Ambros Martín triplával búcsúzik Győrtől. Az ETO női kézicsapatának edzője ebben a szezonban mindent megnyert az együttessel: a Magyar Kupával kezdték, aztán jött a drámai küzdelem a Bajnokok Ligája döntőjében (az a Kiss Éva-bravúr…), majd a héten a magyra bajnoki címmel zárult a sor, az NB I végjátéka sem alakulhatott volna izgalmasabban, mindössze egy gól döntött összesítésben a győriek javára a Fradival szemben.
A szombati Nemzeti Sportban jelent meg egy terjedelmesebb interjú a spanyollal, akik a következő szezontól a Rosztov-Dont irányítja majd. Ebben elmondta, hogy azelőtt kellett meghoznia a döntést a távozásáról, hogy arra készen állt volna. Megérti a győri vezetőket, hogy a távozása esetén meg kellett találniuk az utódját, de nem volt könnyű feladat. Ezután egy Vasas elleni meccset követően közölte a játékosaival a döntést.
Teljesen összetörtem. Egy barátom szerencsére kijött a meccsre, ő rengeteget segített – ott, a csarnok előtt kiöntöttem neki a szívemet. (…) Tényleg nem álltam készen a döntésre, és még nem akartam meghozni. Ez senkinek sem a hibája, mégis így alakult, a Vasas elleni mérkőzés után el kellett határoznom magam.
Amikor a döntés körülményeiről kérdezték, onnan kezdte, hogy a napi munkában hisz. Így egy-egy vereségben sem a kudarcot látja, hanem azt, hogyan lesz az által jobb a csapata. Márpedig Győrben azt érezte, hogy tökéletesnek kellett lenni, márpedig ő nem szereti, ha folyton kötelező nyerni, mert onnantól kezdve minden egyes vereség kudarc. Márpedig az ETO-val eljutottak erre a pontra, ennél pedig nincs feljebb, csak az, hogy még szebben győzzenek. Ebben a helyzetben pedig nem volt igazán önmaga.
Megkérdezték arról a sérüléshullámról is, ami a Győrt sújtotta a szezonban, amire azt felelte, már kezdte magát bűnözőnek érezni az év elején, annyian fogták rá, hogy az ő hibája a rengeteg sérülés. Ő pedig ettől elbizonytalanodott, tényleg elhitte, hogy ő teszi tönkre a játékosait, és szerinte ez a legnagyobb hiba, amit elkövetett, hogy ekkor feladta önmagát és másoknak akart megfelelni. Ezzel kapcsolatban mesélt valamit Görbicz Anitáról, hogyan is billentette helyre az önbizalmát:
Görbicz Anita mondott nekem valamit, ami helyrebillentett. Illetve nem csak egyszerűen mondott… Közel állt hozzá, hogy fel is pofozzon, olyan dühös volt: >>Azokra hallgatsz, akik szerint túl keményen edzünk? Ki állítja ezt? Mert az nem volt itt az első két évedben! Na, akkor igazán keményen edzettünk, nyertünk két BL-t, és mégsem volt ennyi sérültünk!<< És ez felnyitotta a szemem, az asztalra csaptam, és azt mondtam magamnak: >>Ambros, te barom, járd tovább a saját utadat! Ha nem jön be, az a te hibád lesz, de inkább így bukj el, mint mások tanácsára hallgatva!<<
Mindezek után sem okol senkit azért, hogy végül a távozás mellett döntött. Sőt, hisz a ciklikusságban, játékosként és edzőként is többnyire hat-hat évet töltött egy helyen, az Itxakónál trénerként ráhúzott még egyet, az nem vált be neki.
Persze azóta többször is megbánta már a döntését, de következetes ember, hozott egy döntést, ahhoz tartja magát. Megtisztelve érzi magát, hogy nem csak a csapat és a klub, hanem a város és Magyarország részének érezhette magát. Úgy érzi, jobb edző lett, viszont jobb ember nem, épp a már említett időszak miatt, amikor, ha rövid időre is, de feladta önmagát. Szégyenkezett is emiatt.
És, hogy milyen volt a Győrben eltöltött hat év?
Kurvajó!
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
