Ha úgy érzi a néző, hogy egy előre megírt forgatókönyv szerint haladnak a dolgok a foci-vébén, nem téved nagyot, és ehhez még csak összeesküvés-elméletekben sem kell hinni. Az első négy kiemeltet – azaz a sorsolás pillanatában Spanyolországot (1.), Argentínát (2.), Franciaországot (3.) és Angliát (4.) – elkülönített ágra terelő FIFA elősegítette, hogy a legerősebb válogatottak jussanak be a legjobb négy közé. Ez kikövezett utat ugyan nem jelentett, de azt igen, hogyha a négy kiemelt megnyeri a csoportját (mind a négy megtette), akkor véletlenül sem találkozhattak össze egymással az elődöntőt megelőzően.
Gianni Infantino dorombolhat a boldogságtól: telik a kassza, a negyvennyolcasra emelt létszámú vb színvonala nem esett drámaian (még azt is megkockáztatnánk: nem esett), és ugyan a csoportkör nehezen emészthető fociözönt zúdított a nézőkre, a kieséses szakaszban van minden, ami kell: dráma, egy-két csúcsmeccs, egy-két meglepetés. No azért utóbbiból nem olyan sok, de hát nem véletlenül készült a kiemelés…
Igazságos ez? – tehetjük fel a kérdést. Nem igazságtalan.
