Marosi Gergellyel, a 24.hu állandó szerzőjével beszélgettünk a friss Ziccerben, amelyben a Magyar Kupa múlt szerdai döntője adta legizgalmasabb témát. Vajon miért épp a Paks ellen nem működik a Fradi játéka? Van-e egyáltalán karakteres futballidentitása a Robbie Keane vezette Ferencvárosnak?
Kele János úgy érvelt, a Paks nem anti- hanem anakronisztikus futballt játszik, és leginkább a mezőny kritikája, hogy ezzel a játékkal ma Magyarországon sikeres csapatot lehet építeni. Kálnoki Kis Attila részletesen elemezte Bognár György csapatának taktikáját, Marosi Gergely pedig arra mutatott rá, hogy a Fradi előnye a hazai fronton egyszerűen elpárolgott. De vajon lehet, kell-e két csapatot építenie a rekordbajnoknak ahhoz, hogy itthon is megfellebbezhetetlen első erő maradjon? És szerencsés-e, ha egy klubelnök lépten-nyomon nyilatkozik, sőt, felelős vezető helyett vezérszurkolónak maszkírozza magát a közösségi médiában?
Az UEFA a magyar-török Nemzetek Ligája-playoff visszavágóján tapasztalt nézőtéri viselkedés okán újabb, ezúttal 30 millió forintos és felfüggesztett szektorbezárással járó büntetést szabott ki a Magyar Labdarúgó Szövetségre. Hogyan fordulhat elő mindez rendszeresen, ha egyszer idehaza – legalábbis az MLSZ kampányai szerint – „a gyűlölet nem pálya”? Marosi Gergely szerint nincs sok meglepetés a történtekben, a lelátón rendszeresek a hasonló megnyilvánulások – nemcsak nálunk, de más országokban is. Példát lehetne (sőt, talán kellene is) venni viszont a magyar jégkorongról, ahol ugyanazok a rigmusok egészen más szövegekkel futnak körbe a lelátón, mint a focipályák mellett. Egyáltalán: megnevelhető-e a futballdrukker vajon idehaza? Kele János rámutatott az MLSZ egészen egyedi büntetési gyakorlatára, amely a hazai bajnoki meccseken rendszeresen tapasztalható cigányozást nem a rasszizmus, hanem az obszcén megnyilvánulások kategóriájába helyezi, és feltette azt a kérdést is, vajon elvárható-e a szurkolóktól, hogy másképp viselkedjenek a válogatott meccsein, ha idehaza rendszeresen félrenéz a rendszer?
A Premier League idei szezonjának zárásaként arról a kérdésről lamentáltunk, vajon tényleg lassabb, unalmasabb idény volt-e ez a mostani, mint a korábbiak. Marosi Gergely szerint a szurkolói percepciót nagyban torzítja, hogy a Liverpool jóval a szezonhajrá előtt bebiztosította végső győzelmét, Kálnoki Kis Attila pedig azzal érvelt: Pep Guardiola árnyéka hosszú, és lassan az egész bajnokságot betakarja. De hogyan aránylik a kontrollmánia elburjánzása az angol csapatok nemzetközi eredményességével? Tényleg minden jobb volt régen, vagy csak az emlékeink csapnak be bennünket? Számokkal és adatokkal fúrtunk a jelenség mélyére.
Kele János még azt is megkockáztatta, a Wrexham-mánia mögött tét nélküli jóemberkedés van, a közösségi médián végigfutó általános lelkesedés pedig igazából kitakarja a hasonlóan nehéz helyzetben lévő klubok történeteit. Összeszámoltuk, pontosan mennyi pénzt kellett költeni a zsinórban három feljutáshoz, hogy mi az összefüggés a bérkeret és a teljesítmény között a futballnak ezen a szintjén, de természetesen azt sem hallgattuk el, mit profitál a helyi közösség a Wrexham felfuttatásából.
