2008-ban az Egyesült Államok új elnököt választ, Oroszországban eldől, kinek a kezében lesz/marad a legfőbb hatalom, Kínában nyári olimpia lesz, magasabb sebességre kapcsol az éghajlatváltozással összefüggő nemzetközi egyeztetés. Ráadásul legkésőbb ebben az évben az Európai Uniónak el kell indítania a mélyebb integrációra vonatkozó reformokat, ha nem szeretne harmad-negyedrangú szereplővé leminősülni a globális játéktéren, nem is beszélve a több országban megtartandó választásokról, valamint csúcstalálkozókról és más, a multilaterális diplomácia körébe tartozó eseményekről.
Bush rendezi még Iránt?
A 2007-es év fontosabb eseményeit mindezek tükrében érdemes igazán vizsgálni. Nagyon sokan meg voltak győződve arról, hogy Bush amerikai elnök nem hagyja el hivatalát mielőtt nem „rendezné” az iráni nukleáris dossziét. A nyár óta kiszivárogtatott hírek a Pentagon háborús terveiről azt valószínűsítették, hogy egy Irán elleni támadásra technikai és pénzügyi okokból nem kerülhet sor 2008 tavasza előtt.
Úgy tűnik e terveket felülírta a novemberben megjelent nemzeti hírszerzői értékelés (NIE) kivonata. Közben a Fehér Ház két elkötelezett támogatóra talált a feltételezett iráni atomfegyverprogramot illetően a májusban megválasztott Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár személyében. Igaz, esetükben a diplomácián van a hangsúly annak ellenére, hogy Sarkozy többször kijelentette, nem tartja kizártnak a háborút Iránnal. A tárgyalásos megoldás nincs sem Kína, sem Oroszország ellenére, különösen mivel erősödött az év második felében az Ahmadinezsád iráni elnök politikáját belülről bírálók hangja. Ráadásul 2008 márciusában parlamenti választások lesznek az országban.
Bush és Putyin – 2008-ban mindkettõjük lelép (Fotó: MTI)
Peking és Moszkva évek óta egy multipoláris világrendben gondolkodik, azaz Amerikával egyenlő státuszt szeretnének elismertetni maguknak nemzetközi szinten, s az iráni nukleáris fejlesztések körüli vita ebben a kezükre játszott az idén, jobban mint valaha.
Enyhül a helyzet Irakban, durvul Afganisztánban
Mindeközben Irakban az elmúlt hat hónapban jelentősen csökkent az erőszakos cselekmények száma, hála az új amerikai főparancsnok, David Petraeus tábornok felkelésellenes stratégiájának és csapatai megerősítésének. A britek decemberben kivonultak Baszrából, átadva azt az iraki biztonsági erőknek, s remélhetőleg a folyamat nem fog itt megtorpanni.
Afganisztán ennél borúsabb képet mutatott az év során: minden eddiginél nagyobb méreteket öltött az ópiumtermés, a tálibok megizmosodtak, közben egyes európai NATO-tagok vonakodtak a határozottabb fellépéstől. Nem szabad feledni ugyanakkor, hogy szinte nincs a térségben olyan ország, amelynek ne fűződnének elsőrendű nemzetbiztonsági érdekei az afganisztáni és iraki fejleményekhez.
Újra tárgyalnak az izraeliek és a palesztinok
Az amerikai diplomácia csendes, de annál szívósabb munkával létrehozta novemberben az annapolisi konferenciát az izraeli-palesztin tárgyalások újrakezdése céljából. Az újdonság, hogy a csúcson részt vett több kulcsfontosságú arab állam vezetője is. Bár sokan ráncolják a homlokukat az eredményt illetően, de tény, hogy hét év után elmozdulás történt. A szkeptikusok különösen Libanonra mutogatnak, ahol az új elnök megválasztása körül – a rendkívül intenzív nemzetközi nyomás dacára – előállt belpolitikai patthelyzet új polgárháború kirobbanásával fenyeget.
Bush elnök láthatóan arra készült az év során, hogy nyomot hagyjon a történelemben. Egyben feladta a leckét mind az elnökjelölteknek, mind utódjának, bárki legyen is az.
—-Putyin hangnemet váltott—-
Putyin orosz elnök – egyesek szerint kifejezetten hidegháborút idéző – hangnemváltása nemzetközi ügyekben szintén egy felkészülési folyamat részeként is értékelhető. Ősszel kiderült: a Kremlben és környékén komoly hatalmi harcok folynak a befolyásért a titkosszolgálati múlttal rendelkezők (szilovikok), illetve a jelenleg is a szolgálatoknak dolgozók továbbá egyrészről a „civilek”, másrészről egyéb befolyásos csoportok között. A hatalmi egyensúlyt egyedül Vlagyimir Putyin volt képes fenntartani. Hatalma megtartásának tétje a belső stabilitás.
Ezért zajlottak hatalmi manőverek, amelyek néha a rendőrséget és az ügyészséget is bevonták a játszmába, ezért lett Putyin pártlistavezető, és ennek tudható be a decemberi választások sokak által kritizált lebonyolítása. Végül Putyin általános meglepetésre egy civilt nevezett meg utódpreferáltként, de azért a héják is kaptak bőven: például új fegyvereket illetve fejlesztéseket helyezett kilátásba és gyakorlatilag szabad kezet adott a titkosszolgálati tevékenységben.
Medvegyev Putyin árnyékában lehet elnök? (Fotó: MTI)
Egy dologban egység van Putyin, a különböző befolyásos csoportok és a nép között: Oroszország szuperhatalmi státusának nemzetközi elismertetése és fenntartása. Az év során folyamatosan keményedő hangnem a Nyugattal szemben, az energiafegyverrel való fenyegetés, a Koszovó ügyében mutatott hajlíthatatlanság, az Európai Unió megosztására tett kísérletek mind e törekvések részét képezik. Ráadásul megannyi jó pontot hoztak az elnöknek otthon. Persze Putyinnak esze ágában sem volt idén komolyan konfrontálódni a Nyugattal, különösen nem Amerikával, s ez fordítva is igaz.
Kína az olimpiára koncentrál
Nem csekély mértékben az olimpiára is tekintettel Kína az év során a szokásosnál is óvatosabb külpolitikát folytatott, mely időnként kompromisszumkésznek is bizonyult, mint például a Darfurba küldendő 26 ezres békefenntartó egység megszavazása az ENSZ-ben.
Hatalmi harchoz vezethet a klímaváltozás
A legújabb klímakutatások legfontosabb eredménye az év során annak a bizonyítása volt, hogy az északi tengereken gyorsabb ütemben olvad a jég, mint azt korábban gondolták. Ha a folyamat az előrejelzések szerint halad, belátható időn belül hajózhatóvá válik az Atlanti-óceán eddig csak időnként jégtörők számára járható északi részének tekintélyes hányada, s felmérhetővé és kiaknázhatókká válnak a mélyben található és mesésnek mondott energiatartalékok.
A leggyorsabban az oroszok léptek: augusztusban expedíciót indítottak, mely szimbolikusan, egy zászló tengerfenékre való leszúrásával kijelölte, hogy mire tart igényt az Orosz Föderáció. A többi érdekelt part menti ország (Kanada, Dánia, Norvégia és az Egyesült Államok) is belefogott az előkészületekbe s az új helyzettel kapcsolatos forgatókönyvek kidolgozásába. Valószínűleg jövőre nemzetközi tárgyalások kezdődnek e kérdésben is.
—-Aláírták az EU-szerződést—-
Eredményként könyvelhető el, hogy az Európai Unió végre egyezségre jutott a blokk jövőbeli működését szabályozó szerződést illetően. A decemberben Portugáliában ünnepélyesen aláírt dokumentumot azonban csak 2008-tól lehet a gyakorlatban megvalósítani, mindenekelőtt ratifikálni kell a tagállamoknak (Magyarország december 17-én elsőként tette meg ezt a lépést).
Formailag a szerződés nem igényli a népszavazást, ám ez még feszültségek forrása lehet nemzeti szinten. Ami az egységes kül- és biztonságpolitikát illeti, az máris valódi szakítópróba előtt áll. Az eset neve: Koszovó.
Merkel és Sarkozy – együtt Európáért? (Fotó: MTI)
Koszovóra figyelt a világ
Februárban látott napvilágot az Ahtisaari-terv néven ismeretes megoldási javaslat, melynek lényege az ellenőrzött függetlenség a provincia számára. E fogalmi önellentmondást és az az alapján tett, a gyakorlatban ideális helyzetben is roppant erőfeszítésekkel kivitelezhető javaslatokat tovább bonyolította Szerbia határozott ellenkezése, Moszkva aktív diplomáciai támogatásával.
A terv az ENSZ-ben kútba esett a nyár elején, s nem hozott eredményt a december 10-i határidővel megtartott tárgyalási sorozat sem az érdekeltek között. December közepén a döntést – az Unió részéről legalábbis – szintén a jövő évre halasztották.
Európában éleződik az etnikai feszültség
Az idén tovább nőtt az interetnikai feszültség Nyugat-Európában is. Ősszel Párizs egyes kerületei ismét lángra lobbantak néhány napra, erősödött a bevándorlókkal szembeni ellenérzés több országban, miközben a hivatalos nyilatkozatok szerint nem csökkent a terrorizmus veszélye. Annak ellenére, hogy évek óta tudni, a schengeni határokat idén decemberben „kitolják”, az év utolsó heteiben egyre többen jelzik „idegességüket” a várható hatásokat illetően, s nemcsak Ausztriában. Ugyanakkor úgy tűnik, 2007-ben felerősödtek Nyugat-Európában az évek óta lappangó belső etnikai konfliktusok: Belgiumnak például a június 10-i választások óta nincs meghatalmazott új kormánya, igaz, december 19-én sikerült megegyezni egy átmeneti kormányban.
A globalizáció negatív hatásaira az idén is csak retorikai szinten születtek megoldások, hacsak nem számítjuk ide azon növekvő számú államot, amelyek igyekeznek valamilyen új protekcionista rezsimet kiépíteni nemzeti vagyonuk, gazdaságuk és vállalataik védelmében.
