Kedden már másodszor tartottak országos sztrájkot és tüntetést Franciaországban Emmanuel Macron elnök, illetve a nyugdíjkorhatár 62-ről 64 évre emelése ellen. A belügyminisztérium adatai szerint 1,27 millióan mentek ki az utcákra, ami több, mint a 12 nappal korábbi tüntetés részvevőinek a száma. A kétszáznál is több településen összesen 11 ezer rendőr figyelt arra, hogy komolyabb incidens nélkül érjenek véget a tiltakozások.
A szokástól eltérően mind a nyolc kulcsfontosságú szakszervezet részt vett a sztrájkban, ami megzavarta – egyebek mellett – az iskolák, a közlekedés és az olajfinomítók működését.
Talán nem is akadt olyan francia, aki ne érzékelte volna valamilyen szinten a tiltakozást:
- A CGT szerint a TotalEnergies olajfinomítói és üzemanyagraktárai dolgozóinak háromnegyede részt vett a tiltakozásban, ezt azonban cáfolta a vállalat, szerintük ennél jóval kevesebben.
- Az erőművek csökkentett termeléssel működtek, mert a fő villamosenergia-vállalatnál, az EDF-nél is sztrájkba kezdtek.
- Egy pedagógus-szakszervezet szerint a középiskolai tanárok kétharmada szüntette be a munkát, a kormány szerint ez az arány valójában alig több mint 25 százalék.
- Sok középiskolás is kivonult az iskolák elé, a tanulók el akarták foglalni a Sciences Po egyetemet a sztrájk melletti kiállásuk jeleként.
- A nimes-i börtönt is lezárta a tüntető személyzet.
- A sztrájkhoz most először csatlakozott Franciaország legnagyobb és legmérsékeltebb szakszervezete, a CFDT is.
- A tüntetések súlyos fennakadásokat okoztak a közlekedésben, a Párizson kívüli vonatok kétharmadát törölték, a fővárosban csak a vezető nélküli metrók közlekedtek zavartalanul.
- Az Air France rövid és közép távú járatainak a 10 százalékát mondta vissza, a hosszú távú utakat nem érintette a tiltakozás.
- A Csalagúton áthaladó Eurostar-vonatokat komolyan érintették a leállások.
- Leállt egyes baloldali önkormányzatok működése is, így például a szocialista vezetésű Párizsé.
- A közszférában és a vasútnál dolgozók aránya ugyanakkor ezúttal alacsonyabb volt, mint az előző tüntetésen, január 19-én.
Akármennyien is vonultak az utcákra, továbbra is kérdés, sikerül-e meghátrálásra kényszeríteniük Emmanuel Macront és a kormányt. Addig vélhetően nem, míg maguk a demonstrációk kiszámíthatóak és rendezettek. Ám, ha folyamatosak lesznek tiltakozások, és elhúzódik a törvényalkotás, az veszélyt jelent a kormánynak, mivel a tartós ellenállás elbizonytalaníthatja a jelenleg a változást támogató képviselőket.
Mivel a kormánynak nincs többsége az országgyűlésben, ezért a jobboldali ellenzéki A Köztársaságiak képviselőinek szavazataira is szüksége van, nemcsak a saját centrista szövetségesei voksaira. A baloldali ellenzék több mint hétezer módosító javaslatot adott be, hogy ezzel lassítsák a törvény elfogadását.
Minél többet megtudnak a franciák a reformról, annál kevesebben támogatják. Ez nem jó hír a kormánynak
– mondta Frederic Dabi, az Ifop Intézet elemzője. Egy harmadik kutatócég, az Odoxa arra jutott, hogy egy hónap alatt Macron és Elisabeth Borne kormányfő népszerűsége is öt százalékponttal csökkent.
„Sok francia azt érzi, hogy a munka egyre fájdalmasabb. Nem arról van szó, hogy nem akarnak dolgozni, hanem hogy nem akarnak ilyen feltételek között dolgozni” – jelentette ki a Sciences Po politológusa, Bruno Palier a BBC-nek. A France24-nek a tüntetésen résztvevő, kiskereskedelemben dolgozó, 59 éves Dominique úgy nyilatkozott:
Már megműtötték mindkét vállam az ismétlődő mozdulatok és a nagy terhelés okozta íngyulladás miatt. Ez a munka csak egyre nehezebb lesz, ahogy öregszel. Sokkal nehezebbnek találom a cipekedést, mint húsz évvel ezelőtt, már a térdeim is kezdik feladni.
Sokan attól tartanak, hogy a kétkezi munkásokat jobban sújtja a korhatáremelés, mert testileg intenzívebben meggyötri őket a munka, korábban is lépnek a munkaerőpiacra, mint a fehérgallérosok. Másrészt az idősebb munkakeresők még inkább ki lesznek téve a munkapiacon tapasztalható diszkriminációnak, hiszen egy idősebb jelentkező hátrányban van egy fiatalabbal szemben.
Nem a nyugdíjkorhatár emelése az egyetlen ok, ami miatt utcára vonultak az emberek, akadtak, akik az állami kórházakban uralkodó rossz körülmények, mások az iskolákban tapasztalható állapotok miatt elégedetlenkedtek. És természetesen sokakat mozgatott meg az a politikai ok, hogy elegük van Macronból és a kormányából.
Ez többről szól, mint csupán a nyugdíjak, arról is, hogy milyen társadalmat akarunk
– mondta az AFP-nek az 59 éves egyetemi professzor, Martine Beugnet.
Nyugdíjreform
Többet kell dolgozni
– fogalmazott a francia elnök több alkalommal is – újévi beszédében 17-szer említette a munka szót – a tervük védelmében. Egyebek mellett azzal is érvel, hogy a franciaországi 62 éves nyugdíjkorhatár jóval alacsonyabb, mint a szomszédos államokban: Olaszországban, Németországban és Spanyolországban már korábban 67 évre, Nagy-Britanniában 66 évre emelték. Magyarországon az általános nyugdíjkorhatár 65 év, a nők azonban már 40 év szolgálati idő után jogosultak az öregségi nyugdíjra.
A várható élettartam Franciaországban a nőknél 85, a férfiaknál 79 év.
A hosszabb munkavégzéssel kapcsolatos bármilyen reform népszerűtlen lesz, de minket emiatt a reform miatt választottak meg
– nyilatkozta Macron pártjának, a Reneszánsznak a képviselője, Christopher Weissberg. A kormány azt ígérte, hogy kisebb változtatások ugyan elképzelhetők a tervezeten, de a korhatár megváltoztatásában biztosan nem engednek.
Ez a nőjogi szervezetek tiltakozása miatt még változhat, mivel a reformot követően csak még nagyobb lenne azoknak az anyáknak a köre, akik félbeszakítják a karrierjüket a gyereknevelés miatt. Ez a változtatás érintené azokat is, akik élhetnek a korai nyugdíjaztatás lehetőségével. Összesen 27 ilyen speciális jogállás van, ide tartoznak például a rendőrök és a balett-táncosok is.
A kormány célja továbbá, hogy a minimálnyugdíjat mintegy 100 euróval (nagyjából 40 ezer forinttal) havi 1200 euróra emelje. Jelenleg az átlagos állami nyugdíj 1400 euró (550 ezer forint).
Szükséges?
Komoly tüntetések voltak 2010-ben is, mikor az akkori jobboldali elnök, Nicolas Sarkozy kezdeményezésére felemelték a nyugdíjkorhatárt 60-ról 62 évre. Macron 2019–2020 telén már hozzá akart nyúlni a nyugdíjrendszerhez, ami az 1968-at követő legnagyobb tüntetéseket váltotta ki, de akkor a koronavírus-járvány miatt végül elállt a tervétől a francia elnök. A tavalyi újraválasztásakor Macron azzal kampányolt, hogy újra nekilát a nyugdíjreformnak.
A kormány érvelése szerint a változások azért szükségesek, mert ez biztosítja a nyugdíjrendszer jövőbeni finanszírozhatóságát, ami vélhetően egyébként deficitbe billenne a következő pár évben. Emellett azért is meg kell ezt lépniük, mert a reform segít összehangolni a francia nyugdíjrendszert a szomszédos országokéval.
A változtatás ellenzői szerint a nyugdíjrendszer akkor is fenntartható marad, ha nem emelik meg a nyugdíjkorhatárt, a rendszernek nincsenek – rövid távon semmiképp – alapvető problémái, a reform nem elkerülhetetlen, és nem válnak kontrollálhatatlanná a nyugdíjkiadások a következő években.
A Paris 1 Pantheon-Sorbonne közgazdásza, Michael Zemmour szerint a kormánynak hátsó szándékai vannak: nem a rendszernek van szüksége reformra, hanem
a kormány csak a költségvetését szeretné egyensúlyba hozni, ezzel is ellensúlyozni akarja a cégeknek adott adókedvezmények hatását. Apránként lebontják a szociális modellünket
– mondta a Deutsche Wellének.
A tanácsadó testület szerint is deficites lesz a rendszer hamarosan, de Zemmour szerint a munkáltatói és a munkavállalói terhek emelése szerencsésebb lenne, azokat inkább el is fogadnák az emberek, ráadásul, ha több közpénz kerülne a rendszerbe, az enyhítené az egyenlőtlenségeket is.
Olyan ötletek is felmerültek, hogy inkább a nyugdíjakat függetlenítsék az inflációtól, vagy a gazdagokra vessenek ki nagyobb adókat, ezeket is könnyebben lenyelnék a munkavállalók.
Franciaországban csak keveseknek van nyugdíjpénztári befizetése, ugyanakkor a felosztó-kirovó rendszerben most már csak 1,7 dolgozó finanszíroz egy nyugdíjast – 1950-ben ez még 4:1, 2000-ben 2:1 volt az arány. Az OECD adatai szerint Franciaország azon országok közé tartozik, amelyek a legtöbbet költik az állami nyugdíjakra, itt a GDP 14,5 százalékát (a magyar állam a 7,7-es OECD-átlag alatt, 7,6 százalékát).
Philippe Aghion közgazdász a BBC-nek arról beszélt, hogy a nyugdíjkorhatár növelése szükséges, mert a strukturális hiány 13 milliárd euró, illetve a foglalkoztatási rátát is növelné. Ezzel pedig az állam befektethetne az oktatási és az egészségügyi rendszerbe, és más gazdaságélénkítő intézkedést is hozhatna.
A szakértők megosztottságának hátterében végső soron ideológiai különbségek vannak.
Valójában az a kérdés, hogy milyen társadalomban akarunk élni: a piacorientált racionalitás által uralt vagy az egyenlőtlenségek csökkentésére összpontosító társadalomban
– mondta a DW-nek a szociológus Daniele Linhart.
A franciák és a munka
Linhart a francia nép és a munka kapcsolatát elemezve arról is beszélt, hogy az történelmi okokból speciális. A francia forradalom alatt megtanulták, hogyha el tudod adni a munkaerődet, akkor vagy szabad polgár. Erre ráerősített még a klasszikus osztályharc, mikor az emberek azért is küzdöttek, hogy egy bizonyos korban nyugdíjba mehessenek.
Macron és társai sokat beszélnek az utóbbi időben a munkáról, hogy újra kell értékelniük a szó értelmét, illetve az ellenfeleiket támadják „baloldali lustasággal”. A francia zöldek vezetője, Sandrine Rousseau erre reakcióként a munkát „jobboldali értéknek” nevezte, sőt „a lustaság jogát” követelte. (Egy kis színes: a Rousseau által említett lustaság joga is francia eredetű. Karl Marx francia veje, Paul Lafargue írt egy szatirikus pamfletet A lustaságra való jog címmel még 1883-ban.)
De nem csak történelmi okai vannak a franciák viselkedésének.
Sehol máshol nem érzékelik olyan szenvedésnek a munkát, mint Franciaországban
– mondja Luc Rouban párizsi szociológus, aki részletesen elemezte a European Social Survey felmérését. De inkább van szó a munkához való kedvtelenségről, mint lustaságról, írta a Spiegel: az OECD adatai szerint a franciák munkaóráinak száma messze elmarad az OECD átlagától (évente 1716 óra, majdnem ugyanennyi a magyar), de meghaladja a német munkaórák számát, ami mindössze 1349 – utóbbi a legalacsonyabb az OECD felmérése szerint.
Ugyanakkor a termelékenységük magasabb az unió vagy az OECD átlagánál – hát még a magyarénál: a GDP a ledolgozott munkaórára viszonyítva 67 dollár, szemben az EU-s 55, az OECD-s 54 vagy a magyar 40 dollárnál. Ugyanakkor elégedetlenebbek a munkakörülményeikkel, fizetésükkel. Kényszernek érzik, ami majd elvezet a mennyországnak hitt nyugdíjig – írta a Spiegel.
