Michael Cox a The Athleticen megjelent cikkében amellett érvel, hogy manapság luxusnak számít egy Haaland típusú játékos csapatba állítása, a kluboknak pedig a klasszikus kilencesek helyett azokat a játékosokat kellene keresniük, akik jobban használhatóak a csapatjátékban. A szakíró szerint a kluboknak továbbra is szükségük van a klasszikus kilencesekre, azonban nem első számú opcióként, hanem csupán hasznos alternatívaként. A felvetés kapcsán beszéltünk arról, hogy van, akinek a csapatba állításával megéri vállalni a kockázatot; arról, hogy mire kiváló példa Darwin Núñez; illetve azt is kitárgyaltuk, hogy milyen különböző támadóprofilok vannak, és ezeknek mik a jellemzői.
Kitárgyaltuk azt a hírt is, miszerint a Premier League fontolóra veheti, hogy a jövőben büntetést szabjon ki egyes játékosokra, ha úgy érzi, hogy a gólörömük rontja a játék jó hírét, vagy felbőszíti az ellenfél játékosait és/vagy szurkolóit. Az elmúlt hetekben számos olyan eset van, ami az angol liga vezetőinél napirendre tette ezt a kérdést: előbb Iliman Ndiaye kapott sárgát azért, mert miután megszerezte csapata győztes gólját a Brighton ellen, úgy ünnepelt, hogy karjaival egy sirályt imitált, majd Myles Lewis-Skelly másolta a neki beszóló Haaland gólörömét az Arsenal City elleni 5-1-es győzelme alkalmával. A Premier League futballért felelős vezetője, Tom Scholes odáig merészkedett, hogy úgy nyilatkozott, hogy van egy határ, amit ha átlépnek egyes játékosok az ünneplés során, akkor azzal a liga döntéshozóinak foglalkoznia kell.
Az egész világ Cristiano Ronaldóról beszél, miután a rá jellemző szerénységgel kijelentette, ő minden idők legkomplettebb játékosa. A munkamorál megtestesült szobrának kijelentését mi sem hagytuk szó nélkül, és még egy Dzsudzsák Balázs–CR7 párhuzam is előkerült.
