„Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde…” – idézte meg Gogolt a Ziccer legfrissebb adásának vendége, Somos Zoltán, az RTL kommentátora, amikor azzal szembesítettük, hogy a videós asszisztens alkalmazása sem tette igazságosabbá, na pláne botránymentessé a játékot. A hétvégi Paks–Felcsút bajnoki rangadó ugyanis hemzsegett az otromba játékvezetői hibáktól, és bár a korszellemnek megfelelően ezek kétharmadát a VAR üggyel-bajjal ugyan, de elhárította, Nagy Zsolt nyilvánvaló lesgólja miatt így is a szánkban maradt a kellemetlen, keserű íz.
A Hét kamuja rovat tehát ezúttal a VAR-ról szólt, no meg arról, hogyan fordulhat elő, hogy egy, a bajnoki cím sorsa szempontjából sem éppen minden jelentőség nélküli meccsen esett ekkora hiba lényegében visszhangtalan marad az államilag finanszírozott magyar sportmédiában. Ennek örvén megbeszéltük, mi a – valódi – sajtó dolga ilyen esetekben más országokban, vitatkoztunk kicsit azon, vajon kulturális hagyomány-e a magyar futballban a látványos tartózkodás egymás kritizálásától, de szóba került az is, infantilizálja-e a nézőjét az a csatorna, amelyik utasításba adja kommentátorainak és szakértőinek, hogy a rossz játékot és az unalmas meccset sem lehet a nevén nevezni. Végül odáig jutottunk, hogy saját magát sem veszi komolyan az a futballkultúra, amely egy bajnoki cím szempontjából kulcsfontosságú jelentőségű meccs után nem foglalkozik a sorsdöntő játékvezetői hibákkal, ha pedig így tesz, nem sok mindent tehet az ellen, ha mások is a helyén kezelik a nyilvánosságban azt a jelenséget, amelyet összefoglaló néven csak magyar futballnak szokás nevezni.
Innen aztán egy huszárvágással a sarkkör felé vettük az irányt, hogy a norvég Bodø/Glimt csodálatos szezonja kapcsán arról értekezzünk: mit tanulhat a magyar futball abból, hogy egy alig 40.000 lakosú kis norvég csapat zömmel hazai, sőt, saját nevelésű játékosokkal jutott el a második számú európai kupasorozat elődöntőjéig. Somos Zoltán amellett érvelt, a siker alapja leginkább a kultúra és az identitás, de szó esett az eredményfókusz helyett alkalmazott teljesítményorientációról, az edzéskultúráról, sőt, a mentális felkészülés fontosságáról is. Lehet, hogy a sportszakmai siker és a transzferpiacon realizált eurótízmilliós profit csupán „járulékos haszon”? Vendégünk végül a Kele János által földobott magas labdák közül választhatta ki, melyiket lövi be ziccerként, és melyiket engedi el luftra, így ráeresztve a Bodø sikereinek tanulságait a magyar futball általános közérzetére.
Az adás záró akkordja a Ferencvárosé volt, ahol nemrégiben az elnök Kubatov Gábor vezényszavára önálló médiaépítésbe kezdtek, miután kenyértörésig fajult a a klub viszonya az állami sportmédia-konglomerátummal. Mi lehet erre a sajtó reakciója? Milyen nyilvánosságszerkezetet eredmények, ha egy klub mindenki mást elzár az információktól és csak a saját maga által önnön magának föltett kérdésekre hajlandó válaszolni? Lehet-e érdemi újságírói munkát végezni, ha a belsős információkat és a csapat edzőihez, játékosaihoz való hozzáférést monopolizálja egy klub? Létezik elemzés kritikai attitűd nélkül, és ha igen, hol vannak a határai? Egyáltalán, mit mesél el a magyar futballvalóságról az a helyzet, hogy egy klub nagyobb stábbal és erőforrásokkal kezd médiatartalmat gyártani, mint a hagyományos sajtótermékek többsége?
Hallgasd ezen a héten is a Ziccert, mert ez az a műsor, amely úgy beszél a futballról, ahogyan mások sosem mernének.
