Augusztusban lesz egy éve, hogy megjelent PC-re az Ion Fury című, a régi időket idéző FPS, ami gyakorlatilag a teljes játékipar tetszését elnyerte. Popkulturális utalásokkal tarkított hagyományos lövölde, ahol percenként belefutunk a Duke Nukem 3D magasztalásába, ez pedig nagyon jól áll a játéknak. Az eredeti verzió fejlesztése ugyan nem ment simán, ellenben most úgy fest, a konzolokra történő átírással nem voltak gondok. Mert bizony Xbox One-ra, Nintendo Switchre és PS4-re is kiadták az Ion Furyt, ami eredetileg Ion Maiden akart lenni. Mi a Sony konzolján teszteltük.
Tisztelgés és rengeteg balhé
Az egész játékot a már-már legendásnak számító Build 2.5D-s egyik motorja hajtja, így nagyon nem véletlen, hogy látvány a Duke Nukem 3D-t és az eredeti Shadow Warriort idézi. A jó alapok és a nosztalgiafaktor előrevetítették, hogy van potenciál a programban, csak a végeredmény akart nehezen összejönni. Mindjárt ott volt a névválasztás: a cég Ion Maiden néven képzelte el a játékot, ekkor szólt közbe az Iron Maiden marketingcsapata, hogy amennyiben nem változtatnak a címen, illetve a koponyás logón, úgy kétmillió dollárt kell kicsengetniük az együttesnek „megtévesztés” miatt.
Ezt arra alapozták, hogy a játékot az Iron Maidenhez kapcsolhatják a vásárlók, holott a programhoz semmi közük, emellett a főhős tulajdonságaiban is a banda tagjaira ismerhetnek a potenciális vásárlók. A fejlesztők a jobb a békesség elvét szem előtt tartva végül úgy döntöttek, hogy az Ion Maident megváltoztatják Ion Furyra, hogy ne lehessen semmihez hozzákötni a fejlesztőcsapat munkáját.
A program főhőse Shelly „Bombshell” Harrison, egy bombaszakértő, akinek meg kell akadályoznia a transzhumanista felfogás őrült hirdetőjét, dr. Jadus Heskel professzort, aki uralma alá vonná a fiktív Neo D.C. nevű várost. Ennyi a sztori, mert itt nem a fordulatos történet a lényeg:
És ez a nosztalgiázás jól is áll neki. Kapunk egy raklapnyi fegyvert, amikkel vígan mészárolhatjuk a kibernetikusan továbbfejlesztett pixelkatonák seregeit, mellette végighallgathatjuk Bombshell záporozó egysorosait. A női Duke szarkasztikus, jól céloz és persze folyamatosan újratölti a tárat.
A játékmenet nem bonyolult, de nem is lineáris. A történet során vissza-vissza fogunk ugrálni egyes pályarészeken, lőszert kereshetünk, életcsomagot vehetünk fel. Kihívással főleg akkor találkozunk, ha feltekerjük a nehézséget, és úgy próbálunk rendet tenni Neo D. C.-ben. Így már idegesítők az ellenfelek, akik a pálya minden szegletében előbukkannak, amit csak tetéz, ha a 100-as életerőnk 20-ra csökken.
Popkulturális paradicsom
Az egyszerűségében is kifejezetten szórakoztató játékmeneten és a nosztalgia kellemes érzetén túl
Az angol kifejezés (magyarul: húsvéti tojás) olyan popkulturális kikacsintást/utalást jelent, ami filmes, videójátékos, zenei vagy képregényes ismereteinkre hagyatkozik, a fejlesztők pedig szándékosan rejtik el az adott tartalomban. Ilyen lehet egy fénykép, egy tárgy, egy idézet, egy felirat, amelyekben bővelkedik ezen FPS is. Mindjárt itt egy fényképes bizonyíték: rögtön a játék első perceiben egy játékterembe kerülünk, ahol ott díszeleg a tech-noir felirat. Ez is egy fogalom: alapvetően egy filmműfaj, ami ötvözi a film noir-t és a sci-fit, elég csak a Szárnyas fejvadászra gondolnunk, hogy behatároljuk a dolgot. Csakhogy van egy másik jelentése is: az első Terminátor-filmben Sarah Connor pontosan a Tech Noir nevű szórakozóhelyen rejtőzik el Arnold Schwarzenegger elől, ahol aztán jó nagy lövöldözést rendeznek.
És ezekből tényleg annyit rejt az Ion Fury, hogy képtelenség észben tartani az összeset, mire végzünk a játékkal. Mi sem gyűjtöttünk össze mindet, de íme néhány nagy kedvencünk:
- Ha egy ATM-hez állva lenyomjuk a háromszög gombot a kontrolleren, egy hang azt mondja: „Shake It Baby!”, kidobva egy rakás aprót, így utalva a Duke Nukem 3D egyik klasszikus jelenetére, ahol a sztriptíztáncosnőt ezzel a mondattal lehet noszogatni.
- Rengeteg plakát van a játéktéren, ilyen a „Damn good coffee… and hot!” felirat, ami egy Twin Peaks-utalás: ez Dale Cooper nyomozó egyik ikonikus mondata a sorozatban.
- Minden óra 11:58 percet mutat, azaz megállt két perccel éjfél előtt: ez az Iron Maiden 2 Minutes To Midnight című dalára és persze a címválasztás procedúrájára utal.
- A Breaking Bad sorozatot egy háztetőre dobott pizzával idézi meg.
- A Carmageddon című klasszikus videójáték autója is felbukkan az egyik garázsban.
- Egy poszteren a „You’re winner!” felirat díszeleg, ami reflektál a Big Rigs: Over the Road Racing videójáték mémmé vált angolságára.
- Bombshell kimondja a „Nem jó, de nem is tragikus!” mondatot, ami a Csernobil című HBO-sorozat leghíresebb idézetévé vált.
- A csatornában megpillanthatunk egy lebegő vörös lufit, ami Stephen King AZ című művére utal.
Ez mindössze a felszín kapargatása, a fentebbi easter eggek húsz-harmincszorosát pakolták bele a játékba a fejlesztők. Akiben van hajlandóság ezeket felfedezni, itt és itt talál róla egy hatalmas gyűjtést a YouTube-on. Ebben van a játék legnagyobb ereje, ugyanis őrült sok munka lehetett mindezt felpakolni a pályákra, hogy a fejlesztők a lövöldözésen túl is kellemes perceket szerezzenek a játékosoknak. Ez pedig nem ront a játékmenet alapvető pörgősségén sem: akkor lehet ezeken merengeni, mikor nincs a közelben ellenfél. És mivel a pályákat újra és újra bejárjuk, bőven lesz időnk elmerülni a popkult-rengetegben.
De van erre kereslet 2020-ban?
Helyénvaló a kérdés, hogy egy ilyen grafikai motorral kiadott, retró alapokon nyugvó (gyakorlatilag érdemi sztori nélkül előálló) FPS-nek mi a létjogosultsága a szkriptelt, filmszerű élményt kínáló, tíz- és húszezer forintos Call of Duty-játékokkal tarkított videójáték-piacon. Mert az Ion Fury sem szerénykedik combosabb összeget ragasztani a borítóra, amit részben meg lehet érteni. Nem árultak zsákbamacskát a fejlesztők azzal, hogy mit kap majd tízezer forint körüli áron vásárló: a régi idők videójátékos élményét kapja vissza pontosan ugyanolyan köntösben, mintha 1996-ot írnánk.
Látványban, játékmenetben, hangeffektben az Ion Fury hibátlan, ám közel sem tökéletes, ugyanis a kezdeti fejkapkodás után vontatottá válik az utolsó órákra, mintha a fejlesztők figyelmét is elterelte volna a rengeteg utalás, amit belepakoltak a pályákba, így megfeledkeztek az alapkoncepcióról: hogy ez mégiscsak egy FPS. Manapság a Doom Eternal tudja azt az érzést nyújtani, amit a Voidpoint végterméke, igaz, szebben, látványosabban és félelmetesebben.
Ezt a játékot főként azok fogják felhőtlenül élvezni, akik a kilencvenes éveket Duke Nukem kalandjaival vagy az első Doom-játékok felfedezésével töltötték. A program inkább egy kellemes múltidézésnek tekinthető, mintsem olyan produktumnak, ami játékosok tömegét szippantja be.
Pörgősnek pörgős, de 2020-ban nem állja meg a helyét az FPS-piacon, ahol szebb, okosabb, ütősebb termékeket kínálnak, ez pedig hazárdjáték volt a fejlesztők részéről. Viszont aki nem fél visszamenni az időben, hogy felidézze a gimis LAN-partikat, az olyan jól fog szórakozni a nagyjából nyolcórás kampány alatt, hogy egyetlen forintot sem sajnál majd a Voidpoint csapatától.
Az Ion Fury konzolos verziója 2020. május 14-én jelent meg Nintendo Switch-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünk a PlayStation 4-verzió alapján készült.
