„Jó gyerek András, minden tegyen meg érte” – mondta Garas Dezső Stohl András ügyvédjének a bíróságon. Ruttner György a Hír24-nek azt is elmondta, hogy az elhunyt színész nagyon kedvelte Stolh Andrást, aki a börtönben a televízióból értesült először kollégája és barátja haláláról. Az ügyvéd szerint a színészt megrázta a tragédia híre, ám hiába szeretne részt venni Garas Dezső temetésén, erre nem lesz lehetősége.
Fotó: MTI / Sándor Katalin
A börtönszabályzat szerint ugyanis a rabokat csak a legközelebbi családtagjaik búcsúztatására engedik el. Ruttner György ugyan tudja, hogy nem helyettesítheti a színészt, ennek ellenére ő mindenképpen ott lesz Garas Dezső temetésén.
Az ügyvédtől azt is megtudtuk, hogy bár Stohl András valóban szomorúan töltötte az év utolsó napjait, de azt megelőzően azért egy kis pozitív élményben is része lehetett. Karácsony előtt, egészen pontosan december 21-én meglátogathatták őt a szerettei, ami a hírességet pozitív energiával töltötte fel. Legközelebb várhatóan január végén mehetnek be hozzá a családtagok. Ügyvédje azonban még a héten meglátogatja Stohl Andrást, hogy az aktuális dolgokról tárgyaljanak.
Miközben Stohl András kénytelen egyedül, csendesen emlékezni Garas Dezsőre, addig kollégái a Nemzeti Színházban folyamatosan elhunyt barátjukról beszélnek. A Hír24 úgy tudja, hogy a kulisszák mögött, a büfében és a társalgóban is állandóan Garas Dezsőt méltatják. Ki sem kell mondaniuk a nevét, mindenki tudja, kiről van szó, ki az, akinek emléke folyamatosan könnyet csal mindenki szemébe. A legtöbben még mindig nem tudják feldolgozni, hogy Garas Dezső nincs többé, történeteivel nem szórakoztatja kollégáit.
Bodrogi Gyula az MTV-ben elmondta, hétfőn este minden Garas Dezsőről szólt a Nemzetiben. Hatalmas űr maradt utána, mindenki rettenetesen hiányolja a jelenlétét. Bodrogi Gyula azt mondta, Garas Dezső régóta szenvedett a betegségétől, próbált egyre kevesebbet vállalni, majd egyszer csak kijelentette, nem lép fel többé. De aztán Törőcsik Marinak sikerült őt rábeszélni a folytatásra. A többiek is folyamatosan segítették, támogatták a munkában, titokban figyelték, esetleg mikor lesz rosszul, mikor kell beugrani a helyére. Bár mindenki tudta, hogy nagyon beteg, ő mégis tartotta magát, nem panaszkodott, sőt időnként még az utolsó időszakban is úgy tartotta magát, mint aki teljesen egészséges – mesélte Bodrogi Gyula.
