Tech játékteszt

Összeomlik a tökéletes kapitalizmus, csak most a zsebedben

A Bioshock-trilógia 2020-ban is csodálatos játék- és kulturális élmény, csak most egy hordozható konzolon. De van egy olyan hibája, ami a teljes játékélményt tönkreteheti.
Korábban a témában:

Ayn Rand kíméletlen kapitalista filozófiája fiatalok ezreit ragadta annyira magával, hogy a Trump előtti korszakban gyakorlatilag belőlük táplálkozott az amerikai Republikánus Párt jobbszárnya.

Az Oroszországból Amerikába emigrált írónő leginkább két nagyregényről híres, a magyarul Ősforrás néven megjelent Fountainheadről és a Veszett a világ címmel kiadott Atlas Shruggedról. Mindkét könyv főszereplői határozott, értéket teremtő kapitalisták, akik megunják, hogy ellenszélben kell felépíteniük ezt az értéket egy olyan világban, ahol az állam és az ingyenélők sokasága

mindenáron elvenné tőlük az általuk felhalmozott vagyont.

Rand könyvei Magyarországon és Európában általában nem voltak annyira népszerűek, a kíméletlen, humortalan, kizárólagos kapitalizmusértelmezésnek az Egyesült Államok speciális lelkiállapotára van szüksége a sikerhez. Rand egy darabig objektivizmus néven próbált valódi politikai-filozófiai hátteret biztosítani a könyveinek, ám ez kevésbé volt sikeres, mint maguk a regények.

Who is John Galt?

Az Atlas Shrugged a maga ezer plusz oldalas, kifejezetten izgalmas kalandtörténeteivel olyan világot épített fel, amiben a vállalkozók, a vasúti vadkapitalisták és az acélgyárosok szuperhősök lettek, és a gyárak munkásmozgalmát is titokzatos kapitalista forradalmárok építették fel. Ehhez képest viszonylag kevesen vannak, akik játszottak a Bioshock című játékkal, és az van a mellkasukra tetoválva, hogy

Ki az a John Galt?

Pedig a 2007-es Bioshock szinte teljesen az Atlas Shrugged tipológiájával dolgozik, és a játék alapkonfliktusát is ez adja. Egy megkeseredett vállalkozó megunja az állam, a politikusok és az egyház hatalmát, és felépíti a mennyországot a tenger mélyén: ez lett Rapture, az Elragadtatás.

A Bioshock annak ellenére lett igazán sikeres, hogy a kétezres évek végén már nem volt divat Rand műveit szeretni. A játék viszont olyan erős hangulatelemeket emelt át az Atlas Shruggedból, hogy bárki jól érezhette magát a hatvanas évek csillogó víz alatti metropoliszában, még úgy is, hogy az élmény része volt a folyamatos rettegés.

Három játék érkezik egy áráért. Fotó: 2K Games

Tökéletes portkonzol

A játék egészen újítónak számított 13 éve: A Bioshock egyszerre kaland-, horror, szerep- és belső nézetes lövöldözős játék, amiben sokkal nagyobb szerep jutott a történetnek, mint korábban szinte bármelyik videójátékban, ráadásul a sztori folyamatosan meglepő fordulatokkal jutalmazta azokat, akik végigjátszották. Pont ezért jó, hogy most már akár a buszon is újraélhetjük ezeket a kalandokat.

A Nintendo Switch tökéletes konzol a régi játékok portjaihoz. Az eszköz maga nem elég ahhoz, hogy a legújabb játékokat futtassa, kevés kivétellel, mint a Witcher 3 és a Nintendo saját címei, nem is igazán írtak át rá friss dolgokat. Arra viszont tökéletes, hogy gyerekkorunk klasszikusait újra végignyomjuk,

csak most a vécén és a buszon ülve.

A Nintendo hibrid, hagyományos és hordozható játékgépként egyaránt funkcionáló konzoljára most jelent meg a teljes, újradolgozott Bioshock-trilógia, azaz egyszerre jutunk hozzá a klasszikus első és második részhez, illetve a teljesen új környezetben és hangulattal futó Bioshock Infinie-hez, ami a kapitalista álomvilágot vallási fanatizmusra cseréli, a tenger feneke helyett a felhők felett.

A három játékot nagyon alaposan átdolgozták, meglepően jól mutat 2020-ban egy 2007-ben megjelent program, szinte szomorú is, hogy a nagy tévé helyett főleg a kezünkben, kis képernyőn fogjuk látni.

Eredetileg 2007-es, de 2020-ban is jól néz ki. Fotó: 2K Games

Még mindig erős

A történet még ennyi év távlatából is lebilincselő, a fordulatok pedig pont annyira megrázzák az embert, mint amikor először találkoztunk velük, csak a világ lett sokkal szebb körülöttük. A játékhoz a hangot is teljesen újradolgozták, ami sokkal hasznosabb, mint sokan gondolnák, hiszen az első Bioshock történetének jelentős részét például egy recsegő rádión keresztül halljuk.

A trilógiát elindítva viszont átüt, mennyit fejlődött a videójátékok felépítése az elmúlt 13 évben. A kétezres évek közepén még messze nem tudtak a fejlesztők annyit a játékosok viselkedéséről és figyelméről, mint ma, ezért a pályák felépítése gyakran kezdetleges, nem olyan sima a fejlődési spirál, mint napjainkban, és sok unalmas, végigszenvedős résszel találkozunk.

A Bioshock portja viszont pont úgy viszonyul az eredetihez, ahogy Ayn Rand könyvei a kapitalista valósághoz: az elképzelés szép, de a megvalósítással azért bőven akadnak problémák.

A könyvekben a kapitalista hősök végül mindig nyernek, a kollektivista ellenfelek pedig tönkremennek, hiszen mindenki pontosan tudja, hogy a szabályozatlan kapitalizmuson kívül semmi nem működik. Miközben a kapitalizmus főellenség, a monopolhelyzetben lévő vállalkozóknak szurkolunk, és az Atlas Shrugged földalatti álomvilága inkább hasonlít balos kommunára, ahol mindenki csak egy dolgot gyárt, és minden dolgot csak egyvalaki gyárt. Külön pont jár azért, hogy végső soron ez a konfliktus adja az első Bioshock történetét is.

A Bioshock 2-ben ismét visszatértünk a mélybe. Fotó: 2K Games

Egy hatalmas probléma

A játékok szépen futnak és soha nem akadnak. Ebből a szempontból a programokat tökéletesen átírták a PS4-nél és az Xbox One-nál jóval gyengébb kézikonzolra. A fejlesztők ugyanakkor vétettek egy brutális hibát, ami majdnem teljesen tönkreteszi a játékélményt. A Bioshockot a legtöbben számítógépen játszották, ahol könnyedén lehet az egérrel célozni. A Switch-átiratból viszont kihagyták a giroszkópos célzást, ezért egy horrorjátékban, ahol folyamatosan a sötétben bujkáló ellenfelekre kell lőnünk,

valahogy meg kell tanulnunk a két analóg karral célozni.

Ez borzasztóan nehéz, éppen ezért teljesen érthetetlen a döntés. Főleg, hogy a trilógiával egyszerre, ugyanattól a kiadótól megjelent Borderlands Legendary Collectionben benne van a giroszkópos célzás, sőt külön erre a játékra dolgozták újra. Ehhez képest a Bioshock a gyakorlatban arról szól, hogy minden töltényünket ellőjük a semmire, mert nem lehet benne rendesen célozni.

Bioshock Infinite: a felhők felett. Fotó: 2K Games

A játék tehát máig csodálatos, azoknak is érdemes megvenni, akik már végigjátszották, mert soha nem volt még ennyire szép. Azoknak pedig főleg érdemes, akik túl fiatalok ahhoz, hogy végigjátszották volna az eredetit, hiszen a játéktörténelem egyik legjobb sztoriját kapják meg. Még jobb lenne, ha még használni is lehetne. Ha jön a későbbiekben olyan frissítés, amivel a giroszkópos célzás is megjelenik, akkor ez egy ötcsillagos játék. Ha nem, megmarad három körül.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.