A pestisdoktorok ruhája sok helyen, így filmekben, videojátékokban, a velencei karneválon vagy YouTube-videókban még manapság is feltűnik, a bizarr öltözék halálhoz való kapcsolódása miatt szimbolikus jelentőségű. A járványok idején ugyanakkor úgy vélték, hogy a felszerelésnek gyakorlati haszna is van.
A kora újkori tudósok úgy gondolták, hogy a pestis a betegekkel, illetve a fertőzött, bűzös levegővel való érintkezés hatására fertőz. Ma már tudjuk, hogy a pestis valójában akkor támadhatja meg a szervezetet, ha az embert egy, a Yersinia pestis nevű baktérium által fertőzött bolha csípi meg, esetleg fogyaszt egy bolha ürülékéből – igaz, cseppfertőzéssel tüdőspestis is kialakulhat.
Az ismert pestisdoktor-felszerelés egy könnyű, lábat is fedő viaszos szövetből, egy hosszú szárú csizmából, illetve egy üveges szemnyílással és madárcsőrre emlékeztető arcrésszel ellátott maszkból állt. Az orvosok gyakran nádpálcát is hordtak maguknál.
A hagyomány szerint az öltözéket a 17. században fejlesztette ki a francia Charles de Lorme. Hogy valóban így volt-e, azt nem tudni biztosan, a források alapján viszont úgy tűnik, hogy korábban, például a legpusztítóbb pestisjárvány, a 14. századi fekete halál idején még nem viseltek hasonlót a doktorok.
A testet elfedő viaszos ruha célja az volt, hogy elzárja viselőjét a feltételezett kórokozóktól. A pálcával szintén a közvetlen érintkezést igyekeztek elkerülni, az orvosok ezzel hajtották fel a betegek ruháját, hogy megvizsgálhassák őket. A maszk csőrébe ezzel szemben különböző illatos fűszer- és gyógynövényeket tettek, ugyanis azt gondolták, hogy ezzel semlegesíthetők a bűzös levegőben terjengő betegségek.
Bár a felszerelés rossz elméleten alapult, bizonyos mértékig képes volt védelmet biztosítani az orvosok számára. Ez persze nem azt jelenti, hogy a doktorok biztonságban voltak, a források alapján nagy arányban betegedtek meg munkájuk során. Azt nem tudni, hogy a hírhedt öltözéket hányan viselték.
Kiemelt fotó: iStock
