Tudomány apollo50
Buzz Aldrin walks by the Passive Seismic Experiment Package (PSEP) on the surface of the Moon during the Apollo 11 mission. (Photo by © CORBIS/Corbis via Getty Images)

A Holdra szállásnál már készültek a lebegő székletre

A Hold sok szempontból különbözik a Földtől, éppen ezért felszínén egészen más érzés mozogni, mint a bolygónkon. Bár a holdraszálló asztronauták hosszú és átfogó képzésen vettek részt, így sem készülhettek fel minden körülményre, ami az égitesten várta őket.

Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin 21 órát és 36 percet töltöttek el az égitesten. A későbbi missziókon készült videókat nézve az ember azt gondolhatná, hogy a Holdon a legnagyobb problémát a mikrogravitáció okozta, ugyanakkor volt még legalább egy hasonlóan zavaró tényező.

APOLLO 50

1969. július 20-án a NASA történelmet írt: az amerikai űrhivatal elsőként juttatott embert a Holdra. Az 50. évforduló alkalmából a 24.hu július 15. és 28. között cikksorozattal tiszteleg az emberiség egyik legnagyobb lépése előtt.

A Hold felszínét egy egészen különleges, több méter vastag réteg borítja, és ez a törmelékes, aprószemcsés, púder finomságú holdpor alaposan megnehezítette az űrhajósok munkáját.

Ha mikroszkóp alatt vizsgáljuk, felfedezhető, hogy apró, megszilárdult cseppekből épül fel, amik a nagy sebességű becsapódások során elpárolgott kőzetekből származnak

mondta Aldrin egy későbbi interjúban, és a teljesen szokatlan, szemcsés talaj volt az első, ami Neil Armstrong figyelmét is felkeltette, mielőtt megtette volna az emberiség egyik legfontosabb lépését.

A létra lábánál vagyok. Az LM (holdmodul) talpai csak egy-két inch-csel (2,5-5 centiméterrel) süppednek be, noha a felszín nagyon, nagyon finom szemcséjűnek tűnik, mintha por lenne. Nagyon finom

– jelentette Armstrong nem sokkal azelőtt, hogy elhangzott volna az azóta szállóigévé vált mondata.

Az apró szemcsék ráadásul nagyon könnyen rátapadtak az űrruhákra és a holdjáróra, ami növelte a szkafanderek és az eszközök hőelnyelést. Bár a holdporon viszonylag könnyedén lehetett sétálni, a tapadás meglehetősen kényelmetlen volt az űrhajósok számára.

Mint egy trambulin

A holdi gravitáció nagyjából hatoda a földinek. Ez azt jelenti, hogy az égitesten az asztronauták nem úgy lebegtek, mint a Nemzetközi Űrállomás legénységének tagjai, inkább apró ugrások segítségével haladtak. Bár a holdfelszínen bukdácsoló asztronautákról készült felvételek alapján azt hihetnénk, hogy a mikrogravitáció bosszantó, Aldrin kifejezetten élvezte, sőt az egyik legszórakoztatóbb és leginkább kihívást jelentő élménynek nevezte, mellyel űrutazásai során találkozott.

Talán nincs messze a trambulintól, igaz, rugalmasság és instabilitás nélkül

Az Apollo-11-hez még nem tartozott mozgást segítő jármű, a holdautót (Lunar Roving Vehicle, azaz LRV) csak az Apollo-program utolsó három holdmissziójában, az Apollo–15, 16 és 17 során használták.

Gold foil covers the pad at the end of a leg on the Eagle, the lunar module that was the first manned spacecraft to land on the Moon. (Photo by © Corbis/Corbis via Getty Images)
Fotó:Corbis / Getty Images

Nem a legkényelmesebb hely

A Holdon kiemelten fontos volt, hogy az asztronauták ne lépjenek érintkezésbe az égitest anyagaival, hiszen azok veszélyes szennyeződéseket tartalmazhatnak. Ezt leszámítva azonban nem sok lehetőség volt a higiénia megtartására. A misszió során a szájápolásra ugyan adtak az asztronauták, de zuhanyzásra nem volt mód. Az űrhajósok a székletüket és vizeletüket speciális tasakokba gyűjtötték. A tárolókba utóbb olyan folyadékot töltöttek, amely elpusztította az azokban lévő baktériumokat.

Az Apollo-10 küldetése során, az űrben a tasakok használata még rengeteg problémát okozott, mivel több alkalommal előfordult, hogy lebegni kezdtek az űrhajóban elszabadult székletdarabok.

Mivel az űrhajóban és a holdmodulban is szűkös volt a hely, a zacskós megoldás pedig eleve kényelmetlen volt, az Apollo-11 küldetés során az asztronauták speciális étrendet fogyasztottak, és gyógyszert is szedtek, hogy minél kevesebb ürüléket állítson elő szervezetük.

Ami meglepő lehet: a széklettel és vizelettel teli tasakok egy részét a Holdon hagyták, a tárolók mind a mai napig ott vannak. Erre azért volt szükség, mert a legénység által használt űreszközöknek viszonylag alacsony volt a terhelhetősége. Rengeteg mintát hoztak el a Földre, viszont ezek számára helyet kellett felszabadítaniuk, így a felesleges felszereléseket és a tasakokat egyszerűen hátrahagyták.

Kiemelt kép: Neil Armstrong/NASA/Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Image: 73894321, Orsós János, az Dr. Ámbédkar Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola, Általános Iskola roma származású alapítója., Place: Miskolc, Hungary, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.