Idén is folytatódott az algaburjánzás a Balatonon, és bár korlátozásokat eddig nem kellett bevezetni, a tó vízminősége aggodalomra ad okot. A problémát a kékalgák, más néven cianobaktériumok túlzott elszaporodása okozza, és koránt sem merül ki abban, hogy a víz felszínén lebegő telepeik rontják a fürdőzés élményét. Ezen élőlények anyagcsereterméke ugyanis olyan toxikus anyagokat tartalmaz, amelyek
Majd’ 30 évig minden rendben volt
Az algavirágzás korábban ezelőtt jó négy évtizeddel okozott nagyon nagy gondot – elsősorban a Balaton nyugati medencéjében –, a tisztítatlan szennyvízzel óriási mennyiségű foszfor- és nitrogénvegyület jutott a tóba. Ezt az algák „műtrágyaként” hasznosították, és amikor a környezeti feltételek is optimálisak voltak, jelesül kánikula idején rendkívüli mértékben elszaporodtak.
Az 1990-es évekre a Kis-Balaton felélesztésével és a szennyvizek tisztításával sikerült a problémát orvosolni, az utolsó algavirágzás 1994-ben történt. Tavaly augusztusban azonban a szakembereket is meglepte, hogy hirtelen a tó nyugati részén ismét nagy tömegben jelentek meg a kékalgák – a folyamatnak akkor hamar vége is szakadt, mikor szeptemberben megszűnt a kánikula. Idén azonban újra elkezdődött, a hőségperiódusok során több helyen is a határértéket megközelítő vagy el is érő algakoncentrációt mértek (a határérték 50 mikrogramm egy liter vízben).
A kutatók egyelőre keresik az okokat. A háttérben nyilvánvalóan a tápanyagkoncentráció megnövekedése áll, de külső terhelés nem érte a tavat, a kutatás egyelőre ott tart, hogy az elsősorban foszforvegyületek belső forrásból származhatnak. A korábban bemosódott anyag jó része ugyanis az üledékben csapdázódott, ártalmatlanul „pihen” egészen addig, míg valami meg nem változtatja a víz és az üledék fizikai, kémiai kölcsönhatásait – itt írtunk erről a Hasmenést, kiütést okozhatnak a burjánzó balatoni algák című cikkünkben.
Amíg a tudósok ennek megfejtésén dolgoznak, a hatóságok is meghozták a szükséges intézkedéseket. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) harmadfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendelt el, és július 23-án megkezdte a meder kotrását. Ennek mikéntjéről az OVF írásban válaszolt a 24.hu-nak.
Iszapcsapdákat is kialakítanak
A csaknem egy hónapja folyó munkát lepelkotrásnak nevezik, célja pedig, hogy a nitrogént és foszfort tartalmazó üledékréteg kiemelésével csökkentsék az algák számára rendelkezésre álló tápanyagot, így gátolva a szaporodásukat. Logikusan minél több tápanyagot vesznek ki a tóból (iszappal együtt), úgy csökken az algavirágzás esélye. Maga a lepelkotrás az az üledék felső 20-30 centiméteres rétegének, az úgynevezett finomfrakciójú lebegő üledék eltávolítását jelenti egy „porszívó” jellegű szívófejjel.
Maga a munka speciális, kotrófejjel ellátott úszó munkagépekkel történik, úgynevezett hidromechanizációs technológiával, azaz a kikotort iszap – vízzel keveredve – csővezetéken keresztül jut el az iszaplerakó helyre. Jelenleg két kotróhajó dolgozik, napi kapacitásuk 400 és 800 köbméter, egy nap alatt tehát 1000-1200 m3-nyi iszapot képesek eltávolítani – részletezi az OVF.
100 ezer köbméter
A kotrási terület két részből áll, összesen 15 hektárt érint, innen a tervek szerint 100 ezer köbméternyi iszapot fognak kiemelni, ám amennyiben a helyzet indokolja, a mennyiség növelhető. Az iszap zagytérbe kerül, majd a 2-3 évig tartó kiülepedés után tájsebek gyógyítására – például felhagyott bányák rekultivációjára – vagy mezőgazdasági területek talajjavítására használhatják.
Összességében a mederkotrás ugyan nem derít fényt a jelenség okára, de hatékony módszer az iszap, valamint a benne lévő tápanyag eltávolítására, ami végső soron mindenképp az algák szaporodását gátolja. Az alkalmazott módszert pedig esetünkben az OVF a tudományos élet hivatott szakértőinek bevonásával folyamatosan értékeli.
A Balaton életében azonban korántsem ez a legnagyobb léptékű ilyen beavatkozás. A Keszthelyi-medencében 1992-2003 között 2,18 millió köbméter iszapot emeltek ki, ezt a munkát is az akkori, fent már cikkünkben is említett rossz vízminőség indokolta.
Kiemelt kép: az IMS kotró és csővezetéke. Fotó: OVF/Romet Róbert
