Nagyvilág

Orbán ádáz ellenfele győzött Varsóban, kérdés, mit kezd az illiberális államkezdeménnyel

Beata Zawrzel / NurPhoto / AFP
Beata Zawrzel / NurPhoto / AFP
Bár a visegrádi együttműködés meggyengült, Orbán Viktor számára fontos volt az EU-val folytatott vitákban Varsó támogatása. Ám a vasárnapi választás folytán Jaroslaw Kaczynski helyett minden bizonnyal Donald Tusk kerül hatalomra Varsóban, aki a tavalyi magyarországi országgyűlési választás előtt Orbán ellen szónokolt az ellenzék budapesti nagygyűlésén, és korábban már az Európai Néppárt vezetőjeként is összekülönbözött egykori szövetségesével, a magyar miniszterelnökkel. Így pedig aligha számíthat tovább a lengyelekre a magyar kabinet. Tuskéknak bár a magyarnál „fejletlenebb” illiberalizmussal kell megküzdeniük, nem lesz könnyű már a hatalomra kerülés sem – és még nehezebb lesz a kormányzás.

Szimbolikus jelentőségű volt vasárnap este, amikor már sejthető volt, hogy a lengyel ellenzék megnyeri a választást, hogy az ottani „királyi tévé”, azaz a kormány befolyása alatt álló TVP (Telewizja Polska) riporternője félbeszakította a még hatalmon lévő kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) képviselőjét, és megadta a szót egy ellenzéki politikusnak. Az Onet, az egyik legnagyobb nézettségű és független lengyel internetes újság említi, hogy a riporternő, Danuta Holecka eddig Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök-helyettesnek, Lengyelország tényleges irányítójának, a PiS vezetőjének a bizalmi körébe tartozott. Vagyis már a választások éjszakáján Varsóban sokan felkészültek arra, hogy nyolc év kormányzás után Kaczynskiéknak távozniuk kell a hatalomból.

Azóta kiderült: a PiS lett ugyan a relatív győztes a voksok 35,38 százalékával és 194 alsóházi mandátummal, de egyik sem elég ahhoz, hogy kormányon maradjon. Potenciális szövetségesük, a szélsőjobboldali Konföderáció ugyanis csak 18 mandátumot szerzett a szejmben, a szavazatok 7,14 százalékával. A többséghez márpedig 231 mandátum kellene, amitől tizenkilenc képviselői hely választja el a két – egyébként nehezen összeegyeztethető programmal rendelkező – jobboldali pártot.

Igaz, az illiberális elvek mentén elkezdett, a PiS által évek óta folytatott államépítés után nem lesz könnyű dolga a Polgári Platform (PO) és Donald Tusk volt miniszterelnök által vezetett ellenzéknek sem, ha kormányozni kezdhet. Várakozásaik szerint erre legkorábban decemberben kerülhet sor, és a PiS bizonyára több fortélyt kitalál addig, ami nehezítheti a hatalom átadását.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szerint egyébként a szavazás sem volt teljesen szabad és fair, az uralmon lévő PiS ugyanis előnyt élvezett az állami források és a közmédia felhasználásában.

Beata Zawrzel / NurPhoto / AFP A PiS tagjai és támogatói a parlamenti választás eredményének kihirdetését követően 2023. október 15-én.

Kaczynski, a PiS és Lengyelország tényleges vezetője, aki jelenleg még miniszterelnök-helyettes Varsóban, alighanem több fogást is ellesett a Fidesztől. A magyar kormánytól vehette át azt az ötletet is, hogy rendezzenek migránsellenes és kerítéspárti népszavazást a választással egy időben, azonban az ellenzék megakadályozta a referendum érvényessé válását azzal, hogy a kérdések figyelmen kívül hagyására szólított fel. Ezt is komoly pofont jelentett vasárnap Kaczynskiéknak, hiszen miközben az általános választáson minden eddigi részvételi arány megdőlt, a referendumon nem vettek részt elegen ahhoz, hogy elérjék az 50 százalékos részvételi küszöböt, és érvényes legyen a népszavazás.

A hatalom átadása várhatóan lassú folyamat lesz Varsóban. A halogatás módszerei közül több a jogállamokban megszokott: a köztársasági elnököt a PiS jelölte, és Andrzej Duda már a választás előtt bejelentette, hogy

a legnagyobb pártot fogja megbízni a kormányalakítással.

Az már meglepőbb, hogy az eddigi kormánypárt egyik, az Európai Parlamentben ülő képviselője kinyilatkoztatta: tárgyalásokat kezdenének az ellenzék második legsikeresebb tömörülésének, a Harmadik Útnak a tagpártjával, a lengyel Néppárttal. Az utóbbiak ezt azonnal visszautasították. A Néppárt szóvivője, Milosz Motyka csak nevetett azt ötleten, majd feltette a kérdést: ki gondolja, hogy koalíciót kötnek a PiS-szel ennyi uszítás, támadás, lejáratás és gyűlölködés után, amit a Néppárt kapott Kaczynskiéktól? A pártelnök, Wladyslaw Kosiniak-Kamysz is azt mondta: a választóik változást akartak, és azt, hogy a PiS-t eltávolítsák a hatalomból – tehát kiállt az ellenzéki koalíció mellett.

Közben Tusk a demokrácia győzelmeként ünnepli sikerüket, és azt mondta, sosem örült még ennyire második helynek. Valójában persze – összességében nézve – elsők lettek: a PO és két szövetségese, a Harmadik Út és a Lewica (Baloldal) együtt abszolút többséget szerzett az alsóházi választáson. Az összes szavazat megszámlálása után a PO dominálta Polgári Koalíciónak 157, a Harmadik Útnak 65, a Lewicának pedig 26 mandátum jutott a szejmben, tehát 248 mandátummal kényelmes többségre tehetnek szert az alsóházban. Érdekes a három pártcsoport (merthogy az ellenzék mindhárom tömörülése önmagában is kisebb-nagyobb pártok halmazát képviseli) belső erőviszonyainak alakulása: a mérsékelt jobboldali, centrista, Európa-párti PO 23-mal növelte mandátumainak számát, míg a baloldali Lewica ugyanennyivel esett vissza.

Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto / AFP Szavazóhelyiség a lengyel parlamenti választáson 2023. október 15-én.

A Lewicát a kommunista utódpárt erőitől kezdve a modernizációpárti újbaloldalig számos kisebb baloldali párt alkotja, és elemzők kiemelik, hogy a párt a munkásoknak csak 5 százalékát tudta maga mellé állítani. Az Ipsos exit polljaiból ugyanakkor kiderül, hogy a PO és a Lewica volt a legnépszerűbb a legfiatalabb voksolók közül, akiket ezúttal ráadásul rendkívüli mértékben sikerült mozgósítani (71 százalékuk szavazott).

A mostani választásra amúgy is jellemző volt az elképesztő arányú részvétel: minden rendszerváltás óta rendezett szavazást felülmúlt a voksolók aránya (74,38 százalék).

A fiatalok szokatlanul magas arányú részvétele és a városi szavazók mozgósítása pedig az ellenzéknek jött jól.

A PO és a Lewica szereplése ugyanakkor nem jelentett volna győzelmet az ellenzéknek. E két tömörülés erősödése és gyengülése kioltotta egymást, így az ellenzék áttörését az hozta el, hogy a Harmadik Út – pontosabban az ezt alkotó, idén összefogó pártok, a Lengyel Néppárt és a Lengyelország 2050 – a 2019-es választásokhoz képest 35 mandátummal többet szereztek. A Harmadik Út tagjai közül a korábbi Parasztpárt utódjaként fungáló – így számos korábbi koalícióban tapasztalatot szerző politikusokat tömörítő – Néppárt szerzett 30 mandátumot 2019-ben. Ehhez képest bővül most a Harmadik Út frakciója 65 tagúra.

A Harmadik Út sikerében kulcsszerepet játszott a másik tagpárt alapítója. A környezetvédelmi céljairól ismert, centrista irányultságú Lengyelország 2050-et Szymon Holownia újságíró-riporter, számos könyv szerzője, tévés vetélkedők műsorvezetője, 2020-as államfőjelölt hozta létre. A 2020 óta létező mozgalom 2021-től működik pártként, így természetesen 2019-ben még nem szerezhetett mandátumot. Ám ciklus közben több más politikai erőből csatlakoztak hozzá parlamenti képviselők, így rendelkezett az utóbbi időben képviselettel a szejmben.

Holownia és a Harmadik Út pozíciói most rendkívüli módon megerősödtek, ez látszik azokból a tárgyalásokból is, amelyek az Onet információi szerint máris megkezdődtek az ellenzéken belül. Holowniáék a szejm elnöki posztját akarják, ám az alsóház vezetését Tusk állítólag nem szívesen adná át a Harmadik Útnak. Szintén akarja a hadügyminiszteri posztot a Harmadik Út, amire a hírek szerint nagyobb esélye van.

Az ellenzék sikerét fokozta a vasárnapi szavazáson, hogy a felsőházi, szenátusi választásokra paktumot kötött a három tömörülés, a Polgári Koalíció, a Harmadik Út és a Lewica. Erre azért volt szükség, mert ott egyéni választókörzetekben dőlt el a győzelem. Végül itt átütő sikert aratott az ellenzék: százból 66 helyen győztek a koordinált indulással, és kis híján kétharmados többséget szereztek.

Ebből is látszik, hogy a lengyel ellenzék elvégezte a feladatát a választások előtt:

tanultak a magyar ellenzéki összefogás hibáiból, és a fontosabb, az alsóházi választáson ha nem is széttöredezetten, de három külön pártszövetség színeiben indultak.

Így nem riasztotta el a baloldali szavazókat a jobboldali PO és a centrista Néppárt, és fordítva sem történt az, hogy Tuskék híveit a Lewica elijesztette volna. A felsőházi jelöléseket pedig megoldották úgy, hogy ne oltsák ki egymást az ellenzéki erők.

Mindehhez hozzátehetjük: Lengyelországban a PiS ugyan igyekezett a Fidesz illiberális politikáját átvenni, de az állami intézmények uralása messze nem volt olyan hatékony az elmúlt években, mint a magyar kormánypárt hazai dominanciája, és a lengyel választási rendszer sem díjazza túl a relatív győztest (idehaza a Fidesz 2014-ben 45 százalékos szavazataránnyal is kétharmados többséget szerzett a parlamentben).

ANDRZEJ IWANCZUK / NurPhoto / NurPhoto / AFP Jaroslaw Kaczynski 2023. október 15-én.

Elsősorban az igazságszolgáltatási reformmal próbáltak nyomulni Kaczynskiék, megpróbálták a bíróságokat több intézkedéssel is ellenőrzésük alá vonni, de mivel az alkotmányt nem tudták megváltoztatni, illiberális lengyel államról nem, legfeljebb kezdeményről beszélhetünk. Mindenesetre a bíróságok ellenőrzés alá vonására irányuló törekvéseik – például a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának felállítása – így is kiváltották az Európai Unió rosszallását, és EU-s forrásokat vontak meg Varsótól emiatt.

A lengyelek tettek ugyan kisebb engedményeket, a fegyelmi kamarát feloszlatták, de Brüsszel így sem adott nekik elég pénzt. Ezért a Mateusz Morawiecki által vezetett PiS-kormány bekeményített a tárgyalásokon, és leállította a reformok visszavonását.  Erre válaszul Brüsszel felfüggesztette a támogatások folyósítását tavaly októberben.

Keményebben Brüsszel azért nem tudott azonban fellépni ebben az ügyben, mert Varsó és Budapest egymást védte az EU-ban. Így a 7-es cikkely szerinti legsúlyosabb szankciókat be sem vezethették Varsó ellen, miközben a magyarok a lengyelek védelmére számíthattak hasonló esetekben. A legsúlyosabb retorziók közé a szavazati jog megvonása tartozna, de ennek a realitása a nullát közelítette a „Kaczynski-Orbán-tengely fénykorában” Brüsszelben.

A lengyel kormányváltás ezen a helyzeten változtathat. A Bloomberg hírügynökség is arról ír, hogy Orbán Viktor fontos szövetségesét vesztheti el a mostani voksolás után. Más kérdés, hogy beugrik-e új védangyalként Orbán támogatására Robert Fico, aki várhatóan kormányt alakít Szlovákiában, és bár a szociáldemokrata pártcsaládot erősíti, pártolja a Fidesz politikáját – legalábbis szóban és ellenzékben ezt tette.

Az viszont biztos, hogy Donald Tusk a kelet-európai vezetők között közismerten a leginkább Európa-pártiak közé tartozik, az Európai Tanács elnöke is volt, nem csak a lengyel miniszterelnöki székben ült már. Márpedig Tusk a mostani kampányban azt ígérte, hogy megszerzi a hiányzó EU-pénzeket Lengyelországnak.

Tusk tehát nyilvánvalóan csökkenteni fogja a súrlódási felületeket Brüsszellel. Ám a PiS „illiberális reformjainak” visszavonásakor a PO komoly ellenállásba ütközhet: a lengyel államfő erős vétójoggal rendelkezik, megtorpedózhatja a szejm törvényeit, ezért Tuskéknak kemény csatákra kell felkészülnie az elvben független, de PiS-orientációjú Andrzej Dudával.

Alkotmányozó többsége ugyanis nem lesz a most várhatóan hatalomra kerülő ellenzéknek, amivel leszavazhatnák a köztársasági elnök vétóját.

Akárhogyan is alakulnak a törvénymódosítási tervek Varsóban, a lengyel-magyar viszony komoly kihívások elé nézhet a következő hónapokban. Tusk személyesen sincs jó viszonyban a magyar kormányfővel, ez már kiderült akkor, amikor a Fidesz kizárását emlegette az Európai Néppártból. Végül a Fidesz lépett ki a mérsékelt jobboldali pártcsaládból, megelőzve a kizárását.

Tusk Orbánhoz való viszonyát még jobban illusztrálja, hogy 2022-ben személyesen jött el Budapestre, hogy az országgyűlési választás előtt Márki-Zay Péter oldalán, az ellenzéket támogatva és Orbán Viktort támadva szólaljon fel a március 15-ei összellenzéki rendezvényen. A PO vezére akkor elmondta, hogy a háborúban az ukránok nemcsak a saját szuverenitásukért, hanem Lengyelország és Magyarország szabadságáért is küzdenek. A lengyel ellenzék vezetője akkor hozzátette:

Egyetlen becsületes embernek sem lehet kétsége, hogy melyik oldalra áll ebben a küzdelemben. Orbán Viktor és csapata megdolgoztak azért, hogy a leginkább Putyin-párti vélemény alakuljon ki róluk egész Európában. Nem hiányzik a világban egyetlen olyan politikus sem, aki politikai vakságból vagy üzleti okból Putyin pártjára áll ebben a küzdelemben.

Varga Jennifer / 24.hu Donald Tusk és Márki-Zay Péter az ellenzék nagygyűlésén 2022. március 15-én a Műegyetem rakparton.

Mindebből látszik, hogy Tusk személyében olyan politikus kerülhet Lengyelország élére, aki elkötelezett Ukrajna támogatása iránt. Ebben egyébként Varsóban nagyjából konszenzus érvényesült eddig is – az ukránokat a lengyel pártok közül egyébként egyedüliként a radikálisan jobboldali Konföderáció nem támogatja –, amiből a választások előtt a PiS lépett ki részben, amikor az ukrán gabonaszállítmányok ellen kardoskodott a lengyel kormány, és Magyarországgal, illetve Szlovákiával együtt lépett fel Kijev ellen. Ennek oka részben a választási kampány volt, hiszen most is bebizonyosodott: a PiS a vidéki népesség, a falvak és kisvárosok lakói között érte el a legjobb eredményeket, akiket súlyosan érintett az ukrán gabonaexport.

Kaczynskiék egyébként a munkások és az alacsonyabb végzettségűek között voltak még népszerűek az Ipsos közvélemény-kutatásai szerint. Illetve a kelet-nyugati választóvonal is érvényesült némileg:

Keleten a PiS, nyugaton a PO szerepelt jobban a mostani választásokon, ahogyan ez megszokott Lengyelországban.

Mindez előrevetíti, hogy nemcsak az EU-ban kerülhet nehéz helyzetbe a jogállamisági vitákban Magyarország, hanem az Ukrajnával kapcsolatos viták is kiéleződhetnek Budapest és Varsó között a jövőben. Pedig éppen a 24.hu-n számoltunk be arról, hogy ennek kapcsán még Kaczynskiék is értetlenül álltak a magyar kormány viselkedése előtt. Megírtuk, hogy maga Morawiecki miniszterelnök jött el Budapestre az orosz invázió kezdete előtt, hogy figyelmeztesse Orbán Viktort a háború kitörésének veszélyére, de a magyar politika nem vette figyelembe a lengyelek – utóbb megbízhatónak bizonyult – értesüléseit.

Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI Mateusz Morawiecki és Orbán Viktor tárgyal a Karmelita kolostorban 2020. november 26-án.

Most pedig, hogy Tusk lehet a következő kormányfő – bár egyesek Rafal Trzaskowskit varsói főpolgármestert, volt elnökjelöltet is szóba hozták potenciális miniszterelnök-jelöltként – tényleg kiéleződhetnek a viták Magyarország és Lengyelország között Ukrajna kapcsán is.

Az valószínű tehát, hogy a lengyel-magyar viszony megváltozik a jövőben, de sok elemző arra számít, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben a visegrádi négyeknek az Európai Unión belül továbbra is azonosak az érdekeik, így „fű alatt” akár továbbra is folyhatnak egyeztetések a négy ország között, ahogyan például az Oroszország elleni szankciók során is láttunk példát arra, hogy az energiahordozók ügyében „ügyes” kompromisszumokat értek el, a politikai szembeállás hangoztatása közben is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik