Syukuro Manabe, Klaus Hasselmann és Giorgio Parisi vihette haza az idei fizikai Nobel-díjat az összetett fizikai rendszerek jobb megértéséért tett munkájuk miatt. A díj felét Parisi, a másik felét pedig közösen Manabe és Hasselmann kapta.
Mindhárom tudós kaotikus, látszólag átláthatatlan jelenségek tanulmányozásáért részesült a Nobel-díjban. Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann megalapozta elméleteinket a Föld klímájáról, és arról is, hogy az ember hogyan befolyásolja azt, Giorgio Parisi pedig a rendezetlen anyagok és a véletlenszerű folyamatok elméletéhez való forradalmi hozzájárulásáért lett Nobel-díjas.
Az idei fizikai Nobel-díj központjában az olyan összetett rendszerek állnak, amelyek véletlenszerűnek, sőt, kaotikusnak tűnhetnek, mégis a megfelelő tudományos módszerekkel jól leírhatók. Minden összetett rendszer sok különböző, egymással kölcsönhatásban lévő részből áll. Fizikusok már néhány évszázada tanulmányozzák őket, nem csoda: nagyon nehezen lehet matematikailag leírni őket, hiszen rengeteg tényezőből állhatnak, vagy látszólag csak a véletlenek irányíthatják őket. Az emberiség számára egy létfontosságú ilyen komplex rendszer a Föld éghajlata.
Több mint kétszáz évvel ezelőtt Joseph Fourier tanulmányozta azt az energiaegyensúlyt, ami a bolygót érő és az arról visszaverődő hősugárzás között áll fenn. Fourier munkájára támaszkodva tudósok évszázadok óta próbálják megbecsülni, hogyan változik az energiaegyensúly felborulásával a klíma, és hogy ez mennyiben az emberiség sara.
Syukuro Manabe volt az első, aki kimutatta, hogy a légköri széndioxid-emelkedéssel együtt a bolygó felszínének hőmérséklete is emelkedik. Az 1960-as években ő vezette a Föld éghajlatának fizikai modellezését, és ő volt az első, aki feltárta a sugárzási egyensúly és a légtömegek függőleges mozgásának kölcsönhatását.
Egy évtizeddel később Klaus Hasselmann kötötte össze az időjárást az éghajlattal, válaszolva arra a régóta fennálló kérdésre, hogyan lehetnek a klímamodellek megbízhatók, és hogyan láthatják előre a történéseket akkor, ha a napi időjárás meg teljesen kiszámíthatatlan. Ezenkívül módszereket dolgozott ki olyan speciális jelek, ujjlenyomatok azonosítására, amelyeket mind a természeti jelenségek, mind az emberi tevékenységek egyaránt hagynak az éghajlaton. Hasselmann munkája segített bizonyítani, hogy a globális felmelegedésért legalább részben az ember széndioxid-kibocsátása a felelős.
Giorgio Parisi 1980 körül munkájával rejtett mintázatokat fedezett fel rendezetlen, komplex anyagokban. Ugyan a módszertan nem, az elv ugyanaz: ahogyan Parisi ezekben az összetett anyagokban, úgy Manabe és Hasselmann a klímában és időjárásban tette ugyanazt. Felfedezései a legfontosabbnak számítanak a komplex rendszerek elméletének kidolgozásában. Ezek a felfedezések lehetővé teszik számos különböző és látszólag teljesen véletlenszerű anyag és jelenség megértését és leírását, nemcsak a fizikában, hanem más, nagyon különböző területeken is, mint például a matematika, a biológia, az idegtudomány vagy a gépi tanulás.
Parisi a Nobel-díj átadóján azt mondta, hogy jelenleg az üvegtestek fizikáján dolgozik, mivel rengeteg megválaszolatlan kérdés van még a témában. Ezenkívül a világjárványban is próbálja megtalálni az ok-okozatot és teljesen véletlen egybeeséseket, azaz azt teszi, amit eddig mindig is: a káoszban próbálja meglátni a rendet.
