A Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem egész egyszerűen a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke. (…) Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni
– jelentette ki Orbán Viktor sokat idézett tusványosi beszédében. A fajok keveredéséről értekező mondatok nagy felháborodást keltettek bel- és külföldön egyaránt, a miniszterelnök pedig szűk egy héttel Tusványos után korrigált: az osztrák kancellárral tartott bécsi sajtótájékoztatón leszögezte, hogy „Magyarországon biológiai alapú megközelítése semmilyen politikai kérdésnek nem lehetséges; ami lehetséges, az a kulturális alapú megközelítés”, majd hozzátette, előfordul, hogy félreérthetően fogalmaz. Ezzel nagyjából visszatért ahhoz a multikulturalizmussal szemben kritikus retorikához, melyet a kormánypártok a 2015-ös menekültválság óta képviselnek.
A beszédet a nemzetközi nyilvánosságban Rod Dreher amerikai konzervatív író védte meg, szerinte Orbán olyan szimbólumként használta a faj kifejezést, mely valójában kulturális, vallási jelentésrétegeket takar. A faj megnevezés a néppel vagy az etnikummal valóban sokáig csereszabatos volt – elég Ady Endre A fajok cirkuszában című versére gondolni –, de a náci fajelméleti teória óta a közéleti nyilvánosságban a kifejezés kvázi kriminalizálva van.
A fajokat megkülönböztető, tabusértő szóhasználatok azonban nem most jelentek meg nyugaton. A feltehetően a magyar miniszterelnököt is megihlető szerzők sokat ismételt gondolatai az elmúlt évtizedben – a migrációs hullámok nyomán – széles körben ismertté váltak, és inspiráció forrássá a szélsőjobboldal számára.
Barbárok a kapuk előtt
Remek könyvet adtak ki a napokban Magyarországon, egy 1973-ban íródott francia könyvet, amely erről a kérdésről szól, a Szentek tábora címet viseli. Mindenkinek ajánlom, ha meg akarjuk érteni azokat a lelki folyamatokat, amelyek a nyugatiak önmaguk megvédésére képtelensége mögött húzódnak meg magyarázatként
– mondta Orbán Tusványoson Jean Raspail szatirikus regényéről, amelyben egymillió migráns indul útnak Kalkutta nyomornegyedeiből Európa felé. A regényt az Alapjogokért Központ adta ki, korábban magyarul csak az antiszemita könyvek miatt közösség elleni izgatással vádolt Gede testvérek gondozásában volt kapható.
A Telex szúrta ki, hogy a beszéd vitatott részében a miniszterelnök Raspail regényének az előszavából emelt át vagy merített szófordulatokat (történelmi, szemantikai szemfényvesztés; hungaro–pannon mártás), ráadásul a gondolati ívében is mutatkoznak hasonlóságok. A szerző által jegyzett előszóban – melyet a mű 2011-es kiadáshoz készített – arról ír, hogy fontos különbség van az Európán kívülről érkező népek, népfajok és az Európában őshonos népek keveredése közt.
Raspail művét több jobboldali személyiség is méltatta: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója az új kiadás előszavában megjegyzi, hogy Ronald Reagen amerikai elnök és Francois Mitterrand francia elnök is nagyra tartotta. Emellett Donald Trump egykori tanácsadója, Steve Bannon is előszeretettel idézte a Szentek táborát, a szerző 2020-ban bekövetkezett halálakor pedig Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnöke írt elismerő sorokat a Twitteren: „Hatalmas veszteség ez a nemzeti tábornak. Újra kell olvasni a Szentek táborát, amely azon túl, hogy tehetségesen idézte meg a bevándorlás veszélyeit, jóval a Behódolás előtt könyörtelenül leírta az elit behódolását”. Kiszivárgott e-mailek szerint Stephen Miller, Trump tanácsadója, a muszlimok beutazását tiltó elnöki rendelet megalkotója a szélsőjobboldali Breitbart munkatársainak ajánlotta a könyvet, amiért az erős párhuzamot mutat a közelmúltbeli migrációs hullámokkal.
A regényt – amelyről itt írtunk részletesen – többen profetikus vízióként értékelték a 2015-ös menekültválság után, mely nem csupán az Európába áramló embertömegeket, de a Willkommenskultur jelenségét is megjósolta. A szatirikus túlzásokkal élő regényben a multikulturalizmus és a kulturális relativizmus eszméjétől megtévesztett Európa ünnepelve várja a hömpölygő migránstömeget, annak ellenére, hogy vezetőjükre, egy tagbaszakadt férfi vállán ülő szörnyszülött gyerekre a szerző többször szarevőként hivatkozik, aki „egész életében szart gyűjtött a Gangesz szennyvízgödreiből, és ezt a szart gyúrta”.
A dehumanizáló nyelvezet miatt Raspail írását sokan, többek között a Times kritikusa is rasszistának bélyegezte, ugyanakkor a szerző ezt visszautasította.
Én sokat utaztam fiatalabb koromban. Minden nép csodálatra méltó, de a túlzott keveredés ellenségességet eredményez, nem kölcsönös szimpátiát. A rasszok összekeverése soha sem teremt békét. Ez egy veszélyes utópia
– fogalmazott Raspail, aki a rasszok keveredésének kérdésében Charles de Gaulle gondolatait is megidézte. A volt francia köztársasági elnök szerint „nagyszerű, hogy vannak sárga, fekete és barna franciák, de csak azzal a kikötéssel, hogy megmaradnak csekély létszámú kisebbségnek, mivel a francia egy fehér fajhoz tartozó, görög és latin kultúrájú, keresztény nép”.
A könyv rendkívül népszerűvé vált a fehér nacionalisták és a fehér felsőbbrendűséget hirdetők körében: a Traditionalist Worker Party neonáci tömörülés vezetője és az American Renaissance nevű, önmeghatározása szerint „rasszrealista” oldal alapítója is ajánlotta követőinek.
A regény népszerűsége a már említett 2011-es újranyomását követően ugrott meg: Franciaországban ekkor vált bestsellerré, közel negyven évvel az első kiadás után.
Egy meleg ikon piros pirula élménye
Orbán meglátása szerint a világ népeit két csoportra lehet osztani: vannak azok, akik „képesek saját maguk biológiai fenntartására”, és vannak, akik nem, mi pedig az utóbbi kategóriába tartozunk. Amennyiben nem következik be a fordulat, a kormányfő szerint „előbb-utóbb ellakják tőlünk Magyarországot, ellakják tőlünk a Kárpát-medencét”.
Előttünk álló kihívásként jelölte meg a migrációt, melyet szerinte nevezhetünk
népességcserének vagy elárasztásnak is.
Úgy látja, eljön majd az idő, amikor nem szabad beengedni Magyarországra az Európán kívülről származókat, akkor sem, ha a schengeni határon át jönnének. Erre szerinte azért lesz szükség, mert a nyugat-európai városok lakóinak több mint fele nem európai származású lesz (ez a gondolat szintén szerepel Raspail előszavában), és itt meg kell akadályozni a fajok keveredését.
A népességcsere felemlegetése egy másik francia szerző filozófiáját juttatja eszünkbe. Renaud Camus (aki mindössze névrokona az egzisztencialista filozófus Albert Camus-nek) a „nagy lakosságcsere” elméletével és az azonos címet (Le grand remplacement) viselő 2012-es könyvévvel vált ismertté nyugati szélsőjobboldali körökben. Hozzá kell tenni, hogy Orbán tusványosi beszédben Raspail-jal szemben Camus-t nem idézte meg név szerint, de a kormányfő eszmefuttatása és a francia író elmélete komoly hasonlóságokat mutat.
Renaud Camus távolról sem etnicista, fasiszta közegből érkezik. Korábban a francia Szocialista Párt tagja volt, és a hatvanas-hetvenes évek progresszív művészvilágában kezdte írói pályát, ahol mások mellett Andy Warhollal is ismertséget kötött. Az amerikai The Nation akkoriban
Az 1968-as párizsi diáklázadások alatt a mozgalom meleg tagozatával vonult, továbbá több mint száz könyve közül az egyetlen, amelyet angolra is lefordítottak, az 1979-ben megjelent Tricks – A Sexual Odyssey—Man-to-Man (Fortélyok – Szexuális Odüsszeia – férfiról férfira), melyben az író a világ különböző pontján átélt erotikus élményeiről értekezik. A huszonöt egyéjszakás kalandot tartalmazó regényt a mai napig a meleg irodalom fontos darabjának tartják.
Camus elmondása szerint saját „piros pirula” élményét – a Mátrixból átvett, főleg alt-right körökben használt kifejezés a megvilágosodásra — 1996-ra datálja. Akkoriban franciaországi utazásairól írt útikönyveket, és Hérault megyében járta a középkorias falvakat, amikor egy XVI. századi szökőkút mellett elfátyolozott nők sokaságára lett figyelmes. Ekkor eszmélt rá, hogy az ország demográfiai összetételének radikális átalakulása többé nem korlátozódik a nagyvárosok külterületére és ipari régióira, hanem immár mindenütt jelen van.
Ez vezetett ahhoz, hogy 2002-ben saját bevándorlásellenes pártot alapított, amely a bevándorlók és gyermekeik származási országukba való deportálásával kampányolt. A lakosságcsere kifejezést azonban csak egy évtizeddel később kezdte használni.
Felcserélés, modernitás, tőke
A nagy lakosságcsere rendkívül egyszerű. Van egy néped, amely egy generáció alatt egy másik néppé változik
– véli Camus. A szerző helyettesítés útján történő népirtásnak nevezi a felcserélést, amely egy-két nemzedéknyi idő alatt elpusztítja az őshonos nép sok száz éves kultúráját a tömeges migráció által.
Kormányzati adatok szerint a bevándorlók ma Franciaország lakosságának mintegy 10,3 százalékát teszik ki. Ugyanez az arány az 1970-es években 7, 1946-ban, Camus születésének évében pedig 5 százalék volt. Camus etnikai helyettesítésről szóló kijelentéseiről a francia Országos Demográfiai Kutatóintézet igazgatója elmondta, hogy erősen túlzó statisztikákon alapulnak, amire Camus a Twitteren úgy reagált: „a történelem során mióta van szüksége egy népnek a tudományra ahhoz, hogy eldöntse, megszállták-e vagy sem?”.
Camus a lakosságcsere hangoztatása után pária lett: a kiadója szerződést bontott vele, így immár saját maga publikálja az írásait, az értelmiségi körök kiközösítették, és hosszú barátságok értek véget. Azóta elvonultan él várkastélyában a dél-franciaországi Plieux-ben.
2014-ben a francia kormány négyezer eurós pénzbírsággal sújtotta, amiért fajgyűlöletet szított a muszlimok és az észak-afrikai bevándorlók ellen, akiket bűnözőknek és gyarmatosítóknak nevezett. Ennek ellenére a lakosságcsere-elmélet a korábbi, fehér faj pusztulását vizionáló vad fasiszta megfejtéseknél lényegesen cizelláltabb, hiszen
A kicserélt lakosság identitását nem tartja fontosnak, a szerzőt sokkal inkább a csere aktusa érdekli. Camus elmondta, hogy nem biológiai értelemben használja a faj szót, és felsőbbrendűnek sem tartja az európai kultúrát. Elmondása szerint ugyanúgy elkeserítené, ha a japán vagy az afrikai kultúrát számolná fel a bevándorlás.
A modernitás lényege éppen az, hogy minden – szó szerint minden – helyettesíthető valami mással, ami elborzaszt.
A szerző a Mandinernek adott interjúban kifejtette, hogy az ipari logikában lát hasonlóságot a helyettesítés és a holokauszt között, ugyanis ez redukálja anyaggá, emberteleníti el az embert. Úgy látja, a globális felcserélés lényege a standardizáció, amelynek során az emberi fajt „egyneműsített emberi matériával” cserélik fel, ahogy „a hegyeket a gépi felvonókkal, a férfit a nővel, a valódit a hamisítvánnyal, a természetest a mesterségessel”.
Camus korábban Marine Le Pen támogatója volt, de az idei elnökválasztáson az ugyancsak szélsőjobboldali Éric Zemmour mellé állt, annak ellenére, hogy ő többször tett nyilvánosan homofób kijelentéseket. (Zemmour végül alulmúlta a várakozásokat 7 százalékos eredményével, míg Le Pen, ahogy öt éve, most is bejutott a második fordulóba Emmanuel Macron kihívójaként.)
A lakosságcsere mégis egy inkább baloldali alapállásból indul ki. A „felcserélés” támogatóit a bolygó gazdasági elitjének évről évre otthont adó davosi Világgazdasági Fórum után egyszerűen „davoskráciának” hívja. Szerinte a tőke megfosztja az embereket a történelmüktől, a kultúrájuktól, a nyelvüktől, a kinézetüktől és értékeiktől, majd a termelékenység érdekében instrumentalizálja, dologiasítja őket.
Ez egy nagyon lealacsonyító felfogás arról, hogy mit jelent embernek lenni
– magyarázza Camus, aki a bevándorlást is e globális folyamat egyik aspektusának tekinti, amely a konyhától a tájakig mindent uniformizál, így „az emberi alapanyagot is egy egynemű ipari masszává őrli”.
Camus a gazdasági érdekeket, a költséghatékonyságot tekinti a bevándorlás mögöttes mozgatóinak, ami nem áll távol az olyan szélsőbaloldali politikusok világértelmezésétől sem, mint a német Sahra Wagenknecht (a Die Linke képviselője), aki korábban arról beszélt, hogy az Angela Merkel-féle Willkommenskultur szociális feszültségeket teremt, ráadásul a tőkének is kedvez, mely a menekültekben csak az olcsó munkaerőt látja.
Nem csak Orbán beszélt lakosságcseréről
Nem Orbán Viktor az első közéleti személyiség, aki a nyilvánosságban lakosságcseréről beszélt. Franciaországban Le Pen jellemzően kerüli a kifejezés használatát, Zemmour azonban többször is hivatkozott rá. Heinz-Christian Strache megbukott osztrák alkancellár még 2019-ben beszélt arról, hogy a lakosságcsere Ausztriában „tagadhatatlan valóság”, ahogy a szintén Franciaországból indult nacionalista, bevándorlásellenes Identitás Generáció osztrák vezetője, Martin Sellner is megfogalmazott hasonló gondolatokat.
A tengerentúlon több képviselő és televíziós személyiség is beszélt már a lakosságcseréréről. Közülük a legismertebb a Fox News műsorvezetője, Tucker Carlson – aki különösen jó véleménnyel van Orbán Viktorról, és nemrég Magyarország Soros ellen: harc a civilizációért címmel dokumentumfilmet is forgatott – a Haitiből érkező menekültek kapcsán említett lakosságcserét. Szerinte az Egyesült Államok migrációs politikájának célja, hogy megváltoztassa az ország „rassz-összetételét”, amivel a Demokrata Párt tudatosan akarja növelni a szavazóbázisát.
Az elmúlt tíz évben a fehér etnikumú többség kicserélésének eszméje rendkívüli népszerűségre tett szert a fehér felsőbbrendűséget hirdető, obskúrus internetes közösségekben is. 2017-ben a Charlottesville-ben összegyűlt szélsőségesek vonulása közben a lakosságcsere fogalmából merítkezve azt skandálták, hogy „Nem fogtok kicserélni minket!”, illetve ennek továbbgondolt változatát: „A zsidók nem fognak kicserélni minket!”.
A lakosságcsere gondolata több kisebbség ellen elkövetett terrorcselekmény motivációjául is szolgált. A pittsburgh-i zsinagógában, az új-zélandi Christchurch két mecsetében, a texasi El Paso bevásárlóközpontjában és idén májusban a New York állambeli Buffalóban található szupermarketben is azért gyilkoltak zsidó, muszlim, latin és fekete kisebbséghez tartozókat, mert a merénylőket az a gondolat fűtötte, hogy kicserélik a fehér etnikumú lakosságot. Több elkövető manifesztójában szó szerint visszaköszönt a „nagy lakosságcsere” fogalma.
Camus tagadja, hogy könyvének köze lett volna a tragédiákhoz.
Ha az én munkámból inspirálódtak volna, nem követnének el bűncselekményt, mivel a politikai, filozófiai, etikai gondolataim az ártatlanságban, az erőszakmentességben, a károkozás szándékának hiányában gyökereznek.
– állítja, hozzátéve, hogy Nagy lakosságcsere című könyvét le sem fordították angolra, ezért kizártnak tartja, hogy a terroristák olvasták volna.
