Tudomány apollo50
Armstrong and Aldrin unfurl the US flag on the moon, 1969. Apollo 11, the first manned lunar landing mission, was launched on 16 July 1969 and Neil Armstrong and Edwin Aldrin became the first and second men to walk on the moon on 20 July 1969. The third member of the crew, Michael Collins, remained in lunar orbit. (Photo by Oxford Science Archive/Print Collector/Getty Images)

7 módszer, amivel könnyen leellenőrizhető, hogy a Holdra szállás nem kamu

50 évvel ezelőtt 530 millió tévénéző figyelte, ahogy Neil Armstrong és Buzz Aldrin a Holdra lépnek. Ekkor még nagyjából senkinek nem jutott eszébe, hogy az egész akár kamu is lehet, csak pár évvel később tűntek fel első az összeesküvés-elméletek, amik, bármilyen meglepő, még ma is tartják magukat. Pedig mi sem egyszerűbb, mint leellenőrizni, hogy tényleg megtörtént-e az emberiség történelmének egyik legfontosabb eseménye.
Korábban a témában:

A Holdra szállással kapcsolatos összeesküvés-elméletek az 1970-es években indultak meg igazán, a politikai környezet ugyanis (a Watergate-botránnyal tetőzve) azt eredményezte, hogy az emberek egyre kevésbé bíztak a saját kormányukban, és elkezdték megkérdőjelezni azt is, amit addig egyetemes igazságnak gondoltak. A Holdra szállás szépen adta magát: egy olyan óriási esemény volt, amivel az Államok gyakorlatilag megnyerte az űrversenyt, annak ellenére, hogy a Szovjetunió küldött először szondát a Holdra, és az első űrutazó ember, Jurij Gagarin is szovjet volt.

Akkora bravúrt ugyanakkor, hogy az ember egy másik égitest felszínére lépjen, csak az amerikaiaknak sikerült összehozniuk. Vagy mégsem? – teszik fel a kérést sokan, még ma is. Az elterjedt elméleteket viszont pofonegyszerű megcáfolni, csak némi józan ész, és alapvető tudományos tudás kell hozzá.

APOLLO 50

1969. július 20-án a NASA történelmet írt: az amerikai űrhivatal elsőként juttatott embert a Holdra. Az 50. évforduló alkalmából a 24.hu július 15. és 28. között cikksorozattal tiszteleg az emberiség egyik legnagyobb lépése előtt.

Egy rakás mintát hoztunk vissza a Holdról

A hat Apollo-misszió során összesen 380 kilogrammnyi kőzetmintát hoztak vissza az űrhajósok, közülük a legöregebb 4,5 milliárd éves. Ezekről egyértelműen megállapítható, hogy nem a Földről kapirgálták őket össze, mivel majdnem teljesen hiányoznak belőlük a hidratáción átesett és az illékony anyagok. Utóbbiak olyan kémiai elemek, amik az atmoszférában és a Föld kérgében találhatók meg. A Holdról hozott anyagok egyszerűen nem léteznek a bolygónkon jelenleg természetes módon.

Látni a leszállóhelyeket

A Hold körül keringő NASA-szonda, a Lunar Reconnaissance Orbiter számos alkalommal készített képeket az Apollo-missziók leszállóhelyeiről, de ha ez nem volna elég, hasonlóképpen tett több nemzetközi szervezet és a Japán Űrügynökség (JAXA) is. Elég valószínűtlen, hogy mindenki benne van egy globális összeesküvésben – már az Apollo-missziókon dolgozó 400 ezer tudóst is elég nagy munka lenne elcsendesíteni, hogy semmit ne szivárogtassanak ki a hamis Holdra szállásokról.

Ha pedig valaki nem bízik a nemzetközi tudóstársadalomban, annak elég vennie egy nagyon jó minőségű távcsövet, a Hold felé fordítani, és máris meg lehet győződni róla, hogy a leszállóhelyek bizony ott vannak, és jól láthatók mind a mai napig.

A videókon látszik, hogy nem leng az a zászló

Az összeesküvés-elméletek hívőinek kedvenc érve az, hogy az Apollo-11-es asztronauták által kitűzött amerikai zászló lengedezik, holott nem szabadna neki, hiszen a Holdon nincs szél. Azért tűnik úgy, mintha mozogna a zászló, mert ez nem egy hagyományos darab: egy vízszintes rúdat szereltek a tetejére, hogy ne essen össze a kitűzést követően. Az Apollo-11 asztronautáinak ugyanakkor nehézségei adódtak a rúd teljes kihúzásával, ezért tűnik úgy a felvételeken, mintha fodrozódna az anyag, de a lenti videón is nagyszerűen látszik, hogy pontosan mi is történik.

Próbáljon csillagokat fotózni rövid exponálási idővel!

Mivel a Holdnak nincs légköre, a csillagoknak látszaniuk kellene az égbolton – ez tiszta sor, az űrhajósok valószínűleg gyönyörű, csillagokkal teli eget csodálhattak meg a felszínről. Ezt azonban a képeken nem tudták visszaadni, mivel az Apollo-küldetések során a Nap mindig megvilágította a Hold felszínét, az onnan visszaverődő fény pedig egyszerűen túlragyogta a csillagokat, a rövid exponálási idő miatt nem lehetett lencsevégre kapni őket.

Az Apollo-16 egy speciális ultraibolya kamerát is vitt magával a Holdra, az akkor készült képeken így már látszanak a csillagok. Később ezeket a fotókat összehasonlították ugyanabban az időben, a földfelszínről, ultraibolya-teleszkópokkal készített felvételekkel, amik igazolták, hogy pontosan az a csillagállás látszik rajtuk, aminek az Apolló 16 landolásának helyén látszania kellett.

A regolit magas fényvisszaverő képességgel rendelkezik

Az összeesküvés-elméletek gyártóinak másik kedvenc érve, hogy a holdi képeken rossz helyen vannak az árnyékok, egészen pontosan azok a tárgyak is látszanak, amiknek árnyékban kellene lenniük. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy a műteremben több helyről is érkezett fény a berendezett díszletre, de valójában csupán arról van szó, hogy fényforrás a megvilágított holdi felszín is, a regolit pedig nagyon erős fényvisszaverő. Így valóban nem egy forrásból jön a fény, hanem legalább kettőből, de ezek egyike sem hollywoodi reflektor, csupán a Nap és a regolit.

Nem veszett el Armstrong kamerája

Az egyik leghíresebb fotó az egész Holdra szállásról kétségkívül az, amelyen Buzz Aldrin van, a sisakján pedig visszatükröződik a képet készítő Neil Armstrong.

Fotó: NASA

Csakhogy Armstrongnál, úgy tűnik, nincs is kamera, így kérdés, hogy mivel készíthette az ikonikus fotót – a megoldás ezúttal is nagyon egyszerű. Az asztronauták ugyanis nem tudtak hagyományos fényképezőgépeket használni, mivel a szkafanderük nagy volt és merev, a testükhöz erősítve viseltek egy kamerát, nagyjából a mellkas tájékán. A fotón jól látszik, hogy Armstrong karjai is a mellkasára mutatnak, hiszen ott volt elhelyezve a készülék. A gyakorlás közben készült képeken tökéletesen látszik, hogyan kell elképzelni a helyzetet.

Fotó: NASA

A modern holdjárók ugyanazt fotózzák

A modern holdjárók és Hold körüli pályán álló szondák ugyanazokat a tájakat fotózzák ma is, amiket az Apollo asztronautái a 60-70-es években. Az hagyján, hogy a NASA saját szondái lőnek róluk képeket, de a japán SELENE (Kaguya) szonda például az Apollo-15 asztronautái által is lefényképezett Apennine-hegység lábáról csinált fotókat. Nehéz lenne elhinni, hogy a japánok is benne vannak a buliban, és lepaktálnak az amerikaiakkal – sokkal valószínűbb, hogy tényleg ott voltak az űrhajósok, és lefotózták a jellegzetes tájat.

Kiemelt kép: Oxford Science Archive/Print Collector/Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
September 1885:  A mob of white coal miners attacking Chinese immigrants who worked  during a strike at the mines in Rock Springs, Wyoming.  (Photo by MPI/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.