Az emberi tevékenység igen régóta hatással van bolygószintű rendszerekre, hatásait ma már saját bőrünkön érezzük. Belefulladunk a műanyagokba, egyre nagyobb kincs a tiszta víz, a klímaváltozás időjárási szélsőségei egyre több emberéletet követelnek, újabban pedig egyre nagyobb figyelmet kap a kórokozók gyakorlatilag határtalan terjedése.
Ezek egyik legfőbb terjesztői a szúnyogok, idei inváziójuk kapcsán a 24.hu-n is többször írtunk róluk, főleg a veszélyes betegségek átadására képes invazív fajaikról, mint a tigris-, az ázsiai bozót- és a koreai szúnyog.
Kevés szó esik azonban az egyre több megbetegedést okozó, leishmania nevű parazita terjesztőjéről, a lepkeszúnyogról.
Itthon is
Dr. Király László állatorvost, a paksi Borzas kisállat rendelő vezetőjét, a Kisállatorvos.hu szakértőjét kérdeztük, aki 2007-ben elsőként dokumentálta a leishmaniasis hazai átadását: az akkor négy éves mopsz soha nem volt külföldön, és olyan emberrel, kutyával sem érintkezett, amely a betegség ismert elterjedési területén járt volna.
A lepkeszúnyogok alig három milliméteres rovarok, sokkal inkább hasonlítanak molylepkére, mintsem vérszívóra: szárnyaik nyugalmi állapotban a potrohon túl nyúló V-alakot formáznak és szőrösek
– mondja a 24.hu-nak Király László.
Hazánkban több tucatnyi faja ismert, ezek közül legalább háromról tudjuk, hogy képes a leishmaniasist okozó egysejtű, a Leishmania infantum átadására. Az úgynevezett vektor tehát adott volt eddig is, esetünkben a hazánkénál melegebb klímán jellemző kórokozó megjelenése és terjedése a figyelemre méltó.
Évről évre növekvő számban visznek orvoshoz kutyákat és macskákat leishmaniasis tüneteivel, jelenleg Magyarországon elsősorban állatokat érintő betegségről van szó. Hazánkban ugyan nagyon kevés esetet diagnosztizáltak, de „elméletben” a kór emberre is átterjedhet.
Kezelés nélkül biztos a halál
Az egysejtű a szúnyog csípésével, annak nyálával jut a testbe, a vérárammal elterjed és szaporodik a szervezet bármely pontján, a nyirokrendszerben és olyan létfontosságú szervekben, mint a lép vagy a máj.
Nehéz felismerni, mert nincsenek jellegzetes, csak a leishmaniasisra jellemző tünetek, és teljes gyógyulást sem lehet elérni, hosszadalmas kezeléssel is csak a tünetek és a következmények enyhíthetők
– emeli ki az állatorvos.
Jelei a nyirokcsomók megduzzadása, bőrelváltozások, szemgyulladás, a szem körüli bőr gyulladása, orrvérzés, fogyás, étvágytalanság, ingadozó hangulat, hasmenés, gyengeség, láz, illetve véres széklet. Orvosi segítség nélkül az állat biztosan elpusztul, általában veseelégtelenségben.
Az eddig kifejlesztett vakcinák sem nyújtanak teljes védelmet, a legjobb megoldás a szúnyogok elleni védekezés. A szakember olyan, úgynevezett repellens készítményeket javasol, amelyek távol tartják a szúnyogokat, magyarán az nem jut el a csípésig.
Emberre is átviszi
A leishmaniasis trópusi, szubtrópusi területekre, illetve a mediterrán térségre jellemző, elszigetelt hazai felbukkanása azért is volt meglepő. Ami viszont egyenesen ijesztő, hogy a lepkeszúnyogok képesek a kórokozót állatokról emberekre átvinni, magyarán humán megbetegedéseket előidézni – állatról emberre nem terjed közvetlenül
Az influenzához hasonló, robbanásszerű járványokat szerencsére nem okoz, de nagyon súlyos megbetegedéseket igen okozhat. A csípés után több nappal, ritkán hetekkel bőrfekélyek alakulnak ki, vagy a kórokozó fajtájától függően a szájban és az orr nyálkahártyáján, illetve megtámadhatják az arccsontot és a porcokat. A sebek lassan gyógyulnak és heget hagynak maguk után.
Súlyos esetben a lép, a máj, a nyirokcsomók és a csontvelő érintett, a máj és a lép megnagyobbodhat, magas lázzal jár – bővebben itt olvashat a betegségről.
Kiemelt kép: Biosphoto / Stephane Vitzthum
