A Nintendo Switch 2017 tavaszán került világszerte a boltokba, a japán cég hibrid, asztali játékgépként és hordozható eszközként is funkcionáló gépét kezdetben sokan szkeptikusan fogadták. Egyrészt a PlayStation 4-nél és az Xbox One-nál jóval gyengébb hardvere, illetve a Nintendo korábbi, orbitálisan nagyot bukó Wii U konzolja miatt. A félelmek ugyanakkor alaptalannak bizonyultak, a masinából ugyanis az elmúlt három évben legalább annyi fogyott, mint a 2013 óta piacon lévő Xbox One-ból. Ez egyrészt köszönhető a minőségi exkluzív programoknak és a praktikumnak, aminek hála
A Switch számokban jól mérhető sikere az elmúlt években ráadásul egy olyan fordulattal is járt, hogy a korábban nem túl lelkes nagyobb kiadók elkezdték megjelentetni a legnagyobb sikereiket a Nintendo gépére, így érve el egy teljesen új közönséget. A közelmúltban a konzolon elérhetővé vált az Assassin’s Creed III, majd a Black Flag és a Rouge is, portolták a posztapokaliptikus Metro-szériát, sőt még a The Witcher 3: Wild Hunt is megkapta a maga átdolgozását, ami ráadásul kiváló lett.
Mindez persze még csak a jéghegy csúcsa, és a sornak koránt sincs vége, hiszen május végén a 2K Games sikercímei érkeztek meg a kézikütyüre: a három játékot tartalmazó Borderlands Legendary Collection, a teljes trilógiát felvonultató Bioshock: The Collection, illetve az XCOM 2 Collection, az elmúlt évek egyik legjobb körökre osztott stratégiai játékának gyűjteményes verziója.
XCOM 2 Nintendo Switch konzolon
Mindhárom megjelenés 60 dollárba, azaz nagyjából 18 ezer forintba kerül, ami a fejenként három játékot tartalmazó Borderlands és Bioshock esetében elég korrektnek tűnik, ugyanakkor az XCOM 2-nek sincs miért panaszkodnia. A csomag tartalmazza az alapjátékot, a kibővített XCOM 2: War of the Chosen verziót, illetve a korábban külön megvásárolható kiegészítőket, amik
A játékot elindítva választhatunk, hogy a sima XCOM 2-vel, vagy a War of the Chosen változattal kívánunk-e játszani, illetve azt is eldönthetjük, hogy az említett DLC-k közül melyek tartalmai kerüljenek be az aktuális játékmenetünkbe. Véleményem szerint a legteljesebb élményt akkor kapjuk, ha egyből a jóval combosabb WofC verzóval kezdünk, és aktiválunk hozzá minden elérhető extra tartalmat.
Ami ezután következik, az csak nagyon minimálisan különbözik attól, amit korábban PC-n tapasztalhattunk. A nagykonzolos (PS4, Xbox One) verziókat azért nem vonnám ide, mert bár itt is konzolos portról van szó, ebben az esetben lényegesebb jobb átiratot kapunk, mint a Sony és a Microsoft masináján, ami annyit tesz, hogy nem találkoztam az ott felbukkanó hibák egyikével sem.
Az irányítást sikerült szinte tökéletesen átültetni a Switch gombkiosztására, a rengeteg lehetőség között már a tanulómódot követően könnyedén el lehet igazodni, főleg, ha korábban már játszottunk az XCOM 2 valamelyik verziójával. A kamerakezelés szintén remekül meg van oldva, egyedül az volt kicsit idegesítő, mikor a pályákon az elérhető szintek között kellett váltani, de mivel ez már hagyománynak számít az XCOM-játékokban, így azon lepődtem volna meg, ha nem marad benne ebben a verzióban.
A legkomolyabb és lényegében egyetlen változás, amit felfedezhetünk az eredeti PC-s verzióhoz képest, az a grafikát érinti. A Switch hardvere messze elmarad attól, amire a négy évvel ezelőtti asztali gépek általában képesek voltak, így végeredményként egy kompromisszumos megoldást kapunk. Az átvezető videók remekül festenek, ugyanakkor a bázisunk esetében sokszor már rendkívül alacsony felbontású textúrákkal kell beérnünk, amik bántják a szemet – főleg akkor, ha úgy döntünk, hogy a gépet a dokkolóba helyezve, Full HD vagy nagyobb felbontású tévén játszunk.
A Switch-es verzió elvileg 720p felbontást kínál, de élünk a gyanúperrel, hogy egyes esetekben még ennél is alacsonyabbra vált a gép, hogy a játékélmény ne csorbuljon. Főleg a csaták során van erre szükség, hiszen amikor egy helyre csoportosulnak a karaktereink és az ellenfelek, akkor bizony küzd a gép, olykor a képfrissítés nemhogy 30 képkocka per másodperc, de 24 alá esik.
A körökre osztott rendszer miatt szerencsére ez nem okoz fejfájást, az inkább fájó pont, hogy az összecsapások során vissza lettek véve az effektek. A robbanások egyes részeknél egész egyszerűen hiányoznak, a lerombolt pályaelemek pedig szinte azonnal eltűnnek a képernyőről. Aki most játszik először a programmal, annak ez nyilván nem fog feltűnni, de „veteránként” helyenként azért hiányoltam ezeket az elemeket, hiszen nagyban hozzájárulnak a kellően borongós hangulathoz.
Folytassa, parancsnok!
A grafikai anomáliákat leszámítva az XCOM 2 ugyanaz, mint négy éve: zseniális stratégiai játék, amiben a Földet kell megpucolni az emberiséget agymosó idegenektől. A kihívás már normál fokozaton is izzasztó tud lenni, nemcsak a harcok, de az ehhez szükséges háttér (fejlesztések, toborzás, erőforrások stb.) fenntartása is, első végigjátszásra garantált a 40 óra, és bár Switchen azért akadnak körökre osztott harcokkal operáló programok, annyira szerteágazó, változatos és kíméletlen egy sincs, mint ez.
A játék ezért mindenkinek melegen ajánlható: akik még sosem próbálták, de vonzódnak a műfajhoz, azoknak kihagyhatatlan, a visszatérő játékosok pedig azért fogják imádni, mert végre akkor sem kell szünetet tartani, ha szólít a szükség: a Switch-nek hála a világ megmentése a vécén is folytatható.
