Nincs annál egyszerűbb, mint egy-egy bűncselekmény kapcsán megbélyegezni egyes társadalmi csoportokat. A gyakorlat nem új, már az 1920–1930-as évek magyarországi sajtójától sem volt idegen, hogy észak-amerikai vándorcigányokat úgy „hírezzen”, mint ahogyan napjaink szélsőjobboldali irodalma teszi. De a Kádár-rendszertől, sőt, még az egyébként érzékeny tollú Moldova Györgytől sem volt idegen, hogy olyan karakterológiai jegyeket tulajdonítson a romáknak, amelyeket mások kriminalizációra használtak. A Tangó és Kes új adása többek között a fenti példákon keresztül mutatja be, miként állítottak be egész társadalmi csoportokat bűnözőknek, illetve beszélgetünk arról is, hogyan kellene a távolról sem betonegyszerű kérdéseket értelmesen megválaszolni.
Halálos, de fegyvertelen
A Tangó és Kes nyomon követi a bűnelkövetések sok évtizedes trendjeit, a bűntársadalom mocorgóit és „újításaikat”. Legendás leleplezések, soha el nem kapott elkövetők, eszes és balek tettesek, sorozatgyilkosok és maffiacsaládok, lebukások és lebuktatók itthonról és a világból. Magyar rendszerváltások és azt azokat követő bűntársadalmi, politikai és gazdasági összefonódások.
Első kézből
Buksó
Filéző
Reklámszünet
Nincs rá szó
Szintén zenész
Ötkarikás szemek
Rendszerváltás30
Szerintem
Sorozatlövő
Határsértők
