Tudomány apollo50

Egész különleges lábbelikkel hódították meg a Holdat

A holdra szállás egyik legikonikusabb felvétele, amit Edwin „Buzz” Aldrin készített: egy asztronauta lábnyoma látható az égitest felszínén. A fotó ráadásul nemcsak azért fontos, mert megörökítette az emberiség egyik legnagyobb teljesítményének fontos mozzanatát, de arra is emlékeztet, hogy a Hold meghódításához bizony egyedi tervezésű lábbelikre volt szükség.
Korábban a témában:

Amikor a holdcipőről beszélünk, a többség valószínűleg arra a lábbelire gondol, amivel az ikonikus nyomot is hagyták. Az Apollo-11 legénysége ugyanakkor három különleges lábbelit is magával vitt a történelmi küldetésére, és az egyes típusoknak más-más funkciója volt. A felszerelések többségét az Apollo-10 missziója során tesztelték, ami után kisebb módosításokat végeztek rajtuk.

Az űrhajósok számára egyrészt kifejlesztettek egy űrruhát, amit az űrhajóban extrém mozgások, illetve nyomásmentes műveletek során használtak. Mivel az űrruha célja a védelem mellett a mozgékonyság és a viszonylagos kényelem biztosítása volt, a felszereléshez tartozó cipőt is úgy alkották meg, hogy az ne gátolja a mozgást, de védjen a nyomáshiánnyal és a szélsőséges hőmérséklettel szemben. A cipő az egyedi tervezésnek hála jól szellőzött, rugalmas volt, és az alapjait később a sportcipők is átvették.

Ezen lábbeli ugyanakkor önmagában nem nyújtott védelmet a holdfelszínen, éppen ezért létrehoztak két ráerősíthető réteget is.

A hold felszínét regolit borítja, a laza, törmelékes anyag egészen másként viselkedik, mint a földi talajfajták többsége, éppen ezért egyedi cipőkre volt szükség. A külső borításokat szíjakkal erősítették fel az űrruha alapcipőjére. Az első réteg fő feladata az volt, hogy védelmet nyújtson az égitest szélsőséges hőmérsékleti ingadozásaival szemben. A lábbelit nikkel-krómmal is bevonták, hogy megvédjék a kopástól.

Fotó: NASA

Erre került rá egy újabb borítás, amit önmagában az űrruha lábbelijére is rá lehetett helyezni. A csizma külső burka nagyrészt fémből készült, kivéve a jellegzetes, bordázott szilikonréteget, illetve a teflon bevonatú üvegszálas nyelvet. A cipő több tucat rétegből épült fel, hogy teljesen megóvja a viselőjét a hőhatásoktól. A csizma emellett azt is meggátolta, hogy a holdfelszín finom szemcséi elérjék az űrruhát, a recés talp pedig elősegítette, hogy az asztronauták lába kellően megtapadjon a laza talajon.

Ezért butaság a népszerű konteó

Az első holdra szállással kapcsolatos összeesküvés-elméletek már rögtön a történelmi esemény után megfogalmazódtak, és azóta is születnek újabbnál újabb konteók. Néhány éve egy, a Smithsonian Nemzeti Űrkutatási Múzeumban készült kép, illetve egy, a holdfelszínt ábrázoló felvétel összehasonlítása adott alapot a kétkedőknek. Előbbi fotón Neil Armstrong eredeti űrruhája, míg utóbbin egy asztronauta lábnyoma látható a Holdon.

Elsőre meglepő lehet, hogy Armstrong cipőjének talpa nem recés, míg a holdon hagyott nyom barázdás lábbelitől származik. Mégis hogyan lehetséges, hogy a legendás asztronauta cipője nem passzol a nyomhoz? A magyarázat viszonylag egyszerű: az eltérés oka, hogy a múzeumban látható darabon nem volt rajta az a külső borítás, melyről fentebb írtunk.

Az pedig már a konteó szempontjából lényegtelen, hogy az ikonikus fotón nem is Armstrong, hanem Aldrin lábnyoma tűnik fel: az űrhajós azért készítette el a képet saját nyomáról, hogy később a felvétel segítségével a szakértők elemezni tudják a holdfelszín tulajdonságait. Igaz, a két holdra szálló asztronauta ugyanolyan felszerelést viselt, így megegyező nyomokat hagytak hátra.

Kiemelt kép: Apic/Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.