Az Artemis–2 misszió visszatérése sikerrel zárult, annak ellenére is, hogy sokan aggódtak, hogy az Orion kapszula hőpajzsa nem bírja ki majd a megterhelő feladatot. Ennek oka, hogy az Artemis–2 misszió során alkalmazott hővédő pajzs ugyanolyan volt, mint amilyet a legénység nélküli Artemis–1 esetében használtak, és ez a pajzs a visszatéréskor megrepedt és elszenesedett, és több csavar is hiányzott. A most készült búvárfelvételek azonban megerősítették, hogy a pajzs sokkal jobban teljesített, mint először – írja a Live Science.
A hővédő pajzs, egy polimer gyanta belsejében lévő szilícium-dioxidszálakból álló ablatív bevonat, amely a küldetés legénységének védelmét szolgálta a 39.693 kilométer per óra sebességű visszatérés során. Habár a felbocsátást megelőzően már évek óta tesztelték a pajzsot, az Artemis–1 misszió során szerzett negatív tapasztalatok kétségessé tették azt, hogy az eszköz alkalmas-e a misszióra.
Orosz rulett
Az első éles teszt 2022 végén zajlott, amikor egy pilóta nélküli Orion űrkapszulát juttattak Hold körüli pályára, majd visszajött a Földre. A küldetés sikeres volt, de az Orion öt méter széles hőpajzsa – amely a valaha repült legnagyobb ilyen típusú hőpajzs – a Föld légkörébe érve a vártnál nagyobb károsodást szenvedett. Hosszas elemzések után a NASA úgy döntött, hogy az Artemis–2 esetében is megtartja a hőpajzs eddigi kialakítását, ami ellen az űrrepülési szakma egyes képviselői tiltakoztak.
Az űrügynökség válasza az volt a kételyekre, hogy módosította az Artemis–2 visszatérési pályáját: az Integritynek nevezett kapszula meredekebb szögben lépett be a légkörbe, hogy minél kevesebb időt töltsön el szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között, csökkentve a rongálódás esélyeit. Ez pedig, úgy tűnik, bevált.
Pozitív csalódás
A NASA visszatérés utáni előzetes vizsgálata szerint az Orion hővédő pajzsa minimális elszenesedési veszteséget szenvedett csupán, kerámialapjai pedig repedésmentesek voltak, és a fényvisszaverő hőszigetelő szalag számos helyen még mindig jelen volt – biztosítva a kapszula négyfős legénységének biztonságát a Föld légkörén keresztüli zuhanás során.
A kezdeti ellenőrzések során a rendszer a vártnak megfelelően működött, szokatlan körülményeket nem azonosítottak. A kapszula hővédő pajzsáról a lezuhanás után készített búvárfelvételek, valamint a mentőhajón végzett további vizsgálatok azt mutatták, hogy az Artemis–1 esetében megfigyelt szenesedés jelentősen csökkent, mind mennyiségben, mind méretben
– olvasható a NASA elemzésében, hozzátéve, hogy az Orion precízen érkezett meg, mindössze 4,7 kilométerre a célzott leszállóhelytől.
Fontos kiemelni, hogy a következő küldetés valószínűleg nem fog olyan szélsőséges körülményekkel járni, mint az Artemis–1 és az Artemis–2. Az Artemis–3 ugyanis Föld körüli pályán marad, és az Orion űrkapszula, valamint az Artemis-program magánfejlesztésű holdrakétái (a SpaceX Starshipje, illetve a Blue Origin Blue Moonja) segítségével fogják az egymás közötti dokkolási folyamatokat tesztelni.
