Nádas Péter: A gyászbeszéd egy szerelmi vallomás

A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Ez az első évad utolsó epizódja, a tervezett második előtt. Az életvég kapcsán számos nézőpontot, élményt ismerhettünk meg érintettek – szakemberek, hozzátartozók, betegek, közismert emberek – történetei révén.

Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.

„A halálról folyik egy elvi vita, amit az orvostudomány addig fog folytatni, amíg minden orvos külön nem hal meg, és nem élesztik őket újra.”

Folytatjuk a 16. adásban megkezdett beszélgetést: továbbszőjük Nádas Péter alaptételét, miszerint „az elmúlás nem betegség”. Tényleg meghalt-e az író? Halottnak minősíthető-e az újraélesztett? Nádas szerint „a halál az élet legkivételesebb eseményének ígérkezik, minden ismerőst és tudottat oda kell hagyni ezért az ismeretlenért”. De milyen az, amikor vissza kell jönni ebből az ismeretlenből az életbe?

Felépülve az infarktusából azt írja a Saját halál című könyvében:

Megpróbáltam visszatérni abba a közegbe, amit az ember nagy kétségek közepette evilági életnek nevez. Igyekeztem visszatalálni a legegyszerűbb alapműveletekhez, újra megtanulni, amit a siralomvölgyről tudok. Porszívóztam. A por, a szőnyeg, a kárpitok, igyekeztem komolyan venni a reális létüket. Elég furcsa volt. Attól kezdve, hogy erőszakosan visszahozzák, semmihez nincs köze az embernek. Se a tárgyakhoz, se a többiekhez, se a tudásához, se az élettörténetéhez, semmihez. Vannak emóciói, ha megböki az ujját, akkor fáj, de semmi köze hozzá.

Miért nem mondjuk a másik szemébe még az életben azt, amit egy gyászbeszédben a sír felett? Miért olyan a gyászbeszéd, mint egy szerelmi vallomás?

Szó lesz még túlzott részvétről és közönyösségről, imádkozásról és a hospice embert próbáló feladatáról. És külön részt szentelünk a hospice-úttörő Polcz Alaine végrendeletének és életművének, beszélünk arról a kitartott pillanatról Alaine életében, amikor közel állt az életszentséghez, hogy munkájának az egyik világszerte elismert mestere legyen.

(Az adásban közreműködik Balsai Móni színésznő.)

„Egészen közel kell kerülnöd olyan emberekhez, a legkritikusabb állapotukban, akiket addig nem ismertél. És őket nagyon rövid ideig kísérned kell – a vége egy halál, amit a saját életterveiddel nagyon nehéz összeegyeztetni.”

A beszélgetés első része

Nádas Péter: Egész életemben arra vágytam, hogy végre halnék meg, és ez a két barom orvos visszahoz

Az egyszer már meghalt író iróniával varázstalanítja és súlyos mondatokkal teszi tapinthatóvá a halált podcastunkban.