A fiatalságot képviseli, jól beszél, úgy néz ki, mint az ideális férjjelölt és modern. Őt akarják az emberek, elérte a szupersztár szintet
– nyilatkozta Aymeric Durox a francia Nemzeti Tömörülés (NT) szenátora a Guardiannek Jordan Bardelláról.
Bardella ötven év után az első olyan elnöke a pártnak, aki nem a Le Pen családból kerül ki. Mindössze 28 éves, de már öt évet eltöltött az Európai Parlamentben képviselőként, a júniusi választáson pedig ő volt a radikális jobboldali párt listavezetője.
A kampány olyan sikeres volt, hogy Emmanuel Macron elnök már a választás napján bejelentette a parlament feloszlatását, ami megnyitotta Bardella előtt az utat ahhoz, hogy ne Brüsszelben dolgozzon, hanem Párizsban, országa legfiatalabb miniszterelnökeként. (Az eddigi rekorder egyébként a januárban 34 évesen hatalomra került Gabriel Attal, akit sokan Macron utódjelöltjének tartanak.) Legalábbis a felmérések azt mutatják, hogy a Nemzeti Tömörülés simán megnyeri a június 30. és július 7. között tartandó választást is.
Bardella Saint-Denisben, Párizs soknemzetiségű, rossz közbiztonságú elővárosának az egyik lakótelepén nőtt fel. Magát úgy azonosítja, mint aki a 2005-ös zavargások „parazsából” nőtt ki. Szűk húsz évvel ezelőtt a szegényebb, főként bevándorló hátterű francia fiatalok azután kezdtek el randalírozni, hogy két észak-afrikai származású fiatal áramütés következtében meghalt, amikor el akartak bújni a rendőrök elől.
Azért lettem politikus, mert ami ott történt, az nem normális
– mondta motivációiról.
Egyéves volt, amikor a szülei elváltak, elsősorban az anyja nevelte – emlékezete szerint a hónap végén jó, ha 20 euró maradt a zsebükben.
Nem véletlenül hangzik olaszosan a Bardella név, a pártelnök második generációs bevándorló, szülei a hatvanas években érkeztek Olaszországból (egyik dédapja algériai), de ő az a – radikális párt terminológiájában használt – „jó migráns”, aki magáévá tette a francia kultúrát, és aki szerint az most veszélyben van az iszlamizmus miatt.
Apja egy viszonylag jól kereső, jobb környéken élő kávé- és italautomatákkal foglalkozó kisvállalkozó. Bardella a középiskolai tanulmányait sem a lakhelyéhez legközelebbi állami intézményben végezte, hanem egy középosztály körében népszerű, félig magán katolikus középiskolában (apja fizette iskoláztatását). Akik ismerték gyerekkorában, nem látták, hogy vonzódna a szélsőséges ideológiákhoz, bevándorlókat tanított írni-olvasni tanítás után, az egyik volt tanára szerint azért eshetett a választása Le Penék pártjára, mert ott látta a legjobb esélyt kiemelkedni.
Ez hamar sikerült is neki: 2012-ben, 16 évesen csatlakozott a párthoz, a 2017-es elnökválasztáson már Marine Le Pen kampánycsapatának tagja volt, ebben az évben a párt egyik szóvivőjévé választották, majd a rá következő esztendőben az NT ifjúsági tagozatának elnöke lett. Félbehagyta földrajz szakos tanulmányait a Sorbonne-on, és a 2019-es EP-választáson már a párt listavezetője. A választást az öt évvel korábbinál gyengébb eredménnyel, de megnyerték Le Penék, Bardella pedig az EP történetének második legfiatalabb képviselője lett. Egyúttal a párt második, 2021-től pedig az elsőszámú elnökhelyettese.
Humanizált kiborg
Sokan az 55 éves Marine Le Pen bábjának tartják, akinek nincsenek önálló gondolatai, és akin sokat kellett dolgozni, hogy a ma látható könnyed stílusát fölvegye.
„Elég szomorú fiatalember volt, aki Le Pen paneljeit ismételgette, nagyon kontrollált, de arról keveset tudott, hogy mi történik Franciaországban vagy a világban” – nyilatkozta Bardelláról Pascal Humeau újságíró, aki 2018 után a médiatrénere volt. A BBC-nek így jellemezte a munkáját:
humanizálnom kellett egy kiborgot, hogy az emberek, akik egyébként gyűlölnék, azt mondják: egy fasisztához képest kedves.
Humeau szerint – aki több éven át a dolgozott a politikussal, de pénzügyi okokból megromlott a kapcsolatuk – Bardella nem volt olvasott, se kíváncsi, de gyorsan magába szívta azt a tudást, amire szüksége volt. Pierre-Stephane Fort életrajzíró pedig elsősorban opportunistának tartja Bardellát, kaméleonnak, aki alkalmazkodik a környezetéhez, a tettei mögött nincs ideológia, csak stratégia.
Egyes vélemények szerint azért különbségek is vannak a párt formális és de facto vezetője között. Az UnHerd szerint úgy tűnik, Bardella tényleg hisz a „nagy lakosságcsere” Renaud Camus-i elméletében, míg Le Pen korábban abszurdnak nevezte azt. Le Pen azt is vallja, hogy az iszlám és a köztársaság összeegyeztethető, noha komoly fenntartásai vannak a bevándorlással, illetve főként a fiatal muszlimokkal kapcsolatban.
Igaz, Le Pen mérsékeltebb hozzáállása taktikai lépés is lehet, mivel így megszólíthatja a Macronban csalódott centrista szavazókat, közben pedig a szélsőjobb másik szereplőjétől, Eric Zemmourtól távolodik. Bardella pártelnöki kinevezése is azzal függhet össze, hogy Le Pen újra akarja márkázni a pártot. Ezért változtatta meg a nevét (2018-ig Nemzeti Front volt), ezért határolódott el a holokausztot minimum lekicsinylő apja, Jean-Marie Le Pen ódivatú szélsőségességétől.
Bardella a pártnak fiatalosabb imázst szolgáltatott. Sokat köszönhet a TikToknak – 1,6 millió követője van. Pierre Jouvet, a szocialisták listájának harmadik helyezettje szerint azonban Bardella „a szelfik és a kozmetikázott kommunikáció mögött” veszélyt jelent Franciaországra és Európára. Egyrészt mert bár támogatja Ukrajnát, még mindig nem tejesen tiszta, hogy milyen a kapcsolata Moszkvával (korábban pénzügyileg is támogatták Oroszországból Le Penék pártját), és noha nem nyíltan rasszista, számára „magától értetődő, hogy az ellenség mindig egy külföldi, egy észak-afrikai vagy egy muszlim”.
Úgy gondolom, hogy a nemzetünk előtt álló legnagyobb fenyegetés ma a radikális iszlám, a politikai iszlám, amely az ötödik hadoszlopot alkotja. Nem elszakadni akar Franciaországtól és a francia társadalomtól, hanem meghódítani akarja, a saját tilalmait akarja érvényre juttatni. Vannak, akik már beletörődnek ebbe, de én nem
– vallja Bardella.
A Stanford Egyetem professzora, Cécile Alduy Bardella beszédeinek elemzésével arra jutott, hogy a fiatal politikus témái ugyanazok, mint Le Penéknek, a különbséget a hangnem és a stílus adja.
Az üzenet ugyanaz, de egy nagyon kellemes, kiegyensúlyozott és nyugodt hangnemben.
Igaz, ehhez az is kellett, hogy a többi párt átvegye a szélsőjobb retorikájának és programjának egy részét. Ezt mutatja, hogy 1984 óta most először több francia gondolja azt, hogy a Nemzeti Tömörülés nem jelent veszélyt az országra és a társadalomra (45 százalék szemben 41 százalékkal). Míg régen a Nemzeti Tömörülés a protestszavazók választása volt, ma már több témában – mint amilyen a bevándorlás és egyes gazdasági kérdések – kompetensnek találják őket a franciák, így a vagyonosabb, iskolázottabb réteg egy részét is sikerült megnyernie a pártnak, valamint a nyugdíjasokat is, olyanokat, akik eddig idegenedtek a szélsőjobboldaltól.
Bardella politikája
Bardella egyik fő ígérete, hogy a jóléti juttatásoknál és a lakhatásnál a francia anyanyelvűeket előnyben részesítené a nem franciákkal szemben. Ugyanígy a francia kultúrát a migránsokkal és kultúrájukkal szemben. Nagyobb hangsúlyt fektetne a bűnmegelőzésre, az adócsalás elleni küzdelemre. Pártjával összhangban szkeptikus a klímaváltozással, így az azzal szembeni költséges intézkedésekkel is. Az EU-nak is kevesebb pénzt fizetne be.
Hitet tett amellett, hogy megakadályozza az általa Macronnak tulajdonított tervet, hogy a 27 tagú EU-t 37 tagúra bővítsék, így felvegyék Törökországot is (valójában a török csatlakozás folyamata régen befagyott). Egy másik fogadalma, hogy kivonja országát a NATO integrált parancsnoksága alól, de ezzel várna, amíg véget nem ér az ukrajnai háború. Macronnal ellentétben elutasítja a francia csapatok Ukrajnába küldését, és kétségei vannak Ukrajna EU- és NATO-csatlakozásával kapcsolatban is, mert az szerinte további eszkalálódáshoz vezetne.
A NT programjában szerepel a nyugdíjreform (visszafordítása), az alapvető szükségleti cikkek áfájának, valamint a 30 év alattiak jövedelemadójának eltörlése is, itt azonban visszakoztak, de legalábbis 2025 utánra halasztanák ezeket az intézkedéseket. Bardella arról beszélt az elmúlt napokban, hogy az országot csődközeli állapotban venné át, ezért
az lesz a feladatom, hogy adóemelés nélkül rendet teremtsek az utcákon és az államháztartásban is.
Macron és pártja szerint mindez azt jelenti, hogy a hatalomra kerülés kapujában hirtelen az összes jóléti ígéretétől elállt a Nemzeti Tömörülés.
19-re lapot
Bardella miniszterelnök-jelöltsége komoly hazárdjáték a Nemzeti Tömörülés részéről – amint az a parlament feloszlatása és a választás kiírása Macrontól. A következő elnökválasztásig még három év van hátra, az államfő a szélsőjobb kormányra segítésével arra játszhat, hogy nehéz döntéseket kell majd meghoznia a fiatal, végzettség nélküli és tapasztalatlan Bardellának, akiről – és persze pártjáról – így kiderülhet, hogy alkalmatlan.
Ebben reménykedhet az utolsó ciklusát töltő elnök, mivel a június 9-ei választás eredménye és az azóta készült felmérések sötét képet festenek. A Nemzeti Tömörülés több mint kétszer annyi, 31,4 százaléknyi szavazatot kapott, mint a Macron-féle Renaissance (Újjászületés). Az elnök bizalmi indexe csak a sárgamellényes tiltakozások idején volt alacsonyabb (23, most 24 százalék), míg Le Pennél ez 33, Bardellánál pedig 38 százalék. Ráadásul vissza is üthet ez a taktika, mert Macron béna kacsává válhat, ha a saját elképzeléseit nem sikerül átvinnie a parlamenten.
Amiatt is aggódhat a köztársasági elnök, hogy az előrehozott választás után összefogott a baloldal, így a felmérések szerint
- a Nemzeti Tömörülés kaphatja meg a szavazatok 33 százalékát,
- az Új Népfront nevű baloldali szövetség 30 százalékot,
- míg Macron pártszövetsége csak 24 százalékot.
Bardella – akinek esetleges hatalomra kerülése ellen már százezrek tüntettek – bejelentette, hogy a mindent vagy semmit elvét követik, vagyis csak akkor lesz miniszterelnök, ha a Nemzeti Tömörülés megszerzi az abszolút többséget, és nem kell koalíciót kötniük egyik párttal sem.
