Belföld

Kapitány Iván: Erőre kapott a hazai sorozatgyártás

Szalay Dániel
Szalay Dániel

újságíró. 2018. 02. 10. 17:01

Exkluzív interjú az RTL Klubon látható A mi kis falunk rendezőjével, valamint Boris Mihállyal, a TV2 Korhatáros szerelmét is gyártó ContentLab&Factory sorozatgyártóba befektető cég társtulajdonosával. Szóba kerül, lesz-e Üvegtigris 4, várható-e harmadik évad A mi kis falunkból, és elhangzik: néhány éven belül Magyarországról exportálnának sorozatokat külföldre.
Korábban a témában:

A ContentLab&Factory egyszerre gyártója az RTL Klub A mi kis falunk és a TV2 Korhatáros szerelem című sorozatának, illetve Kapitány Iván a producere a Válótársaknak is. Nagyon hasonló sorozatokról beszélünk, sőt egyes színészek itt is, ott is felbukkantak. Hogyan tudják kezelni a kettős elköteleződést?

Kapitány Iván: Úgy viselkedünk minden megrendelőnk terveivel, ahogy a bankok bánnak a banktitkokkal. Nem beszélünk a másik ügyfél dolgairól, és ezt tapasztalatom szerint mindenki tiszteletben tartja. Inkább az érdekel mindenkit, hogy a saját sorozata milyen lesz, és azzal mit lehet elérni. Ami a sorozatok karakterbeli hasonlóságát illeti, ennek oka, hogy mindkét csatorna úgy gondolta, ezzel a sorozattípussal lehet a leghamarabb és a legkönnyebben megnyerni a nézők figyelmét. A kérdésre a másik válasz az, hogy mind a két tévé számára garanciát jelentünk arra, hogy jó kezekben van az előállítandó sorozatuk.

Hogyan érik el, hogy még véletlenül se csússzon egymásba a két forgatókönyv?

Kapitány: Eleve megszabja az utunkat, hogy külföldi formátum alapján készülő magyar adaptációkról van szó. Ráadásul különböző csapatok fejlesztik és más-más stábok gyártják az RTL és a TV2 sorozatát. Az, hogy vannak olyan szereplők, akik mind a két sorozatban feltűnnek, kizárólag a vezető színészek esetében lenne kérdéses, de őket szerződés köti az adott csatornákhoz, úgyhogy ilyen nincs. Az úgynevezett epizódszínészek esetében néha elképzelhető átfedés, de külföldön is sok színész tűnik fel ugyanabban a szezonban más sorozatokban is, ebben semmi különös nincs.

Boris Mihály: A mi kis falunk és a Korhatáros szerelem formátumát egyébként úgy kezdtük el adaptálni, hogy még azt sem tudtuk, hogy ezeket melyik televíziónak tudjuk azután értékesíteni. Mi nem megrendelésre indulunk el a sorozatötletekkel, hanem megyünk előre, megtaláljuk a szerintünk sikerre vihető formátumokat, és csak egy bizonyos fejlettségi foknál mutatjuk meg a televízióknak, hogy mit gondolnak erről.

Kapitány: Készítünk egy pilot-epizódot, amiből a tévék megítélhetik a minőségét, az egész formátumot és alkalmas arra, hogy teszteljék.

A TV2 Korhatáros szerelme akár lemehetne az RTL-en, vagy A mi kis falunk a TV2-n?

Kapitány: Amikor elkészül a pilot és a csatorna úgy dönt, hogy megrendeli az egész sorozatot, akkor a teljes fejlesztés már csatornaspecifikussá válik, de azért egy jó fikciós mű univerzális.

Azért ha tudják előre, hogy az adott sorozat az RTL Klubon lesz látható, bizonyára van néhány olyan fogás, amit beletesznek, ha pedig a TV2-nek fejlesztenek, akkor azt.

Kapitány: Igen, talán van néhány ilyen, de ez nem a sorozat írása közben jellemző, hanem a megvalósításkor. Ilyen például, hogy mennyire kell részletesen kibontani egy témát, a célzott közönség mennyire asszociatív, de ez már a csatorna által delegált kreatív producerrel egyeztetve történik, aki jobban ismeri az elvárásokat. Ezek azonban nüansznyi különbségek. Egyébként egy-egy sorozatműfajnak is vannak különbségei, sajátosságai. Másképp kell megcsinálni A mi kis falunkat, mint a Korhatáros szerelmet a történetmesélés szempontjából.

Mennyi idő alatt készül el egy-egy sorozat évada?

Boris: Ott kezdődik, hogy megtaláljuk magát az ötletet, majd jön a pilot epizód megírása és leforgatása, ami 3-4 hónap. Ezzel párhuzamosan meg kell szerezni az eredeti formátum jogait és azokat le kell opciózni.

Kapitány: Aztán ha a csatornának megtetszik a pilot, akkor általában három hónapos tesztidőszak következik, amikor megvizsgálják, tényleg működik-e. Ha ezután zöld utat kap a dolog, akkor következik az egyeztetés az előzetesen megjelölt nagyságrendi árról, amit a pontos igények alapján lehet véglegesíteni. Ez is 2-3 hónap, de ez már párhuzamosan zajlik a sorozat 3-6 hónapnyi tényleges fejlesztésével. Ez utóbbi attól függ, mennyit kell változtatni az eredeti formátumon. Vannak olyan sorozatok, ahol szinte csak magyarítani kell a szereplők nevét vagy néhány boltnevet átírni, de van olyan is, ahol a karakterek kivételével szinte a nulláról újra kell írni egyes epizódokat. A színészek színházi elfoglaltságai miatt egyébként főleg csak a júniustól augusztusig terjedő időszak alkalmas hazai produkciók gyártására, így körülbelül 2-2,5 hónapos forgatási periódusba kell beférni, és utána szintén még kb. három hónap, amíg minden epizód dobozba kerül. Van olyan, hogy a tévé megvárja, hogy az összes rész elkészüljön, és csak ezután kezdi sugározni, és van olyan is, ahol már az első két-három rész elkészülte után indul a sugárzás, és utána párhuzamosan folyik az utómunka. Vagyis mire egy sorozat az ötlettől bemutatásra kerül, körülbelül másfél év.

Fotó:24.hu/Berecz Valter

Mekkora piacról van szó? Ez a két-három mostani sorozat eltartja a magyar céget?

Kapitány: Szeretnénk, ha minél több sorozat készülne, de figyelembe kell vennünk a piac befogadóképességét. Egyelőre a nagy kereskedelmi tévék is óvatosan bánnak a fikcióval. A következő lépés az lesz, ha kisebb csatornák is belépnek, vagy a köztelevízió is nyitottabb lesz. Valójában ugyanis Európában a köztévék az igazi bázisai bizonyos típusú, bevállalósabb sorozatoknak. Ott készülhetnek olyan produkciók, amelyekkel szemben nincs kereskedelmi elvárás, ráadásul ebből adódóan kevésbé kell arra figyelni, hogy majd egy szponzor vagy reklámozó mit szól az adott témához, vagy a feldolgozási módhoz. Így olyan dolgokról is lehet televíziós filmet vagy sorozatot készíteni, ami nem biztos, hogy annyira populáris, de egy szűkebb réteg számára mindenképpen érdekes.

Boris: Például a kosztümös történelmi sorozatok az Egyesült Királyságban is jellemzően a BBC gondozásában készülnek.

Azért a magyar közmédia is gyártat sorozatokat. Épp a minap írtuk meg, hogy Kálomista Megafilm nevű gyártócége milyen jelentős összegről számlázhat az MTVA-nak. Önök nem tudnak az MTVA-hoz bekerülni?

Boris: 2015 elején indult a ContentLab, 2016-ban még csak egy sorozatot gyártottunk, 2017-ben már kettőt, és nagyon bízom benne, hogy idén tudjuk majd ezt tovább növelni. Nyilván az egyik célunk az, hogy előbb-utóbb a közmédiának is értékesíthessünk sorozatokat. Nem könnyebb és nem nehezebb az MTVA-hoz bekerülni mint egy kereskedelmi tévéhez, de más logika szerint működik, más típusú tárgyalást igényel a közmédiával való megállapodás, mint egy kereskedelmi televízióval.

Iván, nyilván rengetegszer látta már a A mi kis falunk vágásakor az egyes részeket. Amikor adásba kerül, azért még végignézi újra?

Kapitány: Igen. Pedig az adásba kerülő változat semmiben sem különbözik attól, amit egy másik tévékészüléken néztem addig már sokszor. Ám mégiscsak más hangulata van, hogy ezt most már mindenki látja rajtunk kívül is. Egyébként nem szeretem egyetlen munkánk sugárzási periódusát sem, mert mindig izgatott vagyok, hogy alakul a nézettség. Így volt ez akkor is, amikor annak idején A mi kis falunk első szériájáról már kiderült, nagyon jól működik, sőt a legvadabb előzetes elvárásokat is felülteljesíti. És mégis, a hatodik és a hetedik résznél is pont ugyanúgy izgultam, hogy mi lesz másnap, és nem történik-e valami olyan, ami miatt ezúttal nem nézik annyian. Ez a része nehéz, amikor sugározzák, szinte kínszenvedés, de miután lement a sorozat, újra nagyon jól érzem magam.

A sorozat készítésekor szokott-e azon gondolkodni, hogy ezt vagy azt a jelenetet érdemes esetleg kihagyni, mert kevésbé lesz nézett? Mennyire szempont a nézettség a készítéskor?

Kapitány: A legfontosabb szempont, de nem így íródik egy sorozat. A készítéskor a fókuszban az áll, hogy egy érdekes, értelmes, minden részletre kiterjedő és érthető történetet kell alkotni, ami jól elmesélhető a tévében. A történet érthetőségén több író is dolgozik, mert annyi részletre kell figyelni, hogy nagy a hibalehetőség. A következő fontos szempont a legyárthatóság. Nem írjuk bele A mi kis falunkba azt, hogy az egész falu egy atomtámaszpontra épült és a végén rakétakilövés se lesz, mert ez nem megvalósítható, illetve nem fér bele a büdzsébe.

Olyan történeteket kell kitalálni, amivel kapcsolatban előre sejthető, hogy a költségvetésből nagyjából kigazdálkodható.

Kapitány: Igen, persze. Konkrétan nem történt meg, de előfordulhat, hogy ülök a tévé előtt, és felkiáltok, hogy hú, hogy nem vettem észre, hogy már másodszor jön be valaki az ajtón? Egyébként a legnagyobb, a miénknél sokkal-sokkal nagyobb stáb által készített amerikai szuperprodukciókban is előfordulnak kapcsolódási és logikai hibák. Ez a dolog jellegéből is adódik, mert előfordul, hogy az egyik rész végét júniusban, az elejét csak szeptember közepén vesszük fel. Hiába van rá külön apparátus, amelyik állandóan ezt figyeli, mégis becsúsznak hibák. Ám ha a sorozat viszi magával a nézőt, akkor ő talán észre sem veszi ezeket. Viszont egy kevésbé jó sorozatnál hirtelen mindenki szakértővé válik, és elkezdi figyelni, hogy ott belelóg valami, vagy ez nem lehet, nem oda fordult, nem úgy tartotta a kezét. Nyikita Mihalkov Etűdök gépzongorára című, nagyon jó filmjének egyik jelenetében a főhős önmagából kikelve lerohan a pincébe, mert rájön, hogy nincs értelme az életének. És akkor a pincejelenetben ott áll egy kézi lámpával egy világosító, amikor elmegy előtte a főhős. A jelenet azonban annyira sodró, hogy annak idején legalább háromszor láttam már ezt az operatőrileg is fantasztikus filmet, amikor egy tanárom felhívta a figyelmemet a hibára a Színművészeti Egyetemen. Több más szakmabeli sem vette ezt észre. Nincsenek tökéletes produktumok, de a hibákat jó esetben nem vesszük észre.

Milyen irányba megy majd A mi kis falunk új évada, mi változik az elsőhöz képest?

Kapitány: Remélem, hogy semmi, és tudjuk tartani a szintet. Bonyolódnak az események, és a főszereplőink újabb és újabb teljesen hétköznapi, ám mégis rettenetes kalandokba bonyolódnak, és a kapcsolatok is változnak egymás között, de azt remélem, hogy mindenki ugyanúgy fogja szeretni és élvezni az új évadot is, mint a tavalyit.

Fotó:24.hu/Berecz Valter

Tervezik már a harmadik évadot is?

Kapitány: Vannak olyan dolgok, amikre nem válaszolhatok. De ha a sorozat sikeres lesz, bizonyára megfontolják, hogy készüljön újabb szezon belőle.

Ilyenkor be szokták várni az új évad első nézettségi adatait, és csak ezután érkezik a megrendelés a folytatásra?

Kapitány: Ez változó. A gyárthatóság miatt is. Attól is függ, mikor menne adásba. Most például van a csatornának lehetősége arra, hogy még mérlegelje a kérdést, hiszen a nyár viszonylag messze van. De ha áprilisban menne a sorozat, akkor már most látatlanban el kellene dönteni, hogy bevállalják-e, hiszen júniusban már forgatni kell.

Mennyiben különböznek a magyar sorozatok a külföldiektől?

Boris: A legnagyobb különbség költségvetés szempontjából van. A mai magyar sorozatok nemzetközi összehasonlításban jóval kevesebb pénzből készülnek. Ha a TOP amerikai sorozatokhoz viszonyítjuk, akkor egészen elképesztőek a különbségek, hiszen ott epizódonként 3-4 millió dollárnál jár a nagy sorozatoknál a költség.

Kapitány: Egy átlagos amerikai sorozatot tekintve négy-ötszörös a különbség, egy európainál háromszoros. A Válótársak eredetije a magyarhoz képest a többszörösébe került, és még így is panaszkodtak a körülményekre a hollandok, mivel ott alacsony költségvetésű produkciónak számított. Mégis, ha megnézzük a holland eredetit és a magyart, akkor kiderül, hogy a magyar sokkal feljebb van pozicionálva a kivitelezésben, igényességben, a helyszínekben.

Boris: A mi kis falunknál viszont pont a fordítottját éltük meg. Ott a szlovák sorozat sokkal kevesebb pénzből készült mint a magyar, és minőségében is sokkal lejjebb volt pozicionálva, mint ahová a magyar került.

Min tudnak spórolni, hogy a végén mégiscsak kijöjjön a matek, és a színvonal is tartható legyen?

Kapitány: Mindenütt igyekszünk takarékoskodni. A gyártási csapat dolga, hogy együttműködve a kreatívokkal, a forgatókönyvek alapján elkészítsék a költségvetést, majd a producer jelzi, ha valamelyik jelenet túl drága és ki kellene váltani valamivel. Ha ez nem megoldható, akkor vannak további listáik, hogy hol lehetne a nem produkció kárára menő egyszerűsítéseket, változtatásokat tenni. Például van egy jelenet, amiben két ember beszélget egymással egy házban sütés-főzés közben, de kiderül, hogy az elképzelt ház nagyon drága. És akkor elkezdődik egy egyeztetés, hogy meg lehet-e máshogy valósítani az elképzeléseket, például úgy, hogy ülnek ketten a Városligetben és ott beszélgetnek, a napi másfél millióért kibérelhető villa helyett.

Boris: Most volt egy konkrét esetünk, amikor például egy medve kergetné a színészeket. Hát inkább farkasokra cseréltük őket, a medve ugyanis túl drága lett volna.

Kapitány: Szerencsére a néző nem kéri számon, mi volt az eredeti ötlet, csak azt, hogy jól működik-e a dolog. Van persze olyan is, amikor nem tudjuk meghozni a kompromisszumot, mert valami a történet szempontjából lényeges momentum. A gyártás legnagyobb drámája, amikor egy 10 másodperces jelenetért kell kibérelnünk mondjuk a Várat. Nagyon sokszor ezek a pici extra színesítők a legdrágábbak. Itt kell egészségesen egyensúlyozni, hogy miből hagyunk el egy kicsit, vagy egyszerűsítünk, cserébe egy partra szállós jelenetért.

Ha megnézzük a szlovák A mi kis falunkat, akkor milyen különbségek vannak a magyar verzióhoz képest, és miket kellett megváltoztatni?

Kapitány: Az első szezonban nem nagyon jelentősek, de a történethez kapcsolódó néhány apróbb részletet meg kellett változtatni, például az eltérő szokások miatt. Ami nagyobb változtatás ezenkívül, hogy a szlovák jóval sitcomosabb, lazábban kezeli a történeteket, míg a magyar verzió inkább vígjátéksorozat. A szlovákot kevésbé érdekli maga a sztori, inkább sok egymástól független poén láncolatára épül. Amiben még különbség látszik, az a kivitelezés minősége. Mi máshová tettük a mércét, mert a magyar nézőknek mások az elvárásaik, és nem fogadnak el bizonyos kivitelnél rosszabb megvalósítást.

Elég nagy háború bontakozott ki a két legnagyobb kereskedelmi tévé között az elmúlt időszakban. Mit tenne akkor, ha egymás ellen indítanák az ön két sorozatát? Melyik csatornára kapcsolna egyidejűség esetén?

Kapitány: Olyan lenne, mintha azt mondanák, a két gyerekem közül melyiket szeretem jobban. Csak remélni tudom, hogy ilyen helyzet nem jön létre, mert nem tudnék választani. De ez már nem az én dolgom, ez egy termék, amit aztán a tulajdonosa úgy használ, ahogy akar. Közben pedig mégiscsak elég jó érzés, hogy mind a két csatorna a mi sorozatainkat is olyan eszköznek tekinti, amivel a másikkal szemben valamilyen előnyt próbál elérni.

Fotó:24.hu/Berecz Valter

Jókora háború kerekedett belőle nemrég, amikor az RTL Klub megpróbálta „befalazni” a TV2-n akkor induló Korhatáros szerelmet, azaz olyan műsorváltozásokat jelentett be az utolsó pillanatban, hogy egymás ellen kerüljön A Fal és a sorozatpremier. Hogyan élte meg a helyzetet?

Kapitány: Részben megrémültem, hogy a sorozat esetleg majd nem indul jól, másrészt egy nem várt pr-t kapott az egész, és nagyobb jelentőséget, mint ami önmagában kijárt volna. Mégiscsak egy szombat esti szórakoztató produkció vált médiaháborús eszközzé. Ugyanakkor jó érzés is volt, hogy ennyire fontos a produktumunk és az is, hogy végül is nem annyira sikerült „befalazni”. Bár ez az egész nem annyira a mi sorozatunkról szólt, mint inkább A Fal/A Piramis csatájáról.

Másnap azért megismételte a sorozat premierrészét a TV2.

Kapitány: Egyébként nem jó, ha ezek a munkák ilyen plusz súlyt, jelentőséget kapnak, mert az plusz nagy teher és felelősség is. Itt azért némi túldimenzionálás is történt. Ráadásul a néző ilyenkor tripla elvárásokkal jöhet: „úristen, meg akarom nézni, hogy mi ez, ami miatt ennyire küzdenek egymással”. Miközben, pont ezért nem biztos, hogy ezt a feladatát a sorozat tudja aztán teljesíteni.

Mennyire szólhatnak bele a csatornák a készülő sorozatok tartalmába?

Kapitány: Megrendelőként a végső szó a televízióké, ám még egyszer sem tapasztaltam, hogy ez parancsuralmi rendszer lenne. Részben azért is, mert ismertek a képernyőre szállítandó formátumok. Ha mégis kérést fogalmaz meg valamelyik tévé, akkor az a produkció jobbítása érdekében történik, a döntés pedig a végén mindig valamilyen konszenzussal születik. A produkcióktól függően különböző mélységben vesznek részt a fejlesztésben. Ráadásul a javaslatok gyakran nagyon hasznosak, mert külső/belső szemlélőként olyat vehetnek észre, amit mi nagyon közelről nem. Persze olyan is van, hogy mi tudjuk megmagyarázni azt, hogy ez vagy az miért nem lenne jó, mert elsőre nem biztos, hogy látják a dolog logikáját, hogy ez vagy az miért fontos. Egyébként a reklámpiacról érkeztem a fikciós műfajba, ezért jól tudom, milyen megrendelésre dolgozni. Ez kevésbé ad lehetőséget „önmegvalósításra”, mégsem érzem úgy, hogy „művészileg” korlátozva lennék.

Valószínűleg nem mindenki tudja, hol húzódik a határ egy fikciós sorozat és egy klasszikus sorozat között, hiszen a Barátok Közt is valahol fikció.

Kapitány: A különbség csak ott van, hogy a Barátok Közt napi sorozat, és a nézők is tudomásul veszik, hogy bizonyos elvárásokat nem támaszthatnak, amiatt, hogy naponta kell felvenni több mint negyven percet, ami elképesztően heroikus munka.

Önök emiatt nem vesznek részt napi sorozatgyártásban?

Kapitány: Szeretnénk majd e területen is megbízásokat, és nyilván olyan tartalmakkal, olyan helyzetben és olyan módon, hogy siker legyen a vége.

Boris: Figyelembe kell vennünk a piacot is, ahová dolgozunk.

Azt kell okosan kitalálni, hogy egy-két év múlva mire lesz nézőnek és a kereskedelmi televízióknak igénye, és olyan típusú tartalmakat kell fejlesztenünk, amiről azt gondoljuk, hogy pont egybe fog vágni ezzel az igénnyel.

Ha azt látjuk majd, hogy napi sorozatra lesz megrendelői igény a piacon, akkor abba az irányba is nyitni fogunk.

Kapitány: Folyamatosan vannak saját fejlesztési ötleteink is, amivel már arra készülünk, hogy egyszer megnyílik a lehetőség, és a teljesen saját termékeket is hajlandó lesz valamelyik televízió befogadni. Egyre jobban látszik, hogy hamarosan elérkezik ez, hiszen elég kevés olyan adaptálható sorozat érhető el a piacon, amelyhez ne kellene nagyon-nagyon hozzányúlni azért, hogy Magyarországon működjön. Ha pedig nagyon hozzá kell nyúlni, akkor jogos kérdés, hogy a vékony alapötleten túl miért fizetünk jogdíjat azért, ha utána tulajdonképpen nulláról újra kell fejleszteni a sorozatot. Azonban először is az kell, hogy sok jól adaptált sorozat beváltsa a hozzá fűzött reményeket, és hozza a nézőket. Akkor jöhet a szintlépés. Talán már csak egy-két év.

Boris: A környező országokban ilyen szempontból előrébb vannak már, több a saját helyi tartalom. Más dolgokban viszont hátrébb vannak.

Kapitány: Igen, de van egy nagyon fontos dolog. Magyarországon körülbelül 15 évig a fikció mint televíziós műfaj eltűnt. A Magyar Televízió a rendszerváltás után lejtmenetet vett, és miután 1996-ra megjelentek a kereskedelmi televíziók, a műfaj teljesen eltűnt addigra az MTV-ből, néhány furcsa kezdeményezést leszámítva. A kereskedelmi tévékben pedig nem volt rá igény, mert olyan műsorok jöttek mint a Dáridó vagy a realityk, illetve a napi sorozatok, és úgy érezték, ezzel ki van elégítve a néző.

Boris: Ide tartozik az is, hogy nagyon hosszú ideig nagy nézettsége volt az amerikai sorozatoknak, és egy akkoriban kis piacra sokkal kevesebbért lehetett megvenni az amerikai sorozatok sugárzási jogát, azaz sokkal kevesebbe került mint helyben fejleszteni sorozatot. Ez mára megváltozott.

Fotó:24.hu/Berecz Valter

Elkoptak az amerikai sorozatok?

Kapitány: Megváltoztak a nézői szokások, miközben már annyiba kerül megvenni egy amerikai sorozatot, ami az egyidejűség miatt megfelelő nézőszámot generál, hogy már megéri a saját gyártás.

Boris: Megsokasodtak a filmet játszó csatornák, ami nagyon felverte a külföldi sorozatok árát. A másik oldalról pedig ott van még az is, hogy régebbi sorozatot nem éri meg megvenni, mert mostanra a streamingnek köszönhetően akik szerették volna, már megnézték a neten. Az egész közeg megváltozott.

Kapitány: Ennek köszönhető az, hogy újra visszatértek a fikciós sorozatok. Hiszen ne felejtsük el, Magyarországon azért sokáig komoly fikciós sorozatgyártás volt, a köztévé ebben egészen elképesztő számokat produkált a rendszerváltásig. Csatornák élnek meg a mai napig abból, hogy azokat a régi sorozatokat sugározzák. Persze mai szemmel ezekben a sorozatokban bőven van megmosolyogtató részlet, de a maga idejében igényes, komoly és jó minőségű szórakoztató műsorok voltak. Ez aztán egy időre véget ért, ráadásul a magyar filmgyártás is elvette a kedvét a nézőknek, hiszen ha a mozikban remekeltek volna a magyar filmek és nem csak egy-két olyan alkotás születik, ami bevonzza a nézőket, akkor nem veszíti el a közönségét. Most duplán kellett visszahódítani az embereket. Nem véletlen, hogy a sorozatok feltámadásával egyszerre kezdett el a magyar film a mozikban is erőre kapni. Ez a kettő erősíti egymást, hiszen ha látunk egy színészt egy sorozatban, akkor az bevonzhatja a nézőket a moziba is. És ugyanez igaz fordítva is.

Hogyan tovább most?

Boris: Egyik oldalon azt látjuk, hogy a magyar piacon még van növekedési potenciál. Így tudunk majd mi is további sorozatokat értékesíteni. Másrészt pedig

nem titkolt célunk, hogy nemzetközi, régiós piacokon is megjelenjünk. Ehhez a terjeszkedéshez fontos, hogy fel tudjunk mutatni magyar sorozatokat, amelyeket már sikeresen megvalósítottunk.

A külföldi terjeszkedés mikorra valósulhat meg?

Kapitány: Vannak bizonyos megbeszélések ezen a téren, és lassan, de haladunk egy konkrét ügyben. Az igazán nagy dolog viszont az lesz, ha majd saját licencet tudunk értékesíteni, vagyis egy itthon, általunk kifejlesztett produkciót venne meg egy nyugat-európai forgalmazó vagy televíziós csatorna, és nem pedig mi vesszük meg a külföldi formátumot, mint például A mi kis falunkat a szlovákoktól.

A teljesen saját fejlesztésű sorozat bizonyára jóval nagyobb kockázat és drágább is egy tévé számára, mint megvenni a külföldi bevált formákat és azt átültetni.

Kapitány: Egy adaptációnál mindig ott a kész termék, és rendelkezésre állnak adatok, hogy az adott sorozat mikor és hogyan teljesített, tehát valóban jóval kisebb a kockázata a hazai piacon, főleg ha olyan országokban vetítették, ahol hasonlóak a nézői szokások a magyarhoz. De előbb-utóbb szintet kell lépni. Egyébként nem a fejlesztés a legdrágább része a sorozatoknak, még ha nyilván valamivel több is, mint ha csak adaptálni kell. Kezdetben biztos nem számolhatunk egy olyan sorozattal mint például a Cobra11, mely 10 km-es saját autópályát vásárolt, hogy forgathassa a jeleneteit, és amelyben elképesztő mennyiségben törnek-zúznak autókat, ugranak ki ablakokon. Persze azért idehaza is akadnak példák erre, lásd HBO Aranyélet, de ez inkább arra példa, mint amikor a The Crown című, 200 millió dolláros sorozattal a saját Netflix márkáját akarta erősíteni.

Fotó:24.hu/Berecz Valter

A sorozatgyártás meglehetősen költséges, ráadásul a pilot-epizód készítésekor még megrendelés sincs. Hogyan tudja finanszírozni ezt a ContentLab?

Boris: A GB&Partners nyújtott forrásokat a ContentLab számára a pozíciói kiépítéséhez. A menedzsment koncepciója az volt, hogy változás lesz a hazai tévézési szokásokban, és nagyobb lesz az igény a fikciós sorozatokra. Mostanra kijelenthető, hogy az előzetes várakozásunk beigazolódott, és már érettebb fázisba fordult a cég, látszik, hogy működőképes, és további növekedés előtt áll. 2017-et a ContentLab már 650 millió forint körüli árbevétellel és pici nyereséggel zárta, ami még ugyan nem az a nyereség, aminél mi befektetők már megtérülésről beszélhetünk, de az építkezésre és a továbblépésre már jó bázis. Mi egyébként egy kicsit másképp működünk mint más kockázati tőkések a piacon, mivel nagyon aktívan közreműködünk a portfóliócégeink első lépéseinél, így a ContentLabnál is.

Egyszerre pénzügyi és szakmai befektetők?

Boris: Figyeltünk rá, hogy olyan iparágakba fektessünk, ahol volt szakmai tudásunk és amihez jobban értettünk. Sokat számított, hogy 2004 óta foglalkozom filmfinanszírozással és jól ismerem a piac működését és logikáját, ezért az elejétől kezdve viszonylag szorosan tudunk együtt dolgozni a csapattal. Azért is ülünk ma itt ketten, mert közös eredmény, hogy idáig eljutottunk. Ahogy egyre inkább saját lábra áll a cég, úgy fog a GB&Partners befektetőként kissé visszább lépni, hogy a menedzsment minél jobban tudjon saját maga, egyedül érvényesülni.

Bár most a sorozatgyártásról beszélgetünk, azért nem tudunk elmenni amellett, hogy a Forbes korábban tényfeltáró cikket közölt a GB&Partnersről, mely az állami Eximbanktól pályázaton nyert el 16 milliárd forintot a lap szerint vitatható módon, és a lap összefüggést vélt felfedezni a Rogán Antallal való közeli kapcsolat és az elnyert támogatás között. Önnek mi erre a válasza?

Boris: Hosszú regényeket lehetne összerakni abból, hogy hány különböző összeesküvés-elmélet jelent meg ezzel kapcsolatban. Azt tudom mondani, hogy ezeknek a valóságtartalma nagyon alacsony volt, annak ellenére, hogy nálunk mindig nyitva állnak az ajtók az újságírók előtt, hogy elmondjuk, ezek a dolgok hogyan működnek a valóságban. Az említett újságtól például nem hívtak fel, pedig nyilván ismerik a telefonszámomat. Amikor a ContentLab&Factory például az RTL-nek értékesít sorozatot, mindenki fel tudja mérni, hogy ennek mennyi köze lehet a feltett kérdéshez. Büszkék vagyunk rá, hogy olyan cégeink vannak mint a ContentLab, mely piaci alapon méreti meg magát, és így ér el sikereket. A GB&Partnersnek egyébként most már közel 50 portfóliócége van, nagyon különböző iparágakban. Most jutunk el odáig, hogy az első cégek már kezdenek látható eredményeket felmutatni, a kockázatitőke-befektetési műfaj azonban hosszú távú történet, nem szabad türelmetlennek lenni és már az első pillanatban csodát várni, különösen akkor, amikor az ember startup cégekbe fektet. Fel kell építeni a céget, hogy tudjon értékesíteni, és emögött kőkemény munka van.

A Content&Lab esetében is az a cél, hogy előbb-utóbb eladják, kiszálljanak belőle?

Boris: Kockázati tőkésként mindig olyan cégekbe fektetünk be, melyek utána a piacon értékesíthetők lesznek, lehetőség szerint sokszoros szorzóval ahhoz képest, mint ahol befektettünk az elején. Ennek az iparágnak az a specialitása, hogy nagyon sok komoly nemzetközi szereplő van. A ContentLab esetében, ha kellően nagyra tud nőni, jó helyzetben lehetünk, és sok potenciális vevő lehet egy ilyen társaságra.

Fotó:24.hu/Berecz Valter

Iván, az ön neve összeforrt az Üvegtigrisen kívül a híres Postabank és Kontrax reklámokkal, a Beugróval, és dolgozik színházi rendezőként is. Mi az egész életművéből a legnagyobb kedvenc?

Kapitány: Amin éppen dolgozom, mindig az a kedvenc, mivel minden munkámmal szoros viszonyba kerülök. Van egyébként sok olyan produkció, amihez külön is kötődik valami, hogy azt ezért vagy azért szerettem. Nagyon szeretem az Üvegtigrist, hiszen Rudolf Péterrel csináltunk egy kultfilmet, ami, bár ma már senki nem emlékszik rá, valójában nagyon rosszul indult a rossz marketing miatt, de a DVD eladásokkal idővel mégis nagy sikerré vált. A Beugrót is nagyon szerettem, mert egy olyan időszakban indult el és került képernyőre, amikor a színészek általában reggeli műsorvezetők voltak vagy vetélkedők alanyai, de egyáltalán nem tudtak megméretődni színészként a tévében, mert nemigen készültek fikciós művek. Ráadásul nagyon népszerű lett, több csatorna is ismétli, sőt most csináltunk egy új szezont az RTL II-nek. És akkor itt van mostani „gyerekem”, A mi kis falunk, amit nagy öröm volt forgatni. Az, hogy még népszerű is, külön élvezet. De amikor kiállok meghajolni egy színházi premier után, akkor épp arra a produkcióra vagyok a legbüszkébb. Szóval nem tudok semmit sem kiemelni, mert megbántanám a saját munkámat, ha valamelyiket kiemelném közülük.

Mennyire más színházban dolgozni és tévés sorozatokat készíteni?

Kapitány: Nagyon. Eleve a színházi munka periódusa sokkal rövidebb mint egy tévésorozaté. Maximum hat hét van színpadra vinni egy bemutatót. Viszont sokkal kényelmesebb benne, hogy a színházban meleg van és nem esik az eső, tehát az időjárás miatt nem úszhat el semmi. Kiszámítható. Abból a szempontból azonban azért nehezebb, hogy a filmkészítés során ha megvan a jelenet, mehetünk is tovább. A színházban ez nincs így, ott nagyon hosszú hetekig mindig nulláról kell kezdeni mindent. És aztán egyszer csak beérik. Nekem, aki a mozgóképes műfajból jött, az elején nagyon nehéz volt megszokni, hogy mindenki úgy viselkedik, mintha amnéziás lenne, és elfelejtené, amit előző nap megbeszéltünk. A színházban viszont fantasztikus élmény, amikor a nézők együtt lélegeznek a darabbal. Az egyidejűség élménye egészen más, mint a filmnél, aminek pont az a lényege, hogy bármikor elővehetem. A színdarabnál viszont odamehetek a színészhez, és ha valami nem volt jó, elmondhatom, hogy mit kellene másképp még a bemutató után is. Ha a film már kész, ott ez lehetetlen, és minden hiába, amikor meglátok benne utólag egy jelenetet, ami akkor már nem tetszik.

Lesz Üvegtigris 4?

Kapitány: Sokszor felvetődik ez, és Rudolf Péterrel illetve Búss Gábor Olivér íróval sokat gondolkodunk rajta, hogy legyen-e újabb rész. De azért mégiscsak eltelt már 18 év az első óta, és a színészek sem lettek fiatalabbak. Kérdés, hogy ezzel mit lehetne kezdeni, ha lesz következő. És biztosan csak akkor lesz negyedik rész, ha valami olyan sztorit tudunk kitalálni hozzá, ami miatt érdemes megcsinálni. Csak azért, hogy csináljunk egy újabbat, mert vélhetően akkor megint bejön sok néző, én nem tenném ezt a sorozatot kockára. De ez valójában nem rajtam múlik.

Rekorddal indított A mi kis falunk
Nézettségi rekordot hozott a sorozat új évadának premiere az RTL Klubnak.
Szalay Dániel korábbi cikkei
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.