Amatőr csillagászok tavaly decemberben akkor a bolygó felszínén egy hatalmas fehér foltot vettek észre. Azóta a Naprendszer kutatói fokozott odafigyeléssel követik a Szaturnusz légköri változásait.
A bolygón harminc földi évente tavaszodik, ilyenkor mélyebben is beindul a felhőmozgás, mely drámai viharokat eredményez. A Földről 1876 óta észleli az emberiség a gigantikus viharokkal kezdődő szaturnuszi tavaszt.
A NASA Cassini szondájának és az Európai Déli Obszervatórium mérései alapján kiderült, hogy gyűrűs bolygón 354 km/óra sebességgel fúj a keleti szél. Egy viharfelhő számunkra elképzelhetetlenül magas, 600 km-re nyúlik fel az égbe. A fő örvény szélessége 5000 km.
Összehasonlításképpen a legnagyobb földi zivatarok kb. 20 km magasak, és egyikük sem kerüli meg az egész bolygót.
December óta a szaturnuszi vihar a gáz-bolygó külső szélétől 300 km-re egy réteg vízfelhőt szült, a felhőrétegből feláramló gázok 20 Celsius fokkal melegebbek a szokásosnál. Az infravörös képek hőmérséklet ingadozásokat mutatnak. A kutatók nem biztosak abban, hogy a megfigyelt jellemzők minden szaturnuszi szezonális viharra jellemzőek.
