Az első fagyok beköszöntével november végén „hivatalosan” is kezdetét vette a 2018/2019-es madáretetési szezon. Az etetők forgalma nagyon változó, elsősorban a tél keménységén, ezen belül is a hótakaró vastagságán múlik: potenciálisan 50 fajt figyelhetünk meg, de ha enyhe a tél a madarak faj- és egyedszáma is felére, harmadára csökken.
A tollas nép közvetlen megfigyelése egyedülálló élmény, az etetés megtérülő befektetés és az állatoknak nyilván rendkívül kényelmes a terített asztal. Le kell azonban szögezni: a madáretetés az ember szórakozását szolgálja, túlélésük nem ezen múlik.
Énekesmadaraink több ezer éve remekül elvannak emberi segítség nélkül is. Ha a hó miatt nem találnak maguknak élelmet, egyszerűen délnek veszik az irányt, melegebb területekre repülnek
– mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.
Meghálálják
Etetni tehát nem kell, de lehet, másként fogalmazva: ha jól csináljuk, nem okozunk vele természetvédelmi kárt. Kiváló lehetőség viszont arra, hogy megcsodáljuk a mozgalmas, csicsergő világot és testközelbe kerüljünk a természettel. Arról nem is beszélve, hogy a befektetés „megtérül”, szakértőnk szavai szerint a madáretetés révén az ember bizonyos ökoszisztéma-szolgáltatásokban részesül.
Ha költőhelyet is biztosítunk a számukra, maradnak egész évben, és igen hatékonyan segítik a kertész munkáját. Magyar ornitológusok már a XIX. század utolsó évtizedeiben felismerték, micsoda kár származik az énekesmadarak élőhelyeinek pusztulásából, ezért először az erdőkbe igyekeztek odúk kihelyezésével, téli etetéssel visszatérésre bírni őket.
Akkoriban, egészen pontosan 1890-ben indult kampány a lakossági madáretetés elterjesztéséért is pont azon okból, hogy az élmény hatására minél többen tekintsék szívügyüknek az élővilág sorsát. Ezért kezdtük cikkünket azzal, hogy hivatalosan is elindult a szezon, hazánkban immár a 129.
Ezzel etessen
Amennyiben valaki madáretetésre adja a fejét, érdemes jól és szakszerűen csinálnia, ehhez számos ötletet, tanácsot talál az MME honlapján, itt most csak a lényeget emeljük ki. A legtöbb emberi táplálék nem alkalmas madarak számára, sőt komoly kockázatot rejthet, ezért Orbán Zoltán külön felhívja a figyelmet az énekesmadaraknak adható téli eleség 3+1 kategóriájára:
- napraforgó, amibe apró szemű kölest is lehet keverni;
- állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó);
- alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva);
- bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal).
Emellett fontos az ivó- és fürdővíz biztosítása, illetve befagyott itatókban a naponkénti vízcsere. Azt is jó eszünkbe vésni, hogy ha elkezdtük, akkor lehetőleg vigyük is végig egészen tavaszig. Kemény fagyok, nagy hóborítottság idején a madarak épp az etető miatt maradnak helyben ahelyett, hogy délnek repülnének. Ha hirtelen megszűnik az utánpótlás, nagy bajba kerülhetnek.
A szezon a tavasz érkezéséig, általában márciusig tart, lényeges szabály, hogy a legszűkösebb téli időszakot követően az etetést fel kell függeszteni. A fiókákat ugyanis még a magevő énekesek is könnyen emészthető rovarokkal táplálják, ám amennyiben még mindig bőven találnak magot az etetőkben, teljesen logikusan azt fogják letuszkolni a kicsik torkán.
Átprogramozzuk őket
Míg az énekesek megköszönik és meghálálják a táplálékot, a vízimadarakat etetni tilos! Olyan madarakról beszélünk, amelyek napközben réteken, szántókon, és még nyáron is csak kis részben a vízből táplálkoznak, éjszakára pedig a ragadozók elől védve, nyílt vízfelületekre húzódnak. Télen viszont a mezőket hó fedi, a folyók és tavak befagynak, ilyenkor ezeknek az állatoknak semmi keresnivalójuk Magyarországon, ahogy mostohára fordul az időjárás, délre kell vonulniuk.
Meg is teszik, hacsak az ember közbe nem szól. Jópofa dolog kacsáknak, hattyúknak kenyeret, kekszet dobálni, de ne tegyük:
Az etetés nagyon gyorsan, 1-2 nap vagy hét alatt képes »átprogramozni« őket, kikapcsolja vonulási ösztönüket. Ha pedig maradnak, annak eredménye tömeges pusztulás lehet, mint 2016/17 szokatlanul kemény telén
– emeli ki az ornitológus.
Vízbe fagynak, betegségeket terjesztenek
A vízimadarak etetését nem lehet „jól csinálni”, ők nem mennek nap mint nap házhoz az eleségért, az ember pedig értelemszerűen nem fog napjában többször kijárni a víz mellé egész télen. Arról nem is beszélve, hogy sokan kenyeret dobálnak nekik, ami kifejezetten káros, az úgynevezett angyalszárny-betegséget váltja ki madaraknál.
Amíg nem fagy be a víz és nincs jelentős hóborítottság, vízimadaraink jelenléte is teljesen természetes. Utána viszont nem találnak táplálékot és éjszakánként tömegesen fagynak a vizekbe, vagyis a gondoskodás szándékaink ellenére is fordítva sül el.
A másik probléma, hogy az etetés növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A tömeges érintkezés ránk is veszélyes, ez különösen a madárinfluenza kapcsán jelent madárra és emberre egyaránt óriási kockázatot.
Illusztráció: MTI/Komka Péter
