Tudomány zöldövezet

Kisebb hegynyi iszapot vesznek ki a Balatonból

Két kotróhajó dolgozik azon, hogy 100 ezer köbméternyi üledék eltávolításával gátat szabjanak az algák szaporodásának. Mivel külső szennyezés nem érte a tavat, az algavirágzást segítő tápanyag belső forrásból, vagyis az üledékből származhat, ezért kell az üledéket lepelkotrással kiemelni, és iszapcsapdákban foglyul ejteni.
Korábban a témában:

Idén is folytatódott az algaburjánzás a Balatonon, és bár korlátozásokat eddig nem kellett bevezetni, a tó vízminősége aggodalomra ad okot. A problémát a kékalgák, más néven cianobaktériumok túlzott elszaporodása okozza, és koránt sem merül ki abban, hogy a víz felszínén lebegő telepeik rontják a fürdőzés élményét. Ezen élőlények anyagcsereterméke ugyanis olyan toxikus anyagokat tartalmaz, amelyek

bőr- és szemgyulladást, lenyelve gyerekeknél hányást és hasmenést okozhatnak. Sőt, az ivóvízből is nagyon nehéz kiszűrni.

Majd’ 30 évig minden rendben volt

Az algavirágzás korábban ezelőtt jó négy évtizeddel okozott nagyon nagy gondot – elsősorban a Balaton nyugati medencéjében –, a tisztítatlan szennyvízzel óriási mennyiségű foszfor- és nitrogénvegyület jutott a tóba. Ezt az algák „műtrágyaként” hasznosították, és amikor a környezeti feltételek is optimálisak voltak, jelesül kánikula idején rendkívüli mértékben elszaporodtak.

Az 1990-es évekre a Kis-Balaton felélesztésével és a szennyvizek tisztításával sikerült a problémát orvosolni, az utolsó algavirágzás 1994-ben történt. Tavaly augusztusban azonban a szakembereket is meglepte, hogy hirtelen a tó nyugati részén ismét nagy tömegben jelentek meg a kékalgák – a folyamatnak akkor hamar vége is szakadt, mikor szeptemberben megszűnt a kánikula. Idén azonban újra elkezdődött, a hőségperiódusok során több helyen is a határértéket megközelítő vagy el is érő algakoncentrációt mértek (a határérték 50 mikrogramm egy liter vízben).

A kutatók egyelőre keresik az okokat. A háttérben nyilvánvalóan a tápanyagkoncentráció megnövekedése áll, de külső terhelés nem érte a tavat, a kutatás egyelőre ott tart, hogy az elsősorban foszforvegyületek belső forrásból származhatnak. A korábban bemosódott anyag jó része ugyanis az üledékben csapdázódott, ártalmatlanul „pihen” egészen addig, míg valami meg nem változtatja a víz és az üledék fizikai, kémiai kölcsönhatásait – itt írtunk erről a Hasmenést, kiütést okozhatnak a burjánzó balatoni algák című cikkünkben.

Amíg a tudósok ennek megfejtésén dolgoznak, a hatóságok is meghozták a szükséges intézkedéseket. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) harmadfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendelt el, és július 23-án megkezdte a meder kotrását. Ennek mikéntjéről az OVF írásban válaszolt a 24.hu-nak.

Hasmenést, kiütést okozhatnak a burjánzó balatoni algák
Baj van, annyi bizonyos, de az igazán rossz hír, hogy még a kutatók sem értik pontosan, miért egyre „betegebb” a Balaton.

Iszapcsapdákat is kialakítanak

A csaknem egy hónapja folyó munkát lepelkotrásnak nevezik, célja pedig, hogy a nitrogént és foszfort tartalmazó üledékréteg kiemelésével csökkentsék az algák számára rendelkezésre álló tápanyagot, így gátolva a szaporodásukat. Logikusan minél több tápanyagot vesznek ki a tóból (iszappal együtt), úgy csökken az algavirágzás esélye. Maga a lepelkotrás az az üledék felső 20-30 centiméteres rétegének, az úgynevezett finomfrakciójú lebegő üledék eltávolítását jelenti egy „porszívó” jellegű szívófejjel.

Emellett mélykotrást is alkalmaznak, ezzel a mederfenéken úgynevezett iszapcsapdákat alakítanak ki: 1,5-2 méter mély „gödröket”, amelyekben a lebegő iszap koncentrálódik, és nem tud tovább vándorolni a fenéken.

Maga a munka speciális, kotrófejjel ellátott úszó munkagépekkel történik, úgynevezett hidromechanizációs technológiával, azaz a kikotort iszap – vízzel keveredve – csővezetéken keresztül jut el az iszaplerakó helyre. Jelenleg két kotróhajó dolgozik, napi kapacitásuk 400 és 800 köbméter, egy nap alatt tehát 1000-1200 m3-nyi iszapot képesek eltávolítani – részletezi az OVF.

100 ezer köbméter

A kotrási terület két részből áll, összesen 15 hektárt érint, innen a tervek szerint 100 ezer köbméternyi iszapot fognak kiemelni, ám amennyiben a helyzet indokolja, a mennyiség növelhető. Az iszap zagytérbe kerül, majd a 2-3 évig tartó kiülepedés után tájsebek gyógyítására – például felhagyott bányák rekultivációjára – vagy mezőgazdasági területek talajjavítására használhatják.

Összességében a mederkotrás ugyan nem derít fényt a jelenség okára, de hatékony módszer az iszap, valamint a benne lévő tápanyag eltávolítására, ami végső soron mindenképp az algák szaporodását gátolja. Az alkalmazott módszert pedig esetünkben az OVF a tudományos élet hivatott szakértőinek bevonásával folyamatosan értékeli.

A Balaton életében azonban korántsem ez a legnagyobb léptékű ilyen beavatkozás. A Keszthelyi-medencében 1992-2003 között 2,18 millió köbméter iszapot emeltek ki, ezt a munkát is az akkori, fent már cikkünkben is említett rossz vízminőség indokolta.

Kiemelt kép: az IMS kotró és csővezetéke. Fotó: OVF/Romet Róbert 

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.