbé akar meghalni mihamarabb, mint ahogy természetes úton menne. A nem látványos, lelki tünetek kezelése sokkal nehezebb.”