Az új kutatásban a szakértők a kanadai Baffin-sziget földrajzi anomáliáit és jegét vizsgálták – írja az MTI. A tudósok főképp a magas fennsíkok jégsapkáira és a mély fjordokra koncentráltak.
A jégsapkák a gleccserekkel ellentétben nem mozognak, így a talaj közelében lévő anyag egészen addig megőrződik, amíg a jégsapka is. Bár az évezredek során a Baffin-szigeten bizonyos nyarakon tapasztalható volt olvadás, de általában az alacsony hőmérséklet és a hó megőrizte az egyensúlyt.
Napjainkra azonban az éghajlatváltozás megbontotta az egyensúlyt, az Északi-sarkvidék a világ többi részéhez képest kétszer gyorsabban melegszik. Emiatt a nyári olvadás jelentősebb, a jégsapka peremén pedig mocsarak és zuzmós területek alakulnak ki.
Simon Pendleton, a Coloradói Egyetem munkatársa és kollégái saját eredményeiket, illetve több korábbi vizsgálatot elemezve arra jutottak, hogy
Ahogy a jégsapka mérete csökken, a kutatók egyre több ősi területet azonosítanak.
Pendleton szerint még a szénizotópos mérések nélkül is nyilvánvaló, milyen gyors átalakuláson megy át a Baffin-sziget. Az évről évre bekövetkező változások szabad szemmel is láthatóak.
Kiemelt fotó: Pixabay
