Első ránézésre az iPhone 12 és 13 Pro után külsőre nincsenek nagy változások az idei Pro modellnél. A hátlapon a már megszokott kameraszigetet találjuk, ez mindössze pár milliméterrel nőtt tavaly óta – de a kamerákra részletesebben is kitérünk a későbbiekben.
A sziget már dinamikus
Alul a megszokott Lightning csatlakozó várja a felhasználókat, két oldalt pedig az immár hagyományos hangerőszabályzó, illetve sleep/wake gomb kapott helyet. A legnagyobb látható újítás a kijelzőt érinti, bár a méret nem változott. Egyrészt a belógó notch helyett egy pirula formába helyezte az Apple a FaceID feloldáshoz szükséges kamerarendszert, másrészt az OLED és LTPO technológiákat kihasználva végre elérhetővé vált a folyamatosan bekapcsolt kijelző.
Az Apple a notch-ból kialakult, pirula alakú kivágást dinamikus szigetnek nevezte el, nem véletlenül, hiszen egy formáját és méretét változtató megoldást kapunk. Ha már a vállalat mérnökei nem tudták megszüntetni a szenzorszigetet, hasznos funkciókkal ruházták fel, ami egyben azt is jelenti, hogy elrejtés helyett kiemelték a kijelző tetején lévő területet. Az ügyes szoftveres megoldásoknak köszönhetően a szenzorsziget körüli kijelzőterület kapcsolódik a szenzorszigethez, és kvázi egy új felületet kínál a telefon vezérlésére, illetve visszajelzésekre.
A telefont töltőre dugva a pirula mindkét széle megnyúlik, jelezve a töltés megkezdését, a FaceID használata esetében pedig lefelé megnyúlva jelez vissza a készülék a sikeres arcfelismerésről. Egyes alkalmazások, például a zenelejátszó „minimalizálódva” a kapszulára kerülnek, és egy kis ikon segítségével látható, hogy szól a zene. Rövid nyomásra megnyílik az applikáció, hosszú nyomás esetén pedig egy mini vezérlőn/widgeten válthatunk zeneszámot. Ez a megoldás praktikus, még egyedinek is mondható, ugyanakkor szerintem jobban kézre állna, ha rövid nyomásra a widget jelenne meg, és hosszú nyomásra nyílna meg maga az alkalmazás.
Ide kapcsolódó változás továbbá, hogy a szelfikamera nagyobb fényerejű optikát és autofókuszt is kapott, ami mindenképpen örvendetes, viszont arra készülni kell, hogy az új funkciók miatt minden korábbinál többször kell majd erről a területről ujjlenyomatokat letakarítani.
Androidos oldalon több mint 5 éve elérhető az Always on Display funkció, hogy a telefon valamilyen formában értesítéseket, visszajelzéseket jelenít meg a lezárt kijelzőn. Az iPhone 14 Pro (és Pro Max) esetében az Apple is bevezette ezt a funkciót, de az egy-egy visszajelző ikonnal szemben itt lényegében megkapjuk a teljes lock screent, méghozzá widgetekkel és értesítésekkel együtt. A fogyasztásnövekedést úgy ellensúlyozza a gyártó, hogy az amúgy 120 Hz-re képes kijelző ilyenkor 1 Hz-en működik, illetve minimális a fényerő. A telefon emellett érzékeli, ha fejjel lefelé fordítjuk, esetleg zsebre rakjuk, és ilyenkor teljesen kikapcsolja a kijelzőt. Használat közben persze szokni kell, hogy lezárt kijelzővel is majdnem teljes pompájában látjuk a képernyőt, illetve ide elfért volna némi beállítási lehetőség, hogy ikonok formájában szembetűnőbb visszajelzést kapjunk egy-egy alkalmazásról, de talán majd jövőre. Magára a kijelzőre amúgy idén sem lehet panaszunk, a maximum 2000 nit fényerejű, HDR-kompatibilis panel jelenleg kuriózum a piacon.
Kamerás előrelépés
A dinamikus sziget után a kamerás képességek az a terület, ahol nagyobb előrelépésről beszélhetünk. Bár a főkamera fényereje minimálisan csökkent, de egy nagyobb méretű és nagyobb felbontású szenzor rejtőzik a 24 milliméteresnek megfelelő optika alatt. A 12-ről 48 megapixelre duzzasztott érzékelőt (az androidos világban már szintén ismert pixel binning technológiáknak köszönhetően) alapvetően 12 megapixeles fotók készítésére használjuk, a több megapixelből igazából a képfeldolgozó algoritmusok profitálnak. Persze azért arra is van mód, hogy 48 megapixeles képeket készítsünk a ProRaw funkció segítségével. Ilyenkor elég nagy, akár 60–70 megabájtos .dng fájlokat készít a telefon, amiket aztán kedvünk szerint szerkeszthetünk.
Szintén a 48 megapixelnek köszönhetően elérhető lett egy kétszeres nagyítási lehetőség is a főkamerával. Ilyenkor a 48 megapixeles fotók közepét vágja ki a telefon, viszont a részletjavításnak köszönhetően viszonylag jó eredményt kapunk. Egy dedikált kétszeres optikát nem pótol ez a megoldás, de a minőség így is sokkal jobb, mintha a szoftver a 12 megapixelbe nagyítana bele. A nagyobb szenzor pozitívuma továbbá, hogy este is egészen remek fotók készíthetők ezzel a készülékkel.
A főkamera és az abból kivágott kétszeres nagyítás mellett kapunk egy háromszoros nagyításra képes teleobjektívet, illetve egy ultraszéles modult. Ezeknek a felbontása maradt 12 megapixel, a fényerejük viszont növekedett tavaly óta. Teleobjektívből androidos oldalon már bőven találunk nagyobb felbontásút és gyújtótávolságút, de az Apple kamerájáról elmondható, hogy tényleg megbízható minőséget eredményez, még gyengébb fényviszonyok közt is. Az ultraszéles kamerára nappal nem lehet panasz, este viszont már nagyon érződik, hogy a szoftver miképp próbálja kiküszöbölni a hibákat. Cserébe a tavaly megismert makró képesség tovább javult, egészen közelről is kiváló minőségű fotókat tudunk készíteni a tárgyak apró részleteiről.
Videózás terén szintén nem lehet panasz az új iPhone-ra. Bár a 48 megapixeles főkamera ellenére 8K videófelvétel egyelőre nincs, de a maximum 4K/60 fps minőségű felvételekbe nem lehet belekötni, legyen szó nappali vagy esti mozgóképről. A 4K/30 fps esetén akár váltani is lehet az objektívek között, és ahogy azt már az Apple-től megszokhattuk a Pro telefonok esetében, az utómunkára optimalizált ProRes formátum is adott. Az egyetlen furcsaság, hogy ez a lehetőség 128 gigabájt háttértár esetén csak 1080p-ben működik. Ha tehát 4K-ban akarunk ProRes videókat, akkor minimum 256 GB-os iPhone 14 Pro modellt kell vásárolnunk.
Hatalmas piros pont jár az idén bemutatott akció módért is, még úgy is, hogy az alapból elérhető képstabilizálásra sem lehet panasz. Ha valami kifejezetten akciójelenetet, extrém sportot vagy ehhez hasonló tevékenységet rögzítene, továbbá 4K helyett megelégszik a 2,6K-val, akkor 30 és 60 fps mellett is olyan felvétel az eredmény, mintha sínen húznánk a kamerát. Emellett idén a Cinematic Mód már 4K-ban is képes kis mélységélességű mozgóképek szimulálására.
És a hardver?
A sima és Plus iPhone 14 modellekkel ellentétben a 14 Pro és Pro Max megkapták a legfrissebb, A16 névre keresztelt processzort. A szintetikus sebességtesztekben ez ugyan nem hoz komolyabb előrelépést, de a modernebb gyártástechnológiának köszönhetően az akkumulátor kapacitása hiába nőtt csak minimális mértékben, a készenléti idő acélosabb, mint korábban. Akár egy/másfél nap is kihozható a készülékből egyetlen feltöltéssel – bár ez igencsak felhasználásfüggő.
Új szenzorok is kerültek az iPhone 14 Pro burkolata alá: gyorsulásmérő, fényszenzor, giroszkóp. Ezekből a mindennapokban sokat nem fogunk érzékelni, de a különböző alkalmazások idővel profitálhatnak a pontosabb adatokból. Új szolgáltatás például, hogy autóbaleset esetén (amit a szenzoroknak hála pontosan érzékel a telefon) a készülék automatikusan értesíti a hatóságokat. Észak-Amerikában pedig elérhető egy olyan extra szolgáltatás is, hogy vészhelyzet esetén, ha csak korlátozott módon is, de a mobil képes a műholdas kommunikációra.
Instant get?
Már az iPhone 13 Próba sem lehetett nagyon belekötni, de a 14 Próval az Apple tovább csiszolt az apró részleteken. Míg az Egyesült Államokban a nettó ár nem változott, itthon a kifejezetten rosszul teljesítő forint miatt nagyon megdrágult az összes iPhone.
Az iPhone 13 Pro tavalyi 420 ezres nyitóára után idén már 570 ezer forintot kell fizetni a 128 GB háttértárral szerelt iPhone 14 Pro modellért. Aki kihasználja a kamera képességeit, annak továbbra is ez a modell lesz a befutó, de aki kevesebbet fotózik és videózik, annak érdemes lehet inkább a sima iPhone 14 vagy iPhone 14 Plus modellek felé kacsintgatni.
A tesztkészüléket az iStyle biztosította a 24.hu számára.
