Kultúra ismeretlen magyarok

Tudta, hogy Hajós Alfréd nem csak úszóként, hanem építészként is elismert volt?

Az első magyar olimpiai bajnok tucatnyi ismert épülettel gazdagította az országot, sőt, építészként is nyert olimpiát!

Az 1878. február 1-én egy budapesti zsidó családban született, sokszor egyszerűen csak a Magyar delfinként emlegetett Guttmann Arnold tizenhárom évesen, apja Dunába fulladását követően döntötte el, hogy megtanul úszni. Öt évvel később, a Magyar Úszó Egyesület tagjaként az első újkori olimpia mindkét gyorsúszószámát – a vízből indított 100 métert, valamint egy hajóról a partig tartó 1200 métert – megnyerte, annak ellenére, hogy a korabeli leírások szerint a tengervíz mindössze tíz, illetve tizenhárom fokos volt.

Hajós 1:22.2-es teljesítménye száz méteren saját korában csodálatos volt, de a sportág, valamint a mezek fejlődésének köszönhetően ma ez semmire nem lenne elég – a New York Times vonatkozó anyaga szerint Hajós mindössze a medence alig több, mint feléig (58 méterig) jutott volna ezzel az idővel:

Úszókarrierjéről természetesen már mindenki hallott, arról azonban kevesebben, hogy az olimpia után a Hajós Alfréddá vált Guttmann nem maradt sokáig az úszás világában – az atlétikára, tornára, és labdarúgásra váltott, sőt, újságíróként is fontos tényezővé vált a magyar sportéletben.

Hajós a fociban is szép eredményeket is ért el: az első nyilvános magyar futballmérkőzés egyik résztvevőjének, a Budapesti Torna Club kezdőcsapatának tagja volt, sőt, 1904-ig játszott is a BTC-ben, ez idő alatt két bajnoki címhez (1901, 1902) segítve az együttest.

A sportág magyarországi elterjedését szövetségi kapitányként (1906-ban két mérkőzés erejéig) és játékvezetőként is segítette: 1897-től tíz éven át vezetett mérkőzéseket, sőt, egy idő után, a FIFA bírói keretének tagjaként válogatott és külföldi mérkőzéseket is vállalhatott.

Korán induló sportkarrierje mellett a továbbtanulásra is gondolt: a Műegyetem építészmérnöki karának sikeres elvégzése (1899) után előbb a Vajdahunyadvárat is létrehozó Alpár Ignác, majd a magyar szecesszió úttörője, a többek közt az Iparművészeti Múzeumot, az Andrássy úti Balettintézetet és a kőbányai Szent László-plébániatemplomot is tervező Lechner Ödön irodájában szerzett tapasztalatot.

1907-ben Villányi Jánossal közös irodát nyitott, stílusában pedig a szecesszióról előbb az eklektikára, majd a modernizmusra váltott. Sporttelepek és uszodák sorát tervezte meg, de nem sportirányú megbízásai is szép számmal akadtak. Mai válogatásunkban néhány elkészült, és tervfázisban maradt művét is bemutatjuk.

A Református Egyház Zsinati Központja, 1908-1909

A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium épülete, eredetileg Vakok Intézete, 1910

A miskolci Weidlich-palota, 1911

A szabadkai bankpalota (1911)

A miskolci Lichtenstein-palota (Hitelintézeti Palota), 1912-1913

A híres debreceni Aranybika Szálló, 1915


Kora Európájának legmodernebb stadionja, a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadion (1922), melyet 2000-2001-ben átépítettek

Népkerti Vigadó, Miskolc (átépítés, 1926-1927)

A margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, Magyarország első fedett sportuszodája (1930)

Strandfürdő, Balassagyarmat (1935) – Az öltözők és más építmények deszkáit a második világháború után jórészt széthordták

Néhány, tervpályázatokon sikerrel szerepelt, de a megvalósításig el nem jutott terve:

A nagykanizsai főgimnázium és társház tervpályázata (1903), Siklós Árpáddal közösen

A kolozsvári egyetemi könyvtár terve (1904), Villányi Jánossal közösen

A magyar kereskedelmi csarnok tervpályázata (1913), Villányi Jánossal közösen

Legnagyobb szakmai sikerét az 1924-es olimpián Lauber Dezsővel közösen érte el, de sportteljesítmény helyett egy stadion tervével szerzett ezüstérmet (aranyat nem osztottak ki) – az 1912-1948 közt megrendezett hét olimpián művészeti versenyeket is rendeztek különböző témákban, melyek teljes listája itt olvasható.

Az ezüstöt érő terv

Ki az a Lauber Dezső?

Lauber életútja némiképp hasonló Hajóséhoz – ő is rengeteg sportban kipróbálta magát, miközben építészként dolgozott, noha olimpiai aranyérmet nem szerzett. Három olimpián is ő vezette a magyar csapatot (1896, Athén; 1908, London; 1912, Stockholm), de ő hívta életre a Magyar Golf Klubot, a Korcsolyázó Egyletet és az első magyar jégkorongcsapatot, sőt, tíz éven át (1905-1915) a Magyar Olimpiai Bizottság titkáraként is dolgozott. Golfozóként nyolcszoros magyar, kétszeres osztrák, valamint kétszeres Adria-bajnok volt.

Zsidósága ellenére a zsidótörvények hatása alól jó ideig felmentették, de a holokauszt idején neki is bújkálnia kellett. A viharos évek után irodáját már nem nyitotta újra, de a főváros újjáépítéséből tevékenyen kivette a részét – egykori mestere, Alpár Ignác városligeti munkáján, a Vajdahunyadváron, valamint a szintén általa tervezett Szabadság téri Tőzsdepalota helyreállításán is dolgozott.

Hetvenhét évesen, 1955. november 12-én hunyt el. Síremléke felesége, Blockner Vilma családi sírjának része, és a Kozma utcai izraelita temetőben található, amelyről nemrégiben készített hosszú képriportunkat itt olvashatja.

Fotók és információk: Wikimedia Commons, OR-ZSEAlensha, Stadiumguide, Nyugat.huHungaricana Postcards, Református.hu, Dobrossy I.: Miskolc írásban és képekben, Kisvárosi Történetek, Borsod Online, Műemlékem

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.