Száz éve még a béke szigete volt a Margitsziget

A római idők óta lakott, a Duna hordalékából született sziget már az Árpád-korban fontossá vált, hiszen a nyulakkal teli földdarab – erről kapta sokáig használt nevét: Nyulak szigete – előbb a királyok csak az uralkodó és udvartartása, illetve a meghívott urak vadaskertjévé, majd Imre (1196-1204) központjává vált, majd a premontreiek, a ferencesek, illetve a IV. Béla lányát, Szent Margitot is sorai közt tudó domonkosok is kolostort létesítettek a fák között.

A virágkor egészen a törökök érkezéséig tartott: a domonkosok még Buda ostroma előtt elhagyták a szigetet, épületeik pedig lassan romokká váltak. A rendek nem tértek többé vissza, a föld pedig kétszázötven éven át – egészen 1790-ig – alig látott embereket. Ekkor azonban a magyar országgyűlés ajándékaként a nádori székbe emelt Sándor Lipót főherceg kezébe került, aki eldöntötte: teljesen átalakítja a szigetet. 1795-ben bekövetkezett halála miatt munkáját azonban nem tudta befejezni, a pozíciót öröklő József főherceg azonban rendezett parkká alakította a területet, melynek közepén 1945-ig álló palotát építtetett. Az óriási munka eredményeit az 1838-ban a pesti belvárosban is komoly károkat okozó árvíz tette tönkre, a főherceg azonban nem adta fel: haláláig folytatta a terület édenkertté alakítását, a stafétát átvevő József Károly főherceg azonban megkezdte a ma is látható állapotok kialakítását: a zárt sziget lassan mindenki számára elérhetővé vált, a Dunában azt körülvevő kisebb szigeteket, vagy épp homokzátonyokat pedig elkotorták, vagy a Margitszigethez kapcsolták. Éttermek, mulatók és szállodák nyíltak, az 1876-ban megszületett Margit híd pedig 1901-ben szigeti lejáróval bővült.

Pofozható olasz is volt egykor a Margitszigeten

Szövetségesből lettek ellenséggé, hiszen az antant oldalán szálltak harcba. Nem csak a harctéren vágtunk ezért vissza.

A főváros végül 1909-ben vásárolta meg a területet, hogy óriási éptkezésekkel Budapest Városliget utáni legfontosabb közparkjává váljon: a nem csak úszóként, de építészként is maradandót alkotó Hajós Alfréd tervei nyomán megszületett, a ma az ő nevét viselő sportuszoda, a Palatinus strand, a Szabadtéri Színpad és a víztorony, a kerttervezők pedig egy valóságos édenkertet hoztak létre az épületek körül.

Az idilli képet a Budapest ostromának heteiben a szigeten is folyó harcok rombolták le: az épületek jó része súlyosan megsérült. Jó részüket lebontották, a Margitsziget képe pedig örökre megváltozott.

A szocializmus évtizedeiben a sziget a pihenés és a sport központja maradt, hiszen a sportuszoda mellett egy atlétikai centrum, illetve a Palatinus strand is fogadta a mozogni vágyó látogatókat, a pihenésre pedig tökéletesen ideálisak voltak a jókora rétek.

A helyzetet az elmúlt évek azonban némiképp elrontották, hiszen a 96,5 hektáros területen folyó munkák miatt miatt az ember sokszor leginkább egy építési terület kellős közepén érezte magát. A munkáknak még most sincs vége, hiszen jövő év végéig óriási teniszstadion is épül majd a fák között. De milyen volt a sziget látképe a századfordulón? A legszebb fotók és képeslapok körül szemezgettünk.