Két évtizedes adósságot egyenlítettek ki a Debreceni Egyetem munkatársai, amikor ötévnyi munka után idén ősszel befejezték a Pannon régió növényfajainak jellegeit és tulajdonságait összegző adatbázist.
Az interneten szabadon elérhető PADAPT (Pannonian Database of Plant Traits) névre keresztelt gyűjtemény hazai és nemzetközi szinten is alapvető információkkal segíti a kutatókat számos tudományterületen a botanikától az ökológiáig, a természetvédelemig, illetve a laikusok számára is hasznos adatokat tartalmaz az egyes fajok jellemzőiről, elterjedéséről, védettségéről vagy akár inváziós mivoltáról.
A nagyobb eredmények a projektre épülő komplex kutatások formájában jönnek majd, ám önmagában ebből az iszonyatos adatmennyiségből első ránézésre is látszik, hogy a hazai növények levelei kisebbek, az általuk érlelt magok tömege szerényebb, mint nyugat- vagy észak-európai fajtársaiké.
Ez az „első ránézés” valójában az adatbázis segítségével elért első eredményeket jelenti, és kívülállóként bőven akadnak egyéb kérdések is. Mit takar a Pannon régió, mit jelent növényeknél a jelleg? Miben és miért mások a növényeink, mint bárhol máshol Európában? Dr. Török Pétert, a Debreceni Egyetem növényökológus professzorát, a HUN-REN-UD Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport és a PADAPT-projekt vezetőjét kérdeztük.
Csaknem 2700 növényfaj
Pannónia a lényegében a mai Dunántúlt magában foglaló egykori római provincia neveként ismert, de más tudományágakban, a botanikában például nem ezt jelenti. A Pannon biográfiai régió többnyire a Kárpát-medence alföldi, dombvidéki területeit jelenti a magasabb hegységek kivételével, akár úgy is mondhatjuk, hogy a „medence alját”.
Ezen a területen mintegy 2700 edényes növényfaj él – harasztoktól „felfelé” a rendszertanban, a mohák például már nem tartoznak ide –, de teljes régiós adatbázis ide vagy oda, pontos számot nem lehet mondani. A lista ugyanis folyamatosan változik a klímaváltozás és az emberi tevékenység hatására érkező idegenhonos fajok térhódítása vagy akár őshonos fajok eltűnése miatt is.
A témához képest nem rég, 2009-ben jelent meg a legújabb magyar növényhatározó, mára ahhoz képest is több tucatnyi (nagyságrendileg 30-50) fajjal bővült hazánk flórája
– mondja a 24.hu-nak Török Péter.
Nyilván idő kérdése, amíg egyes növények magyarországi megtelepedése, természetes úton való terjedése tudományosan is bizonyítottá válik, jórészt ezért a számokat illető bizonytalanság. Éghajlatunk egyre inkább a most még mediterránnak nevezett jegyeket mutatja, ami a meleg- és szárazságtűrő növényeknek kedvez.
Megél már a banán, egyre jobban terem a füge, de az éremnek van egy másik, sötét oldala is: a hűvösebb, nedvesebb környezetet kedvelő fajok lassan visszaszorulnak, illetve kipusztulnak. Ne menjünk messzire,
Sokkal több, mint lista
A PADAPT-hoz visszatérve, mint említettük, a teljes pannon növényvilágot – pontosabban a valódi szállítószövettel rendelkező növényeket – lefedő, kereshető adatbázis elsősorban tudományos kutatások támogatására szolgál, de az érdeklődő laikust is segíti. Nem egy szűk felsorolás, hanem nemzetközi szabványok alapján tartalmazza mérhető jellemzőit, jellegeit – és ez a dolog lényege.
A növényi jellegek a szűken vett jellemzőkön, mint a levélfelület, magtömeg, virágzás időtartama stb. túlmenően egyebeket is jelent, Török Péterék 54 jelleget társítottak a fajokhoz. A jellegek összessége az egyes növényi stratégiákat határozza meg: például, hogy mennyire versengő, milyen gyorsan nő, ennek következtében miként árnyékolja a környezetét, ezt is hosszasan lehet sorolni.
A lényeg, hogy a növények ne csupán faji hovatartozásuk, hanem mérhető tulajdonságaik alapján is megjelenjenek egy adatbázisban. Ezt elterjedésükkel kiegészítve egy adott élőhelyről és növényi közösségének működéséről is fontos információkat ad
– magyarázza a professzor.
Szárazabb, és még szárazabb lesz
És miért van szükség saját adatbázisra, amikor már hosszú ideje kiváló nemzetközi gyűjtemények érhetők el több tízezer fajjal? Azért, mert egyrészt számos hazai faj adata egyáltalán nem található meg bennük, vagy a hazánkban is őshonos növényekről ezek az adatbázisok jellemzően Nyugat- és Észak-Európából, vagyis atlantikus és boreális klímáról származó adatokat tartalmaznak. Közép-Európa és a Kárpát-medence jóval szárazabb, az eltérő környezet pedig hatással van a növényfajok jellegére és tulajdonságaira.
Az már kiderült, hogy – miként említettük – kisebbek a leveleik és kisebb a magtömegük, mindkettő a szárazsággal hozható összefüggésbe. A jövőben pedig még szárazabb lesz, a klímaváltozással ugyanis hazánk éghajlata egyre inkább a mediterrán felé csúszik: hosszú, száraz, hőhullámokkal tarkított nyarak, eltűnő átmeneti évszakok és enyhe, csapadékos telek.
Ami az adatbázist illeti, Török Péter szavaival, „ez egy végtelen történet”. Mondjuk úgy, ez az 1.0-ás verzió, a kutatók folyamatosan töltik fel az újabb és újabb adatokat, követik a változásokat, teljesen készen tehát soha nem lesz – hozzáértők és laikusok számára is jól használható és naprakész viszont a professzor és munkatársai reményei szerint igen.
