Tech játékteszt

Barátságot kötöttem a világ leghíresebb sünijével

Lugosi Péter
Lugosi Péter

újságíró. 2018. 08. 12. 13:00

Korábban a témában:

Miközben kibontottam a Sonic Mania Plus csomagolását, az járt a fejemben, vajon ezúttal sikerül-e bebizonyítania a világ leghíresebb sünjének, hogy miért is vált olyan népszerűvé az 1990-es években?

Mikor a piros csukás, kék kis állat először küzdött meg Dr. Robotnikkal, 1991-et írtunk − vagy inkább írtak −, én legfeljebb még csak terv szintjén léteztem. Mire benőtt a fejem lágya, és végre elkezdtem videojátékokat püfölni, Sonic már nem volt menő – éppen ezért maradt ki az életemből az első pár, meghatározó epizód.

A későbbi alkotásokból természetesen kipróbáltam néhányat, de ezek kivétel nélkül szinte mind csalódást okoztak: a 2014-es Sonic Boom: Rise of Lyric például  néha kínzó émelygést váltott ki nálam. Az újabb játékok közt ugyan akadtak olyanok, amik ideig-óráig le tudtak kötni, de ezekre is legfeljebb mint jó, semmint kimagasló programként emlékszem vissza.

Nem éreztem, hogy valami komoly, maradandó értékkel lenne dolgom.

Így idővel eljutottam oda, hogy már nem akartam barátkozni a kék sünnel, hiszen láthatóan rég eljárt felette az idő. Tesztem megkezdése előtt ráadásul elolvastam a Sonic Mania-ról itt, a 24.hu-n megjelent tesztet is, amiben kollégám azt írta:

A Sonic Mania egyértelműen a legnagyobb rajongókat célozza.

Ez számomra nem sok jót ígért, hiszen a legkevésbé sem nevezném magam Sonic-fannak.

Sonic Mania_20170811152248
Húsz éve nem játszottunk ilyen jót a világ leghíresebb sünijével
A legújabb Sonic olyan nosztalgiabomba, hogy már-már könnyeket csalt a szemünkbe.

Ennek ellenére úgy voltam vele, mindegy, a Sonic Mania Plus tesztelésével legalább kideríthetem, hogy az eredeti játékokból merítkező program tud-e valami érdekeset mondani olyas valakinek, akinek nemhogy az első Sonic-játékokról, de eleve az 1990-es évekről sincs sok emléke.

A KÉK SÜN ÉS A TÖBBIEK

Első körben természetesen kipróbáltam az alapjáték funkcióit, csak hogy tudjam, mivel is van dolgom. Röviden összefoglalva − hiszen a Sonic Mania-ról írtunk már bővebben −,

a rohangászó kék sün órákra le tudott kötni.

Bár a legtöbb helyen arról olvastam, hogy a játék kifejezetten a rajongók számára készült, egyáltalán nem éreztem, hogy jobban kéne ismernem Sonic világát a szórakozáshoz. Nyilván az easter eggek töredékét értettem, és nem éreztem olyan kötődést a karakterekhez, mint egy fanatikus, de mégis: kezdtem felfogni, hogy miért is imádják olyan sokan ezt az univerzumot. És ez az általam eddig kipróbált Sonic-játékok közül egyedül ennek a darabnak sikerült elérnie.

Pontosan nem is tudom, hogy mi fogott meg a játékban. Talán a nagyszerű egyszerűség, a sallangmentes játékmenet, esetleg éppen a szereplők.

Vagy talán az, hogy mai környezetben kóstolhattam bele a számomra kevéssé ismert 1990-es évek hangulatába.

Az első ízlelgetés után aztán belevetettem magam az új tartalmakba is. Merthogy ezekből nincs hiány a Plus-ban: kaptunk egy teljesen új játékmódot, két új karaktert, átvariált szinteket, négyjátékos Competition módot, illetve néhány további, de kisebb jelentőségű újítást.

AZ ÚJ TARTALMAKRA NINCS PANASZ

Kezdjük a vadonatúj Encore móddal: ennek különlegessége, hogy menet közben cserélgethetjük karaktereinket. Az újabb szereplőket más-más szinteken gyűjthetjük be, egyszerre pedig két állatot vihetünk magunkkal. Ez rengeteg előnnyel jár, hiszen bizonyos akadályokat egyik vagy másik karakterrel sokkal egyszerűbb leküzdeni.

A fejlesztők ráadásul nem elégedtek meg azzal, hogy az új játékmódot az eredeti szinteken próbálhassák ki a felhasználók. A legtöbb pálya a korábbiak némiképp átgondolt változata, bizonyos esetekben pedig szinte a felismerhetetlenségig átszabták a szakaszokat. Néhol még új ellenfelekkel is találkozhatunk.

Már ez annyi új tartalmat jelent, hogy elismerően lehet csettinteni.

Ugyanakkor akadt egy meglehetősen nagy problémám is az Encore-ral. Ha valaki a Sonic Mania-t nehéznek találta, akkor a Sonic Mania Plus új módját talán egy fokkal még keményebbnek fogja érezni. A pályákon ugyanis nem halmozhatjuk az életeket: amennyiben egyik karakterünk meghal, őt végképp elveszítjük. Ha pedig a játékos utolsó szereplője is elhullik, a pálya elejére kerül vissza a korábban összeszedett szereplők nélkül. Ez bizony meglehetősen frusztráló tud lenni.

Kép: SEGA

Az új mód mellett egyébként két új karaktert is kapunk: Mightyt, a tatút és Rayt, a repülő mókust, akik szintén nagyot dobnak az egyébként is szórakoztató játékon. Előbbi karakter különleges képessége, hogy a levegőbe ugorva képes nagy erővel lecsapódni. Ez nemcsak a támadásoknál lehet hasznos, de bizonyos tereptárgyak szétbontásakor is. Utóbbi szereplő pedig, nem meglepő módon, vitorlázni tud a levegőben, siklása azonban különbözik a Tailstől megszokott repüléstől. Ray különleges mozdulata sokszor kapóra jön, igaz, a vitorlázási technika tökéletesítéséhez kell némi idő.

KEZDEM ÉRTENI A RAJONGÓKAT

Összességében a Sonic Mania Plus egy nagyon korrekt játék lett, a címének megfelelően megkapjuk a szükséges pluszt. A Sonic Mania-hoz hasonlóan a retróhangulat itt is egyértelműen az eredeti széria rajongóit célozza meg, de az egész játékmenetben van valami báj, ami miatt bárki számára élvezetessé tud válni. Még akkor is, ha rajongó nem is lesz az illetőből.

A Sonic Mania Plus-ra nyolc és fél káosz smaragdot adok a maximálisan adható tízből.

Kép: SEGA

A Sonic Mania Plus 2018. július 17-én jelent meg PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switch-re. A teszt az Xbox One-os verzió alapján készült.

Kiemelt kép: SEGA

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.