António Guterres, az ENSZ főtitkára azt mondta: „sok tudományos elemzést láttam az én időmben, de ehhez hasonlót még nem. Az IPCC mai jelentése az emberi szenvedés térképe, és elmarasztaló vádirat a kudarcos klímatevékenységek ellen.” Guterres azt is megjegyezte: az intézkedésekben való késlekedés biztos halált jelent.
Ennyire azonban az IPCC legfrissebb jelentésének szakértői, legalább is azok, akik beszéltek a sajtóval, nem borúlátók. Valójában az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület második munkacsoportjának eredményei azt mutatják: van lehetőség a felmelegedés mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra, de cselekedni kell, mert a cselekvési ablak hamarosan bezárul. Az elemzés mintegy 34 ezer, korábban publikált tanulmány eredményeit összegzi, tehát a jelenlegi legjobb tudásunk a klímaváltozás hatásairól – ezúttal mind közgazdasági, mind társadalomtudományi, mint környezeti szempontból.
Már a 1,5 fok is necces
A globális felmelegedés egyre erősödik, a hatások jelentős része a vártnál súlyosabb lesz, és már csak csekély esély van a legrosszabb pusztítások elkerülésére – első látásra nagyon zord jövőt fest le az IPCC legújabb jelentése, a szakértők szerint mégsem ezt kellene kiemelni belőle. Sokkal inkább azt, hogy egy pontos leírása a jelenlegi helyzetnek, és annak, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a melegedés enyhítésével és az ahhoz való alkalmazkodással képesek legyünk élhető bolygót hagyni az unokáinkra. Sőt, saját magunkra is – Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-európai Egyetem professzora és az az IPCC legújabb jelentésén dolgozó harmadik munkacsoport egyik elnöke szerint ugyanis
„A tudományos bizonyítékok egyértelműek: a klímaváltozás veszélyt jelent az emberi jólétre és a bolygó egészségére” – mondta Hans-Otto Pörtner, a jelentést összeállító 2. munkacsoport társelnöke. „Az összehangolt globális fellépés minden további késleltetése hatására kifuthatunk abból az időből, ami az élhető jövő biztosításához szükséges.”
A párizsi klímaegyezményben meghatározott, iparosodás előtti mértékhez képest mért 1,5 Celsius-fokos emelkedést nézzük, már az is visszafordíthatatlan károsodást okozhat az ökoszisztémákban, és nehezítheti, hogy hatékonyan küzdjünk meg a klímaváltozás okozta problémákkal. Ha azonban ennél magasabbra engedjük az emelkedést – ami egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy a legreálisabb forgatókönyv -, hosszú távon a a jégsapkák és a gleccserek olvadására kell készülnünk, valamint arra, hogy lavinaként indul majd meg a katasztrófa: az erdőtüzek, a fák pusztulása, a tőzeglápok kiszáradása és a permafroszt olvadása további szén-dioxid-kibocsátással jár majd, tovább erősítve a felmelegedést. A kulcsfontosságú ökoszisztémák elvesztik széndioxid-elnyelő képességüket, így szén-nyelőkből szénforrásokká válnak.
Senki nincs biztonságban
A jelentés szerint a klímaváltozás hatásai a bolygó minden területén érezhetők lesznek, senki nincs biztonságban, az emelkedő hőmérséklet, a szélsőséges időjárás mindenkit érint. A világ népességének mintegy fele – 3,3–3,6 milliárd ember – él a klímaváltozással szemben „nagyon érzékeny” területeken, azaz az ő életüket alapjaiban változtathatja majd meg az átlaghőmérséklet-melegedés. A világ part menti területeit és az alacsonyan fekvő szigeteket a 1,5 Celsius-fokot meghaladó változás esetén pusztulás fenyegeti a tengerszint-emelkedés miatt.
Emberek milliói küzdenek élelmiszer- és vízhiánnyal a klímaváltozás miatt, még a jelenlegi hőmérsékletszint mellett is. A fajok tömeges pusztulása, a fáktól a korallokig, már most zajlik, és a helyzet csak romlani fog.
A bolygó országainak egy részének intézkedései szerint a szándék az, hogy a bolygó földterületének 30 százalékát megóvjuk – a jelentés szerint azonban legalább felére lenne szükség ahhoz, hogy a természetes ökoszisztémák kárhelyreállító képességei megmaradjanak – vagyis ahhoz, hogy az általunk felgyorsított klímaváltozás okozta károkat képesek legyenek mitigálni.
Mi vár Európára?
Az iparosodás kezdetéhez képest jelenleg 1,1 Celsius-fokkal magasabb az átlaghőmérséklet, ami már most hatással van a természeti és emberi ökoszisztémákra a kontinensen. Egyre gyakoribbá válnak az összetett hőhullámok és az aszályok, Európa déli részére pedig nagyrészt negatív hatások várhatók. A hőterhelés növekedése azért is különösen problémás, mert nem hoz akkora hírverést, mint például az Észak-Amerikát sújtó óriásviharok – mondja Ürge-Vorsatz Diána.
Európában a hőstresszből adódik a legtöbb probléma, ez viszont nem olyan izgalmas sajtóhír, mint egy pusztító vihar.
A szakértők négy fontos kockázatot azonosítottak Európára vonatkozóan, amelyek közül a legtöbb a 2 Celsius-fokos emelkedésnél válik igazán súlyossá. 3 Celsius-fokos melegedéstől és még nagy alkalmazkodási törekvések mellett is komoly kockázatok maradnak Európa számos szektorában.
Az első fontos kockázati tényező az emberek mortalitása és morbiditása, valamint az ökoszisztémák hő hatására bekövetkező változásai. A 1,5 Celsius-fokos emelkedési küszöbhöz képest 3 Celsius-foknál kétszeresére-háromszorosára nő a hőstressz kockázatának kitett emberek száma. Ekkor már elérjük az alkalmazkodás határát, 3 fok felett a most létező egészségügyi rendszerek képtelenek lesznek lekövetni a hőstressz okozta extra terhelést.
A felmelegedés csökkenti a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák számára megfelelő élőhelyteret, és visszafordíthatatlanul megváltoztatja összetételüket, ami 2 fokos melegedés fölött jelent igazi drámai változásokat. Az előrejelzések szerint a tűzveszélyes területek Európa-szerte sokszorozódni fognak, veszélyeztetve a biológiai sokféleséget és a szén-dioxid-elnyelőket, ami láncreakciót indíthat be.
A második kockázati tényező a hőstressz hatása a mezőgazdasági terményekre. Az előrejelzések szerint Dél- és Közép-Európában súlyos veszteségek várhatók a terméshozamban, amit az sem fog ellensúlyozni, hogy egészen a 2 fokos melegedésig Észak-Európában nőhet a terméshozam. Míg az öntözéssel meg lehetne oldani a problémát, az egyre fenyegetőbb vízhiány egy idő után ezt lehetetlenné teszi majd. És itt el is érkezünk a harmadik kockázati tényezőhöz: a vízbiztonsághoz. 2 Celsius-fokos melegedésnél a lakosság több mint egyharmadát érinti majd a vízhiány, 3 fokos melegedésnél pedig ez a kockázat megduplázódik, jelentős gazdasági veszteséget okozva. Közép- és Dél-Európában, és az európai nagyvárosokban 3 foknál már komoly vízhiánnyal lehet majd számolni.
A negyedik kockázati faktor a tengerszint emelkedése és az árvízveszély növekedése: 3 Celsius-fok felett megduplázódik az árvizekkel és elöntött területekkel kapcsolatos károk költsége. A tengerparti árvizek gyakorisága az előrejelzések szerint a 21. század végére a tízszeresére nőhet, és 2100 után ez komoly fenyegetést jelent a tengerparti közösségekre nézve.
A szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy a rossz adaptációs megoldásokat kerülni kell – ezek olyan alkalmazkodó stratégiák, amelyek rövid távon ugyan megoldást jelenthetnek a klímaváltozás okozta problémákra, hosszú távon azonban rontják a helyzetet. Ilyen lehet a klímaberendezések használata például.
