Csütörtök este a magyar labdarúgó-válogatott 2-0-as győzelemmel zárta az Észtország elleni Nemzetek Ligája mérkőzést. Dzsudzsák Balázs a találkozó 65. percében, Nagy Dominik helyére állt be, majd miután a Marco Rossit helyettesítő Cosimo Inguscio a 76. percben Szalai Ádám helyére pályára küldte Böde Dánielt, a kapitányi karszalag is újra a korábbi „csk” felkarjára került.
A háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkáról hónapokon át tartó magánéleti válságát követő idén augusztusi Eb-győzelme után azt írtuk, „most vált nagybetűs bajnokká”.
Dzsudzsák ugyan se olimpiát, se vb-t, se Eb-t nem nyert, nyerhetett sportágából, a magyar labdarúgás 1986-2010 közötti zuhanásából adódóan, de tény, az elmúlt hónapokban a mélyben járt. Csapat és önbizalom nélkül nagyon mélyen.
Formáját látva honlapunk már a júniusi, ausztráloktól hazai pályán elszenvedett 2-1-es vereség után – itt nem lépett pályára, helyette Sallai bizonyított a kezdőben – azt írta Dzsudzsák ki-, Sallai bejátszotta magát a válogatottba.
Georges Leekens egyszer, augusztusban még bizalmat szavazott neki, de a 65. percben lecserélte Brestben a Fehéroroszok elleni 1-1-es meccsen. Dzsudzsák azóta, azaz három hónapja nem kapott meghívót a válogatottba. Marco Rossi nem hívta be, mert szeptember végéig csapat nélkül tengődött, de a szurkolók is láthatták az igazi okot; az utóbbi időben súlyfelesleggel küzdött, dinamikája, formája meg sem közelítette régi önmagát, így
Csütörtök este a nyári önmagához képest egy merőben más Dzsudzsák lépett pályára.
- Arcáról, csípő tájékáról eltűnt az árulkodó kerekdedség,
- úgy nézett ki, ahogy egy megfelelően leedzett sportolónak illik.
- A pályán már az első sprintjén látszott, nem erőlködik, csak pörög vörösödő, oxigénhiányos fejjel, hanem újra halad, mint a gyorsvonat.
- Simán nyerte azokat a futóversenyek utáni párharcokat, amelyeket az Eb óta többnyire elvesztett.
- Némi szerencsével, egy kapáslövés helyett átvételből leadott ballábas bombával akár gólt is szerezhetett volna.
Dzsudzsák tényleg nem nyert se olimpiát, se vb-t, se Eb-t, de az elmúlt időszakban bebizonyította, képes felmászni a gödörből. Még a „puha arab bajnokságban” is képes többet tenni, többletmunkát végezni annak érdekében, hogy újra megfelelő formába kerüljön, és újra a válogatott húzóembere legyen.
A 97-szeres válogatott labdarúgó, akinek az örökrangsorban elfoglalt harmadik helyére épp Gera Zoltán hívta fel a figyelmét a mérkőzés reggelén, a találkozó utáni őszintén beszélt a miértről, a számára megmaradt egyetlen motivációról.
A válogatottság nem nagy, hanem döbbenetes dolog. Az, amikor az ember, aki tíz éven át ott volt, nincs a válogatottban…, nem tudnám szavakba önteni, hogy mit jelent kívülről nézni a többieket. Újraértékelődött bennem, hogy ez mekkora dolog, s mekkora hiányt tud jelenteni az ember életében. Hihetetlen, de izgultam, és örülök, hogy újra megélhettem azt a döbbenetes érzést, hogy milyen válogatottnak lenni. Hálás vagyok, hogy ennyi évet és meccset pályán tölthettem. Mindig tűzön-vízen keresztül mentem a válogatottért és hálás vagyok a szurkolók fogadtatásáért is
– értékelt a 31 éves labdarúgó, majd hozzátette,
amikor a találkozó után a szurkolókkal együtt énekeltem a himnuszt, először felnéztem rájuk, majd magam elé meredtem. Becsuktam a szemem, végigfutott az agyamon az elmúlt hónapok szenvedése és megkönnyeztem, hogy újra nemzeti színű mezben lehetett a pályán.
(Nyitókép: MTI/Illyés Tibor)
