Belföld

Doransky: „Az egyik legrosszabb dolog most politikusnak lenni”

Facebookon szerveződő tüntetések, okostelefonos demonstrálók, kiparodizált politikusok, köztévét alázó mémek, új nyilvánosság. Interjú Dobó Mátyás médiakutatóval.


Fotó: Neményi Márton

Néhány nap alatt szerveződött, mégis több tízezren vettek részt rajta. A csaknem teljes egészében Facebookon szervezett, január másodikai tüntetés megadta 2012 alaphangulatát. Úgy tűnik, mégiscsak működik a közösségépítés a közösségi oldalakon.

A kérdés inkább az, hogy melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás. A meglévő politikai akaratok vagy a meglévő társadalmi elégedetlenség kommunikálására nagyon is alkalmas Facebook képes katalizálni. Ha nem is a közösségi oldal hozza létre ezeket a közösségeket, biztos, hogy rájuk erősít, új formát ad nekik. Új abban, hogy összeköti az embereket, kapcsolati hálót hoz létre, így az információ célirányosan eljut azokhoz, akiket ez érdekel. Ha a mostanihoz hasonló, gyors politikai aktivitások vannak, arra jó a Facebook, hiszen egy rakás ismerőst lehet mozgósítani. Én is meglepődtem, amikor reggel felmentem a Facebookra és láttam, hogy tíz bejegyzésből hét politikai tartalmú – ez alapvetően azt a benyomást kelti, mintha óriási politikai aktivitás lenne Magyarországon. Olyan, mint egy tömegrendezvény, ahol az emberek elkezdenek kiabálni, és a sok kiabálás egyszercsak nagyon hangossá válik.

Az amerikai elnökválasztáson induló politikusok már négy évvel ezelőtt is használták a közösségi felületeteket. Aktívak voltak a szavazók is, kialakult egy új nyilvánosság. Generációváltásról is beszélhetünk.

Az amerikaiak politikai rendszerében kódolva van ez a fajta aktivitás, adománygyűjtés stb. Nálunk ilyen jellegű politikai mozgolódás, mint most, még talán választási időszakban sem volt. Úgy tűnik, ez a mostani csalódott időszak nagyon fekszik a magyar népléleknek.


Fotó: Neményi Márton

A politikai szereplők is olyan aktívak, mint a civilek, vagy vannak azért hiányosságok?

Az a fura, hogy a politika nem túl aktív a közösségi médiafelületeken. Valószínűleg a közvetlen visszacsatolástól tartanak, azt ugyanis nem nagyon lehet kontrollálni. Nincsenek hozzászokva a politikusok, hogy ilyen módon konfrontálódjanak, hogy közös térbe zárják őket ellenzőikkel. Eddig főleg olyan helyeken próbáltak jelen lenni, amiket ismertek, ellenőriztek: összegyűltek szimpatizánsokkal, talán néhány ellenzővel, de ha nem kellett, nem mentek oda, ahol sárdobálás van. Próbáltak egyirányú csatornákon, például a tévén keresztül kommunikálni, a közösségi média azonban ennél sokkal aktívabb. Az egész politikai kommunikáció egy nagyon durva változáson megy keresztül. A politikusok összes hibáját pillanatok alatt előrántják, kibeszélik, kiparodizálják. A következő két év nagyon kemény időszak lesz. Az egyik legrosszabb dolog most politikusnak lenni.

Meg talán köztévésnek. A retusálási botrány kapcsán nemrég a Kétfarkú Kutyapárt egy viccoldalt hozott létre, kiparodizálva a Hirado.hu-t. Az MTVA megpróbálta betiltatni, ez néhány órára sikerült is, de már újra működik. A hírt többen felkapták, újabb viccek születtek, cenzúrával vádolták, majd ismét kiparodizálták a köztévét. Visszanyalt a fagyi?

A média és a közösségi kommunikáció sok ember számára összemosódik. Nem lehet beperelni valakit ezért, mert egy kávéházi beszélgetés során elkezd durván poénkodni egy tévéműsorral vagy politikussal kapcsolatban. Ha ezt azonban online csinálja, akkor az már valamiféle média. Sokan azt érzik, hogy ez médiaszabályozási kérdés, mert a parodizálók ugyanazokat a csatornákat használják, mint a klasszikus online médiaszereplők. Ez a régi és új világ különbségének problémája. A kérdés inkább az, hogy egy ilyen paródia meddig számít közösségi beszélgetésnek, és hol kezdődik a valódi média, amit egyébként érdemes szabályozni.


Fotó: Neményi Márton

De hogyan? Ha valaki készít egy mémet, ami jó, az fél nap alatt körbejárja az egész Faceboookot.

Épp ezért szinte lehetetlen a szabályozás. Időpazarlás. A politikai pamfletek, a regnáló politikai erők karikírozása ősi dolog. Ennek a modern formája most ez. Jelenleg nem szórólapon osztogatják a politikai paródiákat, hanem közösségi médiában, Facebookon körbeküldözgetik. Ezt nem lehet megállítani, a betiltás pedig esélytelen és felesleges. A nép játszóterét nem lehet jogi eszközökkel megállítani. Jelenleg egy csomó olyan ember ül fontos pozíciókban, akiknek fogalmuk sincs, milyen változások zajlanak az online világban. Majd megtanulják. A saját bőrükön. Ha jogi lépések tesznek például a Kétfarkú Kutyapárt viccoldala ellen, akkor jön a helyébe öt másik.

Így is történt.

Igen. A kérdés inkább az, hogy egy-egy ilyen mémnek, paródiának van-e valódi hatása. Tényleg képes igazi változásokat hozni egy olyan dolog, ami néhány óra alatt végigfut az interneten? Valamennyire rombolja a kipécézett intézmény vagy a kormány tekintélyét, de én azért nem értékelném túl az online viccek erejét.


Fotó: Neményi Márton

Ez majd kiderül. Azt azonban már most is tudni, hogy az okostelefonnal a kézben tüntető, twitterező, facebookozó generációt már nehéz megvezetni. Legalábbis úgy, ahogy a köztévé akarta, amikor a híradó élő adásában kevesebb demonstrálót próbált mutatni, mint amennyi valójában volt.

A közösségi realitást nem lehet megkerülni, az offline média már nem tudja megcsinálni azt, amit az MTV a január 2-ai tüntetésen próbált. A demonstrációt több tízezren nézték online, egy csomó fotó, információ szinte azonnal felkerült a Facebookra. A ferdítést el kell felejteni, mert a közösségi média rögtön lebuktat. A politikai aktivitás is valószínűleg átéli majd azt, amit a média. Nagyon sok a tartalom, nagyon gyorsan kipörögnek a hírek. Valamit reggel még felkapunk, délutánra már öt másik lép a helyébe. A politikai aktivitások is valószínűleg ilyenné fognak válni: gyorssá, kapkodóvá. Lesz egy dolog, ami nem tetszik, a nemtetszés kifejeződése gerjeszti majd a közösséget, ebből lesz egy tüntetés, a tüntetés digitális csatornákon eljut több százezer emberhez és a következő nap már el is tűnik. Aztán jön egy másik dolog, másik tüntetés, anélkül, hogy mindennek komoly következményei lennének. Lehet, hogy a jövőben apró tüskék sokasága kell ahhoz, hogy egy komolyabb politikai erő, trend felemelkedjen. Ahogy a médiafogyasztásunk iszonyatgyorsan sekélyesedik, ugyanúgy ez a politikai aktivitásokra is jellemző lesz. Lehet, hogy többen fognak tudni egy tüntetésről, de nem lesz olyan hatása, mint korábban.

Dobó Mátyás “Doransky”
Kommunikációs szakember, szociológus, a Peer Applications ügyvezetője, korábban a Blogter tartalomigazgatója, médiakutató. “Doransky” néven a hazai blogoszféra meghatározó képviselője. 1978-ban született, 2004 óta publikál webes trendekkel, mobilalkalmazásokkal, közösségi médiával kapcsolatos írásokat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik