A magyar válogatott 2–2-es portugáliai döntetlenje nemcsak az eredmény miatt lehet emlékezetes: Marco Rossi csapata olyan bátor, kezdeményező és tudatos futballt mutatott, amilyet már huzamosabb idő óta nem láttunk. Futó Csabával, a 24.hu sportrovatának vezetőjével arról is beszélgettünk, hogy mindez nem véletlen, hanem egy hosszú folyamat következménye, amelynek eredményeként a válogatott képes klubcsapatokra jellemző összeszokottságot és játékminőséget felmutatni.
Kele János például úgy fogalmazott,
A portugálok elleni mérkőzésen a csapat nem passzívan védekezett, hanem időszakosan a kezdeményezést is felvállalta, tudatosan és szelektíven volt agresszív a labda ellen, és helyzetek egész sorát dolgozta ki. Mindezt a statisztikák is alátámasztják: a mieink tizenegyszer lőttek a tizenhatoson belülről, és az xG-értékek is kiegyenlített, sőt a magyar válogatott számára kedvező képet mutattak. A pontrúgások kidolgozottsága, a labda nélküli mozgások összehangoltsága, valamint a gyors alkalmazkodás mind azt bizonyítják, hogy a csapat játéka tudatos építkezés és nagyon is hatékony edzői háttérmunka eredménye.
A magyar válogatott fejlődésének kulcsa továbbra is Marco Rossi, valamint a mögötte-mellette álló edzői háttércsapat felkészültségében rejlik. A szakmai stáb éveken át következetesen építette a csapatot, és mára a válogatott szervezettsége és összeszokottsága egy klubcsapatéhoz hasonlít – ezt Roberto Martínez, a portugálok szövetségi kapitánya is hangsúlyozta meccs utáni nyilatkozatában. A játékosok nem merev szerepeket, hanem kapcsolatokat és automatizmusokat követnek, a rendszer pedig lehetővé teszi az improvizációt is. Az olasz kapitány ráadásul rendre megtalálja azokat a játékosokat, akik egy-egy adott feladatra tökéletesen illenek a csapatba. Ilyen volt a Portugáliában csereként gólpasszt jegyző, az örmények ellen pedig gólt szerző Lukács Dániel is, akit korábban csak kevesen tippeltek volna a válogatott kezdőcsapatába – amit a kapitány a két meccs között szóvá is tett a sajtóban.
Ahogy a válogatott meccseinek, a beszélgetésnek is központi alakja volt Szoboszlai Dominik. A válogatott csapatkapitánya a nemzeti csapatban eddig 25 gólban volt közvetlenül benne, de a Kele János szerint ennél is fontosabb a mentalitása: nem fél, nem óvatoskodik, és a legnagyobb meccseken is játszani akar. Elhangzott, hogy a „sárga lapos pihentetés” gondolatát egyáltalán nem érti – ő a legjobb ellenfelek ellen akar bizonyítani. A műsorban többen is megjegyezték, hogy Szoboszlai nemcsak technikai értelemben vezér, hanem valódi csapatkapitányként kommunikál: fegyelmezi társait, beszél a játékvezetőkkel, és minden helyzetben vállalja a felelősséget.
A beszélgetés későbbi szakaszában a mentális felkészültség és a sportpszichológiai háttér került előtérbe. Példaként került elő Lukács Dániel, aki elmondta: fejben előre „meglőtte” a gólját. Felmerült a „generalizált kudarckerülés” fogalma is – ez a magyar sportban és közgondolkodásban jellemző attitűd, amelytől a jelenlegi válogatott már képes volt elszakadni. Ez a csapat nem fél hibázni, hanem a kockázatot a fejlődés részének tekinti, és ez a mentalitásbeli váltás legalább olyan fontos, mint a taktikai felkészültség.
Végül az is elhangzott, hogy a futball a társadalom tükre, és a mostani válogatottban végre egy olyan képet látunk, amelyre büszkék lehetünk, míg a magyar futball legnagyobb sikere nem az eredmény, hanem a szemléletváltás: hogy végre van egy nemzeti csapat, amely elhiszi, hogy a világ legjobbjaival is felveheti a versenyt – nem puszta szerencsével, hanem tudásból és hittel.
